Még agyrázkódás sem kell ahhoz, hogy a fejsérülések maradandó agykárosodást okozzanak

Az elmúlt másfél évtizedben az amerikai focisták népbetegségeként vált ismertté az a korábban ökölvívóknál, jégkorongozóknál, baseball- és rögbijátékosoknál, birkózóknál, ketrecharcosoknál, lovasoknál, extrém sportolóknál, valamint katonáknál és könnyebb fejsérülést szenvedett civileknél is diagnosztizált kórkép, amelyet a szakirodalom krónikus traumatikus enkefalopátia (CTE) néven ismer. 

A magyar nyelvű neurológiai szakfolyóirat, az Ideggyógyászati Szemle összefoglalója szerint a sérülést (traumát) követően akár hónapok, sőt évek is eltelhetnek, míg az alábbi tünetek valamelyike, esetleg mindegyike jelentkezik. Ezek lehetnek külön-külön, illetve együtt:

  • kognitív deficitek – memória, figyelem, illetve a nyelvi funkciók zavara;
  • emocionális zavarok – depresszió, szorongás;
  • viselkedési zavarok – hiányos impulzuskontroll, agresszió;
  • mozgásszervi rendellenességek – végtagremegés (tremor), merevség, meglassultság;
  • személyiségváltozások;
  • szociális nehézségek;
  • öngyilkos késztetések, szuicid kísérletek.  

A szakirodalom sokáig kizárólag a fedett agysérülések (más néven zárt koponyasérülések) csoportjába sorolt, az orvosi terminológiában agyrázódás (latinul commotio cerebri, angolul concussion) címen számon tartott traumát tartotta a CTE kiváltó okának. Vagyis a köznyelvben agyrázkódásnak nevezett sérülést, amely során a koponyát ért külső erőhatásra elmozdul, aztán a sérülés oldalán, és az ellen oldalon is a koponyacsontokhoz csapódik az agy, átmenetileg megzavarva az agykéreg és az agytörzs összeköttetéseinek egészséges működését.

A New York-i Rochester Egyetem neurológiai intézetének kutatói nemrégiben azzal álltak elő, hogy még jelentősebb megrázkódtatás sem kell a CTE kialakulásához. Az augusztus 7-én a neves Science Advances folyóiratban közölt tanulmányukban arról számoltak be, hogy a tünetmentes, de sorozatszerűen elszenvedett traumák is súlyos neurodegeneratív elváltozásokhoz vezethetnek. Legalábbis erre enged következtetni az egyetemi ligákban szereplő amerikaifutball-játékosok bevonásával végzett vizsgálatsorozat.

A fej- és nyaksérült amerikai focista William Gholston 2017 őszén a New Orleans-i Mercedes-Benz Superdome-banFotó: Jonathan Bachman/AFP

Csak a fejét

Az agyi leépülést és öngyilkossági hajlamot okozó tünetegyüttes kialakulásának folyamata még ma sem tisztázott. A dementia pugilistica, illetve az elsőként diagnosztizált hivatásos ökölvívókra utalva kiütési részegség, azaz punch-drunk szindrómaként is emlegetett kórképet azóta vizsgálják egyre behatóbban, hogy az amerikai futball elitjét is megfertőzte. 

A legfrissebb kutatásban 38 egyetemi játékost vizsgáltak egy évadon át. A sportolók agyát a szezon előtt és után is MRI-vizsgálatnak vetették alá, sisakjukra pedig gyorsulásmérőket szereltek, hogy regisztrálni tudják a fejükre ható erőket. 

A műszeres mérésre azért is szükség volt, mert a nemzetközi sportorvosi protokoll szerint egy-egy komolyabb, a fejet is érő ütközés után a beszéd zavarodottságát, a koordináció pontosságát, illetve a pupillák fényre adott reakcióját kell ellenőrizni. Ha ezek alapján a sportoló nem produkálja az agyrázkódás primer tüneteit, saját felelősségre folytathatja a meccset. 

A gyorsulásmérőkkel regisztrált ütések iránya és erejeForrás: openbrainproject.org

Középagyi trauma

A New York-i Rochester Egyetem kutatása a vizsgálatba bevont játékosok középagyának állapotára koncentrált. Ez az emberi agynak az az ősi területe, amely számos testi működéssel kapcsolatban van. A középagyon haladnak át a mozgatóingerületek a gerincvelő felé, illetve ezen a területen utaznak a gerincvelőből érkező érzőingerületek. A középagy dolgozza fel az egyszerű látóinformációkat, a fény- és mozgásérzékelést is, de innen indulnak a mozgáskoordinációt vagy a szemizmokat vezénylő, így például a pupillát tágító, illetve szűkítő idegpályák is. A középagy olyan primitív, nem tudatos életműködéseket is irányít, mint a testhőmérséklet szabályozása. A kutatók szerint a fejet ért ütések ugyan minden agyterületre hatnak, ám a középagy mindig érintett, függetlenül attól, hogy melyik irányból érkezik az erőhatás. 

Kiderült, hogy a 38 játékos több mint kétharmada szenvedett el középagysérülést a szezon alatt, pedig csupán kettejüknek volt diagnosztizált agyrázkódása. A sérülés a középagy fehérállományában létrejött szerkezeti változást jelentette. A tanulmány megállapításai szerint különösen a fejet a nyakon elfordító, csak az egyik oldalt érő ütések a veszélyesek a középagyra.

Az egészséges és a krónikus traumatikus enkefalopátiával diagnosztizált emberi agy képeForrás: Wikipédia

Az agyrázkódást biztosan elszenvedettek középagyának MRI-képei nem sokban különböztek azokétól, akiknek nem érte nagyobb ütés a fejét. 

A kutatók szerint a középagyban bekövetkező változások az úgynevezett tau fehérjék vérben mérhető koncentrációja is mutatta. Ezek a proteinek a neuronok sérüléseikor keletkeznek, megnövekedő szintjük a tudomány jelenlegi állása olyan neurodegeneratív kórképeket jelez, mint az Alzheimer-kór, illetve a krónikus traumás enkefalopátia.

A kutatók szerint további vizsgálatokkal még részletesebb képet alkothatnak arról, hogy az ismétlődő, de agyrázkódást közvetlenül nem kiváltó erőhatások (ütések és ütközések) milyen degeneratív károsodásokat okozhatnak az emberi agyban.

Kapcsolódó korábbi cikkeink:

Magyar kutatók titkos élete: nappal tudós, este bűvész

Kevesen gondolnák, hogy a magyar tudományos élet prominens képviselői szabadidejüket bűvésztrükkök gyakorlásával és előadásával töltik. Összeegyeztethető a megtévesztésen alapuló varázslás a tényeket szentként tisztelő tudománnyal? Gáspár Merse Előd fizikus és bűvész négy elismert magyar kutatóval beszélgetett a nagy trükkről.