Tényleg belehalunk az 5G-be?
Tovább folytatódott az ötödik generációs mobilhálózat kiépítése Magyarországon, és már az első valódi, szupergyors 5G-mobilnethálózat is elérhetővé vált – igaz, egyelőre csak egy szolgáltatónál, limitált területen, és még csak kétféle telefon képes rácsatlakozni.
Amióta legutoljára írtunk az 5G-t érintő legfontosabb kérdésekről, azóta nemhogy elhalkultak a hálózatot egészségügyi okokból támadó hangok, de januárra Magyarországra is elért a legszebb összeesküvés-elméletek terjesztéséről ismert Stop5G mozgalom, amely Brüsszel vagy Bristol mellett Budapesten és Győrben is az utcára küldött néhány tucat tüntetőt, hogy felszólítsa a kormányt: állítsa le a hálózát építését, amíg be nem bizonyosodik, hogy az „5G-sugárzás” nem veszélyes az emberekre és a környezetre.
Ahhoz, hogy meg lehessen érteni az 5G-vel járó környezeti és egészségügyi hatásokat, érdemes előbb megnézni néhány olyan alapvető tényt, mint hogy milyen elektromágneses környezetben élünk, milyen mértékben sugároznak a mobiltelefonokat kiszolgáló bázisállomások, és ez hogyan viszonyul az egészségügyi határértékekhez. Ebben a téma egyik legnagyobb magyarországi szakértője, Thuróczy György, a Nemzeti Népegészségügyi Központ Sugárbiológiai és Sugár-egészségügyi Főosztályának vezetője volt a segítségünkre.
A rádióhullámok a határérték negyvenedrészével terhelik a környezetet
A mindennapokban használt elektromos készülékek, így a mobiltelefon, a tévé, a mikró és minden wi-fivel vagy Bluetooth-szal kommunikáló eszköz rádiófrekvenciás sugárzást bocsát ki magából, amely a 10 megahertz és 300 gigahertz közötti tartományban bármekkora frekvenciát érinthet.
A környezet elektromágneses terheléséről elmondható, hogy lényegében mesterségesen keltett terekből származik, vagyis az embereket érő rádióhullámokat túlnyomó többségben emberek is alkották, a természetes rádiófrekvenciás (RF) háttérsugárzás elhanyagolható. A mesterséges RF sugárzást azonban nem lehet káros, környezetszennyező ipari mellékterméknek tekinteni, mivel az azt alkalmazó technológia alapvető működéséhez szükséges, a technológiát pedig társadalmi igények alakítják.
Thuróczy egy 2019-es előadásában bemutatott egy tanulmányt, amelyben a 2012-ben elérhető összes mérési adat egybegyűjtése után kiszámolták a 2G-s, 3G-s és 4G-s bázisállomások környezeti terhelésének globális átlagát. Ez akkor 0,6 V/m volt, és a kutató szerint városi környezetben ma sem haladja meg az 1 V/m nagyságrendjét. A nem-ionizáló sugarak elleni védelmet biztosító nemzetközi testület (ICNIRP) 41 és 60 V/m tartományban jelölte ki a biztonságos határértéket, tehát a környezetnek egyelőre nagyon nincs miért félnie.
Ennél is fontosabb a személyt érő RF sugárzás mértéke, tehát az, hogy a körülöttünk lévő bázisállomások, adótornyok, wi-fis készülékek vagy mobiltelefonok hogyan terhelik a szervezetet. Az ennek feltárására szolgáló személyiexpozíció-mérések során Budapesten 2016-ban és 2017-ben több embert is vizsgáltak, de még a bázisállomásokból származó expozíció mértéke sem haladta meg a 0,15 V/m-et, a wi-fit és a telefonokat tekintve pedig 0,03 V/m-nél is kisebb értékek jöttek ki 24 órás átlagban.
Ezeknek a vizsgálatoknak az egyik nagy kérdése az volt, hogy a beltéri expozíciók nagyobbak-e, mint a kültériek, de mint kiderült, még mindig a külső forrásból származó sugárzás éri jobban az embereket. És ahogy az eredmények mutatják, a rádiófrekvenciás sugárzás nagyságrendekkel kisebb mind a környezetre, mind pedig a személyekre vonatkozó egészségügyi határértéknél.
