Gyerekkorban komoly kockázatokkal járnak a kontaktsportok, szabálymódosítást sürgetnek az orvosok

Újraértékelték a különböző típusú sportok veszélyességét az amerikai gyermeksportorvosok. Arra szerettek volna választ kapni, hogy érdemes lenne-e korhatárossá tenni a veszélyesebb, fejsérüléseket gyakrabban okozó, a játék során rendszeresen testkontaktussal, valamint a játékosok ütközésével járó sportok gyakorlását. 

Amit biztosan tudnak állítani: 

  • A jégkorongban gyakori teljes testtel való blokkolást 13 éves korig tiltani kellene.
  • Az amerikai futballban meg kellene fontolni az ütközéssel és a teljes testkontaktussal járó technikák limitálását gyermekkorban.
  • A kontaktsportokban és az ütközéssel járó sportokban a játékba való bevezetése előtt külön kellene tanítani a sportágspecifikus kontaktustechnikákat. 
  • A gyereksportolókat, az edzőket és a szülőket tájékoztatni kell, hogy az ütközéssel és egyéb testkontaktussal járó sportok növelik az agyi sérülések kockázatát.
  • A korábbi agyi sérülések, például az agyrázkódás még nagyobb kockázatot jelent a sporttevékenység folytatásakor. 
  • A testkontaktussal, ütközéssel járó sportok közben kötelezővé kell tenni a fejet védő sisakok és maszkok használatát. 
  • Amennyiben azt előzetes egészségügyi problémák nem indokolják, a gyerekeket nem szükséges korlátozni a szabad sportágválasztásban.

Amire nem találtak kellő bizonyítékot, viszont nem tudták alátámasztani az ellenkezőjét sem:

  • Nem sikerült közvetlen összefüggést találni a testkontaktussal vagy ütközéssel járó sportok során szerzett (fej)sérülések és a későbbi központi idegrendszeri leépüléssel járó betegségek között.
  • Nem sikerült bizonyítékot találni arra, hogy a fair play szabályok maradéktalan betartása csökkentené a sérülések kockázatát.
  • Nincs kellő bizonyíték arra, hogy a szakszerű edzés és a biztonságosabb játékszabályok ismerete és betartása csökkentené a sérülések kockázatát.
  • Nincs bizonyíték arra, hogy a teljes testkontaktussal, valamint ütközéssel járó sportok edzésprogramjában való részvétel korhatárossá tétele csökkentené a gyerekek aktivitását.
  • Nincs bizonyíték arra, hogy a teljes testkontaktussal, valamint ütközéssel járó sportok hivatásos edzésprogramjában való részvétel korhatárossá tétele csökkentené a gyerekek szabadidős részvételét az efféle sportok gyakorlásában.

Abban a hétfőn publikált kiértékelést végző szakemberek általában egyetértenek a sportorvosokkal, hogy a fizikai aktivitás elengedhetetlenül szükséges a gyermekek és kamaszok fejlődéséhez, és hogy az egész életükre meghatározza a mentális és fizikai egészségüket, valamint a kognitív képességeik fejlődését.

Kontaktsport = gyerekbántalmazás?

A gyerekek kontaktsportokban való részvételének és a kontaktsportok biztonságosságának a felülvizsgálata nem sokkal azután kezdődött, hogy Bennet Omalu nigériai származású amerikai igazságügyi kórboncnok arra a kijelentésre ragadtatta magát, hogy 18 éves kor alatt tiltani kellene a gyerekeknek a teljes testkontaktussal, ütközésekkel járó sportokban való részvételt. A neuropatológusként hírnevet szerzett szakember elsőként vizsgálta a krónikus traumás enkefalopátia (CTE), és az azzal az idősebb életszakaszokban gyakran együtt járó demencia kialakulásának okait amerikai futball veteránok körében. 

Nincs kellő mennyiségű bizonyíték arra, hogy a gyerekek túl fiatalok lennének a kontaktsportokhozFotó: Pixabay

A köznyelvben agysorvadásként is emlegetett CTE hosszú távú tünetei a sérülést (traumát) követően akár hónapok, sőt évek múltán is jelentkezhetnek és igen változatos formát mutatnak, a memória- és a figyelemzavartól kezdve a viselkedési zavarokon, depresszión keresztül a végtagremegésig és a tartós személyiségváltozásig.

A New York-i Rochester Egyetem neurológiai intézetének kutatói nemrégiben amerikaifutball-játékosok bevonásával végzett vizsgálatban igazolta, hogy a CTE és következményei kialakulásához még diagnosztizálható, jelentősebb agyrázkódás sem feltétlenül szükséges. Tanulmányukból az derül ki, hogy a tünetmentes, de sorozatszerűen elszenvedett traumák is súlyos neurodegeneratív elváltozásokhoz vezethetnek. 

Kockázatosabb elhízni, mint elbutulni

Omalu hat olyan sportágat sorolt fel, amelyben vizsgálatai szerint olyannyira megnő a hosszú távon visszafordíthatatlan károsodásokat okozó sérülések kockázata, hogy szerinte korhatárossá kellene tenni az általa említett sportokat. Legveszélyesebbnek az amerikai futballt, a jégkorongot, a kevert harcművészeteket és más küzdősportokat, az ökölvívást és a birkózást ítélte, amely sportok esetében, mint mondta, a fejet érő ütések a játék elengedhetetlen velejárói.  

Omaluval sokan orvosi körökben sem értenek egyet. A sportsérülésekre specializálódott Christopher Kroner amerikai családorvos szerint például a sporttevékenység révén szerezhető előnyök bőven felülírják a kockázatokat. Kroner, miközben azt hangsúlyozza, hogy bármilyen sport sérüléseket okozhat, a túlsúly és az elhízás sokkal nagyobb kockázatot jelent a gyerekek egészségére nézve. Kroner szerint ráadásul a 18 évesnél fiatalabbak körében amúgy is lényegesen ritkábbak a komoly sérülések, mint a felnőtt sportolóknál.

Magabiztosság vagy megalázás?

A Rochesteri Egyetem kommünikéje homlokegyenest az ellenkezőjét állítja Kroner észrevételeinek. Szerintük a kontaktsportok, például a kosárlabda, a futball vagy az amerikai futball lényegesen nagyobb veszélyt jelent a még fejlődésben lévő gyerekekre, mint a felnőtt sportolókra nézve. Noha ellenjavallatot nem fogalmaznak meg, a védőfelszerelés és a fair play szabályok betartásának a fontossága mellett arra is felhívják a figyelmet, hogy a kisebbeket soha nem szabad nagyobb gyerekekkel együtt a pályára engedni, és a sérülések után minél hosszabb időt ildomos a teljes felépülésre fordítani. 

Miközben a már említett Kroner azt is hangsúlyozza, hogy a versenysportok hozzájárulnak a gyerekek mentális egészségéhez, mert növelik a magabiztosságot, és csökkentik a depresszió kockázatát, mások a sima iskolai tornaórák világszerte általános gyakorlatát is inkább rombolónak, semmint építőnek értékelik. A világ tornatermeiben általánosan elterjedt kidobóst például nemrégiben betiltották néhány amerikai iskolai körzetben, sőt, még az is felmerült, hogy egész Louisiana államból száműzik. 

Idén nyáron egy kanadai kutatócsoport számolt be arról egy vancouveri konferencián, hogy felmérésük tanúsága szerint a kidobós nem a fizikai agresszió levezetését segítő katartikus élmény, hanem az agresszió elsajátításának az eszköze, amivel a diákok módszeresen bántják, megalázzák és tárgyiasítják egymást. Az aggályokra a kidobós-pártiak akkor is azzal legyintettek, hogy a kidobós sem rosszabb, mint bármilyen más sportág.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: