Ha mindenki tudja, ki mennyit keres, az csökkentheti a nők és a férfiak közötti fizetési különbségeket

Magyarországon minden életkorban kevesebbet keresnek a nők a munkaerőpiacon, a gyermekvállalással pedig beszakad a bérük. Bizonyítottan keményebb a dolguk, ha sebészek, a közgazdászok pedig lenézően beszélnek a róluk, és nehezebben is publikálnak. (Sőt még én is keveset idézem őket, amikor tudományos eredményekről számolok be.) Nagyon kevés a nő a természettudományos és mérnöki területeken, összefoglaló nevükön a STEM (science, technology, engineering, mathematics) szakmákban. 

A nők alulreprezentáltságának egyik oka ezen a területen valószínűleg a nemi sztereotípiák ereje, de fontos lehet a példaképek hiánya is. Jót tesz, ha az általános iskolás lányok több női példaképpel találkoznak: ha nő tanítja a lányokat hetedikben, jobban megy nekik később a matek. Az is segít, ha több női évfolyamtársuk van a doktori képzésen.

De hogyan lehet viszonylag rövid távon csökkenteni az egyenlőtlenségeket? Egy lehetőség, amivel sok helyen próbálkoznak, a fizetések átláthatóvá tétele. Ez ugyanis egyszerre csökkentheti az esetleges diszkriminációból  (a férfi dolgozóknak többet akarnak fizetni) és a nők és a férfiak közötti hozzáállásbeli eltérésekből eredő különbségeket is (például ha a nők kevésbé nagy önbizalommal alakítják ki a fizetési elvárásaikat, vagy kevésbé erőteljesen tárgyalnak). Két új tanulmány a kanadai egyetemek és a dán cégek példáján keresztül vizsgálja meg a fizetések teljes nyilvánosságának, illetve a férfiak és nők bérei közötti különbségek nyilvánosságának hatását.

Ha nyilvános, ki mennyit keres, mindenkinek csökken a fizetése

Michael Baker (University of Toronto), Yosh Habelstram (University of Toronto), Kory Kroft (University of Toronto), Alexandre Mas (Princeton University) és Derek Messacar (Statistics Canada) új műhelytanulmányukban a Kanadai Statisztikai Hivatal adataiban követik az összes állami egyetem dolgozóit, egészen 1970-től. 1996-tól a kanadai tartományok egymás után vezették be azokat a jogszabályokat, amik előírják, hogy egy bizonyos kereset fölött az összes egyetemi dolgozó fizetése nyilvános. A kutatók azt használják ki, hogy a különböző tartományokban különböző időpontokban lettek nyilvánosak a fizetések, illetve hogy a rosszabbul fizető tanszékeknek nem kellett nyilvánosságra hozniuk a fizetéseket.

A kutatók arra jutnak, hogy a fizetések nyilvánossága általában is csökkentette a fizetéseket 1-3 százalékponttal, de a női-férfi különbségek is csökkentek 2,2-2,4 százalékponttal (a teljes 7-8 százalékpontos különbség 30 százalékával). Ez a csökkenés összességében főleg annak tudható be, hogy amint bevezették a fizetések nyilvánosságát, elkezdett lassabban nőni a férfiak fizetése. Ehhez képest a nők fizetése csak kis mértékben emelkedett. Emellett a kutatók azt is megállapították, hogy a fizetések növekedése ott lassult, a női-férfi különbség pedig ott csökkent leginkább, ahol jelen voltak a szakszervezetek.

Dániában törvény írja elő a fizetések nyilvánosságát

Morten Bennedsen (INSEAD), Elena Simintzi (University of North Carolina at Chapel Hill), Margarita Tsoutsoura (Cornell University) és Daniel Wolfenzon (Columbia University) új műhelytanulmánya egy hasonló, de nem pontosan ugyanilyen reformot vizsgál meg az összes dán cég adatait felhasználva. Dániában 2006-os jogszabály szerint a cégeknek nemek szerinti bontásban is közölniük kell a fizetési statisztikákat, de csak akkor, ha legalább 35 dolgozójuk van. Ez alapján logikus összehasonlítani, hogy mi történt a fizetésekkel 2006 előtt és után a kisebb (20-34 munkavállalót foglalkoztató) és a nagyobb (35-50 munkavállalót foglalkoztató) cégek esetében.

A dán cégeknél meglepően hasonló eredményre jutottak a kutatók, mint a kanadai egyetemeknél. A nagyobb cégekben a kisebb cégekhez képest 1,67 százalékponttal lassult a férfi munkavállalók fizetésének emelkedése, miközben a női munkavállalóké csak 0,28 százalékponttal emelkedett gyorsabban. Ez összességében azt jelenti, hogy 2 százalékponttal (a teljes különbség 7 százalékával) gyorsabban csökkent a női-férfi fizetéskülönbség a nagyobb, a fizetési különbségeket a törvény szerint átláthatóvá tevő cégek esetében. 

Ha zárul az olló, több nőt vesznek fel

A szuperrészletes dán adatoknak (a skandináv adatnirvánáról itt írtam korábban) köszönhetően a kutatók azt is meg tudták vizsgálni, hogy milyen hatással volt az átláthatósági reform a cégekre. Arra jutnak, hogy az érintett nagyobb cégek több nőt vesznek fel, ami például magyarázható azzal, hogy ahogy bezárul a fizetési olló, a nők szívesebben dolgoznak ezeknél a cégeknél. 

Egy másik közvetett pozitív hatás, hogy ezek a cégek nagyobb eséllyel léptetik elő a nőket. Eközben egy kicsit csökken ezeknek a cégeknek a termelékenysége, vagyis az eladások és a munkavállalók számának aránya. Ennek akár az is lehet az oka, hogy a dolgozókat zavarhatja és demotiválhatja, ha megtudják, hogy kevesebbet keresnek, mint a kollégáik. Az átlagos fizetés csökkentése viszont hasonló mértékben növeli a cégek profitját, mint amennyivel a termelékenységük csökkenése miatt csökken a nyereség.

A szerző a Harvard Egyetem PhD-hallgatója, további cikkei a Qubiten itt olvashatók.   

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: