A nők azért sem keresnek annyit, mint a férfiak, mert nem mernek magasabb fizetést kérni
A nőknek nemcsak a keresete, a fizetési igénye is lényegesen alacsonyabb, mint a hasonló végzettségű, hasonló munkatapasztalattal a munkaerőpiacon érvényesülni szándékozó férfiaké – derítette ki novemberben egy Csongrád megyei kutatás. A férfiak átlagos nettó 314 ezer forintos fizetési igényével szemben a nők mindössze 260 ezer forintra tartják a saját munkájukat a bértárgyalásokon, számszerűsítette a különbséget saját kutatásaira alapozva a Four Creation PR-ügynökség. Ezzel az igénnyel egyébként a nők követelése a megkérdezettek fizetési igényének összesített átlagának is alatt marad 17 ezer forinttal. A 300 fiatal munkavállaló, 204 nő és 96 férfi bevonásával készített Csongrád megyei felmérésből az is kiderül, hogy a szegedi fiatalok ötöde inkább külföldön alapozná meg a jövőjét, a munkahely-preferenciáikat pedig elsősorban az elérhető fizetés, másodsorban a munka és magánélet elérhető maximális egyensúlya határozza meg.
Nemcsak a Szeged környéki nőkre jellemző, hogy még előállni sem mernek a férfiakéval egyező bér iránti igénnyel, többnyire még az azonos munkakörben, azonos végzettséggel dolgozó nők sem. Az EMPX Solutions tanácsadó cég tavaly 500 fő bevonásával végzett felmérése szerint a magyar nők átlagos nettó fizetése a fizikai munkát végzők és az irodai dolgozók körében egyaránt mintegy 55 ezer forinttal volt kevesebb a férfiakénál. A munkaerőpiaci tanácsadással foglalkozó cég négy szektorban, a feldolgozóiparban, a kereskedelemben, a vendéglátásban és turizmusban, valamint a szállítmányozásban dolgozók munkahelyi elégedettségét és viszonyait mérte fel, egy évvel korábban pedig az irodai dolgozók körében végeztek hasonló felmérést. A két vizsgálat eredményének az összehasonlításából az Index idén márciusi beszámolója szerint az derült ki, hogy „a tényleges bérek mellett a két nem által ideálisnak tartott fizetések is jelentősen eltérnek: a fizikai dolgozóknál a férfiak 371 000 forintos nettó fizetéssel, a nők pedig már 249 000 forinttal is elégedettek lennének. Az irodai dolgozóknál hasonló volt a különbség: a megkérdezett nők 309 000 forintos nettó bért szeretnének, a férfiak viszont 432 000 forintra tartanának igényt”. Vagyis a tavalyi országos felmérés eredményei szerint adott tevékenységi körben a férfiak 120 ezer forinttal többet tartanának ideális juttatásnak, mint a nők. Így kevéssé meglepő, hogy nem nagyon csökken a nők és a férfiak juttatása közti szakadék, a munkáltatók nemigen sietnek többet fizetni a szerényebb bérrel is beérő nőknek.
Ha a nők bérrendezéséről van szó, az országok világszerte rosszul teljesítenek
A nőket hátrányosan érintő bérkülönbségek világszerte makacsul tartják magukat, a helyzet megszüntetésére ráadásul meglepően kevés érdemi erőfeszítést tesznek. A problémát gyakran szokás azzal félresöpörni, hogy a nők alulfizetettebb állásokban helyezkednek el, arról pedig már kevés szó esik, hogy ebből a képletből mi az ok és mi az okozat. Vajon a nők szeretnek-e rosszabbul fizető szakmákat választani, vagy a döntési helyzetben lévők, jellemzően férfiak döntenek-e arról, hogy melyik munka mennyit ér?
Noha manapság már jó néhány országban törvények írják elő a nők és a férfiak közti bérkülönbségek megszüntetését, a gyakorlatban kevés változás történik. Németországban például a tavaly bevezetett törvény ellenére is több mint 20 százalék maradt a nők és a férfiak fizetése közötti átlagos különbség. A férfiak előnye ráadásul akkor sem tűnik el teljesen, ha fizetéseiket azonos munkakörökben dolgozó, azonos végzettségű nők béréhez viszonyítják. Ezekben az esetekben átlagosan 6 százalékkal keresnek többet női kihívóiknál. Noha a hatályos német törvények szerint ez törvénysértésnek minősül, kiskapukat Németországban is simán lehet találni, például béren felüli különleges juttatások formájában.
Nagy-Britanniában is nemrégiben akarták a gyakorlatba ültetni az egyenlő munkáért egyenlő bérezést előíró alapelvet, csakhogy a törvényi szabályozás ott sem hozott átütő változást. Miközben a szigetországban a 250 főnél több alkalmazottat foglalkoztató cégek immár második éve kötelesek beszolgáltatni a bérfizetési gyakorlatukat felfedő adatsorokat, a nemi alapon jól meghatározható jövedelmi különbségek csak nem akarnak csökkenni.
