Tarha

Szia, ne haragudj, hogy megszólítalak, de most, hogy meghallgattad, milyen szépen elnyomtam itt a metróban az I wanna be your dogot, igazán adhatnál egy tízest. Az a helyzet, hogy Iggy Pop közepesen sikerült, feketén beültetett félklónja vagyok, anyám, elmondása szerint, illegálisan jutott hozzám, nagyon nem válogathatott, tizenhét éves kora előtt meg kellett szülnie az első gyerekét, ha nem akart végleg büntetőpályára kerülni. Tizenhat éves koráig magasról szart az egészre, dögöljön meg az összes fasz, omoljon szét az egész szar rendszer a picsába, ezt gondolta, köpött jövendőbelit keresni magának, a kötelező génteszteket is rendre ellógta, tizenhárom évesen meglépett a családjától, szó szerint a föld alá vonult a drónfürkészek elől. Nem sokat mesélt arról az időszakról, csak az odesszai katakombákban a technofetisiszta anarchopunkok körében átbulizott hét hónapos csornajavoodsztokot emlegette nagynéha, hogy neki kellett a félőhalott Joplin-klónt etetni, pásztorolni, ez főleg abból állt, hogy néha állítani kellett a hernyóadagolón, de így is csúnya vége lett, mert Janis rávette, hogy szöktesse meg. Azt mondta neki, eredetileg Párizsból lopták el, a Pompidouból, mert ő igazából egy műtárgy, valami Damien Hirst-epigon epigonjának az epigonja hozta őt létre, csak véletlenül nem a másolat másolatának a másolata lett, hanem az eredetivel tökéletesen azonos minőség, egy örökké huszonöt éves, örökké topformában lévő Pearl, aki jobb, mint az eredeti, csak hát kicsit vérszomjas, mert ugye valamit valamiért, és a műtárgykonstrukció eredetileg úgy volt megalkotva, hogy Joplin láncra verve énekel, de aki túl közel megy, annak átharapja a torkát. Anyám persze az egészet benyalta, egyáltalán nem merült fel benne a gondolat, hogy mi a szarnak akarna valaki visszakerülni a lánc végére, még ha Párizsban van is az a lánc, elvakította a pénzjutalom reménye. Egészen Krakkóig jutottak, Janis ott pattant meg végleg, anyám meg ott maradt vérdíjjal a fején. Egyetlen szerencséje volt, hogy beleszeretett egy kiégett kiber-kabalista, aki megunta, hogy a szektája atomhajtású infraégője negyvenhét éve próbálja sikertelenül eltalálni a szent nevet, inkább titokban átállította a rendszerüket hírességek déenesének újraszekvenálására, és rávette anyámat, hogy legyen önkéntes kísérleti alany. Eredetileg az volt a terv, hogy a huszonnyolcadik hét után kioperálják a magzatot, és eladják valami utazó cirkusznak, de anyámban addigra feltámadt az anyai ösztön, úgyhogy elhatározta, hogy megszül engem, ha a fene fenét eszik is, meg azt is gondolom, hogy elege lett az egész kalandozásból, gondolta, ha ilyen szép gömbölyödő hassal megy haza, akkor, ha másért nem, hát az adókedvezmény miatt visszafogadja a családja. Na, dióhéjban ennyi a születésem története. Egy húszasért akár meg is érinthetsz, mert ennél közelebb soha az életbe nem fogsz jutni szegény jó Iggyhez, azt garantálom.

Dragomán György sci-fi sorozata, A fényes jövő további darabjai a Qubiten itt olvashatók.