Egy kiadós bozóttűz Afrikában, és életre kel az őserdő Dél-Amerikában

Az afrikai szavanna- és bozóttüzek kulcsfontosságúak a tőlük több ezer kilométerre fekvő amazonasi őserdők fennmaradásában, állt elő az elsőre meghökkentőnek tűnő elmélettel a Miami Egyetem atmoszféra- és óceánkutató tudóscsoportja. A hétfőn megjelent tanulmány szerint az afrikai bozót- és szavannatüzek füstje a szó legszorosabb értelmében folyamatosan trágyázza az esőerdőt a világ másik felén. Az Afrikából Dél-Amerikába, vagy akár még azon túlra is terjedő füstfelhő lehet ugyanis a dús növénytakaró legfontosabb foszforforrása. 

A földi ökoszisztémát módszeresen kutató tudósok számára nem volt meglepő, hogy az amazonasi esőerdő foszforforrása Afrikában keresendő. Eddig azonban úgy hitték, hogy a foszfor elsősorban a szaharai homokkal érkezik. Most viszont az derült ki, hogy a levegőben szálló szavannai homoknál lényegesen nagyobb tömegekben érkezik a foszfor a füstfelhőkben. A fél évszázadnyi adathalmazra alapozó tanulmányt vezető szerzője, Anne Barkley szerint azért lenne fontos pontosan tudni, honnan származik a dél-amerikai esőerdőket tápláló foszfor, mert a klímaváltozás és az egyre növekvő afrikai népesség gátat szabhat a foszforutánpótlásnak.

Ami az embereknek rossz, nem biztos, hogy a természetnek is az

A biomassza spontán vagy szándékos égetése fontos tényezője a vegetációdinamikának, amióta világ a világ. A visszatérő, rendszeres időközönként ismétlődő hatalmas természeti tüzek nemcsak az amazonasi őserdők vegetációjában játszanak fontos szerepet. Az afrikai bozóttüzek hozzájárulnak a helyben található szavannák megújulásához is. A jelenség egyébként más földrészeken is teljesen természetes: az erdő- és cserjetüzek rendszeres időközönként fiatalítják az örökzöld mediterrán cserjéseket, a mérsékelt égövi gyepeket, az eurázsiai sztyeppéket, valamint a boreális fenyveseket. Az emberiség szempontjából pusztítónak tűnő, halálos fenyegetést jelentő tüzek szerves részét képezik a növényzet ökológiai ciklusának. 

Míg korábban többnyire csak azt figyelték meg, hogy a sértetlen gyökérzet segítségével a zöld növénytakaró felfrissülve sarjad újra, az utóbbi néhány évben több, köztük magyar kutatás is felfedte, hogy a hamu termékeny trágyát biztosít a talajnak, és a füst kémiai összetétele is kedvez az utóbb sarjadásnak induló magoknak. A tűz a közvetlen környezetében például segíti a termésekbe zárt érett magvak kiszabadulását, valamint a talajfelszín hőmérsékletének a megváltoztatása révén egyes ásványi anyagok felszívódását. Más kérdés, hogy vannak negatív hatásai is, például csökkenti a talaj nedvességtartalmát. A növényzet égését kísérő füst jótékony hatásai között tartják számon a csírázási folyamat gyorsítását, intenzitásának növelését, a csírázás utáni hajtások gyorsabb növekedését, sőt, a növényeket megtámadó kártevőállomány mennyiségének a csökkenését is.