2114-ig titok marad, amit Atwood, Knausgård és más neves szerzők a Jövő könyvtárának írnak

Karl Ove Knausgård norvég író következő műve 2114-ig olvasatlan marad. A hatkötetes életrajzi regényéről (Min Kamp – Harcom) ismert szerző ezzel olyan prominens írókhoz csatlakozik, mint Margaret Atwood és David Mitchell, akik szintén alkottak már az utókornak, és vállalták, hogy műveik érintetlenül várják a 22. századi olvasót

A Katie Paterson skót konceptuális művész ötletére létrejött Jövő könyvtárának a norvég író már a hatodik szerzője lesz. A művészi szándék szerint „élő, lélegző, szerves alkotások száz év alatt kibontakozó tára” jelenlegi állapotában ezer növendék lucfenyőből áll, amelyeket az Oslo közelében fekvő Nordmarka erdőben ültettek el 2014-ben. Amikor százévesek lesznek, kivágják őket, és papírt készítenek belőlük – erre a papíranyagra nyomtatják majd a mások mellett Atwood, Mitchell, Knausgård és Elif Shafak műveiből létrejött antológiát. Minden évben egy író csatlakozik a projekthez.

Knausgård, akit Paterson a 21. század egyik legkivételesebb alkotójának nevezett, a Jövő könyvtárának első norvég szerzője. A skót művész szerint Knausgård számára az „irodalom parancsa, hogy »utat találjon a világhoz, ahogy az van«. Az emberi életről írt epikus portréi magnetikusak és magukkal ragadóak. Megtalálja a fennköltséget a mindennapokban, és radikális önkitettségével oldja fel a képzelet és a valóság közti határokat” – méltatta Knausgårdot.

A Nordmarka erdő Fotó: Flickr

Az író viszonzásképpen a Jövő könyvtáráról szóló gondolatait fejtette ki: „annyira zseniális ötlet, nagyon tetszik a gondolat, hogy olyan olvasóknak írunk, akik még meg sem születtek. Olyan ez, mintha egy kis hajót küldenénk a mi időnkből hozzájuk. Tetszik, hogy száz év múlva fogják csak kinyitni, tetszik, ahogy szép lassan nő az erdő, ahogy minden mindennel kapcsolódik. Csodálatosan zöld alkotás ez”.

Knausgård már hozzá is látott az íráshoz, de a tervezett mű részleteiről nem árult el egy szót sem. Bár senki, aki ma él, nem fogja olvasni ezt a művét, attól még ugyanazzal az erkölcsi és etikai felelősséggel áll a munkához, mint a jelenkori műveinél – biztosított mindenkit. „Aki ír, nem töprenghet az olvasóin, meg kell szabadulni ezektől a gondolatoktól. Ha azokról az emberekről írnék, akik most körülvesznek, azt gondolhatnánk, hogy nyugodtan tehetném ezt őszintétlenül, mert úgysem fogják olvasni. De igazából nincs különbség: az ember ugyanazt az elköteleződést érzi.”

Karl Ove KnausgårdFotó: FEDERICO GAMBARINI/AFP

Elif Shafak török író korábban úgy írta le a Jövő könyvtárához hozzájáruló alkotási folyamatot, mint „levelet írni, aztán leúsztatni egy folyón. Az ember nem tudja hová tart, ki fogja elolvasni, csak hisz az idő sodrásában.” Mitchell szerint az írása „a jövőnek adott bizalmi szavazat”, míg Atwood, akit elsőként kértek fel a részvételre, azt emelte ki, „milyen különös is elképzelni, hogy a saját hangom – ami akkorra már jó ideje elnémult – egyszer csak újra megszólal”.

Knausgård hivatalosan 2020. május 23-án viszi el az elkészült kéziratot az erdőbe. A kéziratokat az oslói Deichman központi könyvtár egyik speciálisan erre a célra tervezett, fa díszítésű termében őrzik majd.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: