Lábjegyzet

2019.09.12. · majom

„13. Napjainkra abban nagyjából megegyezett a tudományos konszenzus, hogy a N7321-es számú aszteroida valaha nikkel- és kobaltbánya lehetett, a leginkább elfogadott vélekedés szerint kezdetben valószínűleg baleseti klónok tudatait hasznosították újra félig szerves, félig kibernetikus bányászcsigatestekben, működésének fénykorában egyszerre hatvanezer lélek is tevékenykedhetett rajta és benne, aztán valamikor fegyencteleppé alakíthatták, az égitestet behálózó szövevényes alagútrendszer falaiba vésett ábrák és feliratok legalábbis mintha erről tanúskodtak volna. 

Az ábrákon az egykori földi kultúra és civilizáció meglepően széles spektruma jelenik meg, az alkalmazott technológiai megoldásokat a Földről származó rögzített adásokkal és üzenetekkel korrelálva viszonylag pontosan be lehetett azonosítani mind az aszteroida kolonizációjának kezdetét, mind a bányászat iparszerű megkezdésének időpontját.

Az igazi viták elsősorban arról dúlnak a tudományos közösségben, hogy pontosan meddig folyt aktív munka az aszteroidán, illetve arról is, hogy meddig volt lakott, vagyis pontosabban, hogy mikor hunyt ki rajta a tudatos élet, merthogy egyes egyedek még az aszteroida felfedezéskor is mechanikusan működőképesek voltak, és elég sokuknak a szerves része is menthető állapotban volt még, de reflexív öntudat egyikben sem volt már nyomokban sem megtalálható.

A legfontosabb eldöntendő kérdés továbbra is az marad, hogy vajon maguk az N7321-es aszteroida lakói túlélték-e a Föld pusztulását, illetve tudatában voltak-e annak a ténynek, hogy mindaz, ami az N7321-es aszteroidán található, a földi kultúra egyetlen fizikailag is megmaradt öröksége. 

photo_camera Illusztráció: Lakatos Botond

Mivel jelen tanulmány célja nem elsősorban a Föld bolygó magsemmisülésével foglalkozik, hanem tágabb kontextusban kívánja vizsgálni az önpusztító civilizációk végső korszakainak tipológiáját, ebben a kérdésben nem kívánunk állást foglalni.”

A fenti szöveg, amelyet teljes terjedelmében ideidéztünk, a „13. számú végjegyzet”, mint ismeretes, a hivatkozott tanulmány sajnálatos módon a létrehozó, feltételezhetően K-Havari birodalom pusztulásakor, vélhetőleg nyolcmillió keringési ciklussal ezelőtt elveszett, úgyhogy jelenleg az Egyesített Galaktikus Könyvtárban ez az egyetlen, a Föld bolygó létezésére utaló információ, éppen ezért valóságtartalma erősen vitatott.

Dragomán György sci-fi sorozata, A fényes jövő további darabjai a Qubiten itt olvashatók.