A nemek közti fizetésbeli különbségek eltüntetését célzó legszigorúbb törvényt Izland jegyzi, ahol tavaly január 1-jétől minden kormányzati és 25 alkalmazottnál többet foglalkoztató munkahelyen ugyanakkora bért kell fizetni a nőknek és a férfiaknak azonos munkáért. A nemek közti társadalmi különbségek felszámolásában élen járó Izlandon szankciókat sem féltek bevezetni annak érdekében, hogy a munkaadók be is tartsák a törvényt. A cégeket nemcsak rendszeresen ellenőrzik, hanem meg is bírságolják, ha nem tartják be maradéktalanul a szabályozást. Izlandon úgy tervezik, hogy ezzel 2020-ra fel is számolják a bérezésben a nemek közt tapasztalható különbségeket.
Magyarországon nincs adatszolgáltatási kötelezettség, és bár az alapelv, miszerint egyenlő munkáért egyenlő bér járna, az 1989-es alkotmányban még benne volt, a jelenleg is regnáló Fidesz-KDNP kormány által 2012-ben elfogadott alaptörvényből ez a tétel kikerült. Közben a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) és az Eurostat közös adatsora szerint Magyarországon a nők és a férfiak bére között 16 százalék a különbség. Ez első ránézésre akár még kevésnek is tűnhet, például az Észtországban mért 26 vagy a németországi 22 százalékhoz képest. Vannak azonban Magyarországnál lényegesen jobban teljesítő államok is: Luxemburgban és Olaszországban csak 5,5, Belgiumban 6,5 százalék a nemek közti bérkülönbség, de a kelet-közép-európai régióban is vannak lényegesen jobban teljesítők, Romániában például mindössze 5,8, Lengyelországban pedig 7,7 százalékkal több bért visz haza a férfiak átlaga.
Minél magasabb a kereset, annál nagyobb a szakadék
A magyar férfiak és nők bére közötti szakadékra az is jellemző, hogy minél magasabb végzettségűek körében vizsgálják, annál nagyobb. Adamecz-Völgyi Anna közgazdász tavalyelőtti kutatása szerint az alacsony iskolai végzettségű férfiak és nők közötti bérszakadék csökkent ugyan az utóbbi két évtizedben, de a diplomás munkavállalók körében a fizetésbeli különbség nemhogy nem mérséklődött, de még nőtt is. Miután vizsgálatukból gondosak kizárták az olyan klasszikusan alulfizetett és általában (diplomás) nők által végzett munkákat, mint a tanár és az ápoló, az Adamecz-Völgyi-féle kutatás azt a gyakran hangoztatott érvet is cáfolja, hogy a nők azért keresnek kevesebbet, mert alulfizetett szakmákat szeretnek választani maguknak. Sőt, a tanulmányból tulajdonképpen az is következik, hogy minél jobban fizetett egy munka, annál nagyobb a bérszakadék a férfiak és a nők fizetése között. A 2017-es vizsgálatban a fizetéseket kizárólag a versenyszférában, adott vállalatnál dolgozó, azonos foglalkozású, életkorú, iskolázottságú és tapasztalatú munkavállalók vizsgálták a bérkülönbségeket.
Közben az is igaz, hogy miközben a munkavállaló nőknek mindössze 6 százaléka dolgozik a legjobban fizetett pozíciókban, a férfiaknál ez az arány 13 százalékos. A Paylab nemzetközi fizetéselemző portál felmérése szerint egyébként az átlagos magyarországi fizetési különbségek akár a 25 százalékot is elérik. Az idei első félévi adatsorok szerint a férfiak és a nők közötti, 2-3 éve 16 százalékos bérkülönbség a KSH szerint is nőtt, és mára meghaladja a 20 százalékot. A KSH gyorsjelentése ráadásul arról is tanúskodik, hogy a férfiak bére lényegesen gyorsabban növekszik évről évre, mint a nőké. A probléma a parlamentben is napirendre került, ám ott Orbán Viktor kormányfő úgy vélte, hogy nem kompetens a témában. Mint fogalmazott, „a férfiak és nők közötti különbség eltüntetése egy olyan igény, aminek nem tudunk eleget tenni”.
Pedig egészen egyszerű megoldások is léteznek: elég lenne például kötelezni a cégeket, hogy tegyék nyilvánossá az alkalmazottaik munkabérét. A fizetések átláthatóvá tétele ugyanis „egyszerre csökkentheti az esetleges diszkriminációból (a férfi dolgozóknak többet akarnak fizetni) és a nők és a férfiak közötti hozzáállásbeli eltérésekből eredő különbségeket is (például ha a nők kevésbé nagy önbizalommal alakítják ki a fizetési elvárásaikat, vagy kevésbé erőteljesen tárgyalnak)” – írta nemrégiben kanadai és dán tanulmányokra hivatkozva a Qubiten Prinz Dániel, a Harvard Egyetemen közgazdász doktorandusza.
Nemcsak kevesebbet kapnak, kevesebbet is kérnek a nők
Christine Exley és Judd Kessler amerikai gazdaságkutatók egy idei októberi tanulmányukban arra hívták fel a figyelmet, hogy miközben a nők valóban hajlandóak kevesebb pénzért is elvégezni ugyanazt a munkát, mindennek nem az önbizalmukhoz van elsősorban köze. A nők ugyanis akkor is szerényebb bérigénnyel állnak elő, amikor tudják, hogy teljesítményük semmiben nem marad el a férfiakétól.
A vizsgálatban 900 nővel és férfival töltettek ki 20 perces feleletválasztós tesztet, amellyel az amerikai hadsereg a kiképzésre jelentkezők általános alapműveltségét, logikai alapkészségeit, szókincsét, szövegértési képességeit és műszaki alapismereteit igyekszik felmérni. A kérdésekre a nők és a férfiak azonos arányban válaszoltak helyesen, a nők mégis lényegesen visszafogottabban nyilatkoztak saját teljesítményükről. Amikor arra kérték őket, hogy 0-tól 100-ig értékeljék a saját teljesítményüket, a nők átlagosan 15 ponttal kevesebbre becsülték saját produkciójukat. Miközben a férfiak átlagban 61 pontosra értékelték teljesítményüket, a nők csak 46-ra, pedig a helyes válaszok arányaiban a két nem között semmilyen mérhető különbség nem volt. A férfiak egyébként nemcsak a nőkénél, hanem a valódi teljesítményüknél is jobbnak értékelték a válaszaikat A kérdéseknek ugyanis mindkét nem tagjai átlagosan a felét válaszolták meg helyesen.
Az önfényezési hajlamban a nők és a férfiak között tapasztalt különbség akkor sem csökkent, amikor a résztvevőket aprólékosan tájékoztatták arról, mi volt a valódi teljesítményük, és az hogy viszonyult másokéhoz. A kutatók arra is gondoltak, hogy a férfiak esetleg azért ragaszkodnak makacsul ahhoz, hogy kiemelkedőt alkottak, mert ezzel a stratégiával igyekeznek jobb pozícióra szert tenni, még akkor is, ha a vélt eredménynek nem sok köze van a valósághoz. Az eredmények elemzéséből az derült ki, hogy a férfiak valóban hajlamosak túlértékelni magukat, ha azt gondolják, hogy úgy nagyobb az esélyük egy állásra, csakhogy ezt megteszik a nők is. A két nem képviselői ráadásul átlagosan nagyjából ugyanakkora mértékben szépítik saját teljesítményüket, vagyis ez még nem magyarázza az bérigényük közti különbségeket.
Exley és Kessler arra jutott, hogy a nők és a férfiak másképp értékelhetik a teljesítményt, ezért értékelik eltérően saját eredményeiket. Amit egy nő még csak „jó” eredménynek értékel, azt egy férfi már „nagyon jónak” véli. A kutatók azt is elképzelhetőnek tartják azonban, hogy a nők annyira magukévá tették azt az íratlan szabályt, hogy a saját teljesítményük kidomborítása, esetleges kiszínezése visszatetsző és helytelen, hogy ettől még azon az áron is tartózkodnak, hogy így végül kevesebbet keresnek. A különbségekre hatással lehet az is, hogy a felmérés szerint a nők hajlamosabbak következetesek maradni korábbi elképzeléseikhez, akár azon az áron is, hogy elesnek némi pénztől. Ezért nem változtatják a férfiakhoz hasonló mértékben az önmagukról kialakított képet – még azután sem, hogy közlik velük: jottányival sem teljesítettek rosszabbul vagy kevesebbet, mint férfi társaik.
A nők tarthatnak attól is, hogy ha túlságosan jó érdekérvényesítőknek tűnnek, hátrányba kerülhetnek a társadalmi elvárásoknak jobban megfelelő nőkkel szemben. Legalábbis ezt bizonyították tavalyelőtti vizsgálatukban a Harvard, a Princeton és a Chicagói Egyetem kutatói. Szerintük a pályakezdő nők nemcsak Magyarországon, hanem a világ felvilágosultabbnak hitt részein is tartanak attól, hogy a társas életük bánja, ha túlságosan karrieristának látszanak. Az amerikai közgazdászok a saját egyetemeik amúgy fényes karrierre hivatott hallgatói körében vizsgálódtak, és azt találták, hogy a nők nemcsak, hogy valamivel kevesebb fizetésért is hajlandóak lettek volna ugyanazt a munkát ugyanolyan feltételek mellett vállalni, mint a férfiak, de még lejjebb hajlandóak adni az elvárásaiból. Különösen akkor, ha még nincs családjuk, és félnek, hogy a potenciális partnerkapcsolatuk lenne az ára a sikerességüknek.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