Egerek és emberek és patkányok
Az 5G kritikusainak kezében az egyik legnagyobb fegyver – legalábbis első látszatra –, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) rákkutató intézete (IARC) 2011-ben a „lehetséges rákkeltő anyagok” közé sorolta a rádiófrekvenciás (vagyis a mobiltelefonok és a vezeték nélküli eszközök által kibocsátott) sugárzást – csakhogy ebben a kategóriában kapott helyet a hintőpor, a kávé és a savanyított zöldségek is, vagyis gyakorlatilag minden olyan dolog, amiről valaha azt állította egy tanulmány, hogy elképzelhető, hogy bizonyos körülmények között rákkeltő lehet. A WHO álláspontjában ráadásul az is szerepel, hogy „máig nem állapítottak meg olyan ártalmas egészségügyi hatást, amit a mobiltelefonok használata okoz”.
Egy 2016-os deskriptív epidemiológiai kutatásban azt vizsgálták, hogy hogyan alakult egymáshoz képest a mobil-előfizetések, a rákos megbetegedések és az agydaganatok száma az Egyesült Államokban 1975 és 2015 között. Míg az előfizetések száma a mobiltelefonok megjelenése óta folyamatosan és nagy tempóban nő, addig a rák előfordulása hullámzó, de az 1990-es évek óta inkább csökkenő tendenciát mutat. Tehát nincs összefüggés.
A WHO azonban az állatkísérletekre is nagyon ad, és az elmúlt években két fontos eredmény is született ezen a téren.
Először 2018-ban jelent meg az amerikai nemzeti toxikológiai program keretében tíz éven keresztül végzett kutatásokat összegző tanulmány, amelyben kimutatták, hogy a rádióhullámok bizony okozhatnak tumorokat. A kutatás során 2G és 3G hálózaton működő mobiltelefonokból származó rádióhullámokkal sugarazták a kísérleti patkányok testét, igaz, négyszer olyan erősen, mint ami az embereknél megengedett. Más kutatók szerint ez a kutatás mindössze annyit bizonyított, hogy az elképesztően nagy sugárzásnak kitett patkányok körében valamivel nagyobb arányban alakult ki agyrák, mint a kontrollcsoport tagjainál, de azt már nem verték nagy dobra, hogy a megsugárzott patkányok jóval tovább is éltek, mint a többiek – és mivel az idősebbeket alapból jobban veszélyezteti a rák, ebből a kutatásból nem lehet semmilyen következtetést levonni, különben akár azt is bizonyíthatná a tanulmány, hogy a megengedettnél négyszer nagyobb rádióhullámos sugárzás növeli az élettartamot.
Aztán 2019-ben ugyanúgy az amerikai toxikológiai program tette közzé az egérkísérletek eredményeit, amelyek szintén megosztók voltak – kísérletben az egerek különböző agyterületeiből vett DNS-minták károsodásának dózisfüggését vizsgálták. A 14 hetes expozíciónak kitett egereknél az egyik 3G-hez köthető technológiával, a CDMA-val történő besugárzás esetében egyértelmű összefüggést találtak az emelkedő dózis és a DNS-károsodás között, a GSM besugárzásánál viszont már nem volt egyenesen arányos a kettő, ráadásul ezekben a kísérletekben is az egészségügyi határérték fölötti értékeken történt a besugárzás.
Az IARC-t mindenesetre nem hagyja nyugodni a dolog, mivel a rádiófrekvenciás sugárzások rákkeltő anyagok közé való besorolásának felülvizsgálatát magas prioritásúnak minősítette a 2020-2024 közötti időszakra nézve.
Több is lesz, sűrűbb is lesz, mégsem lesz rosszabb
Az 5G-hálózat legnagyobb technológiai újításait (és a vele kapcsolatos tévhiteket) ebben a cikkben már részletesebben is bemutattuk, de a lényeg, hogy a magasabb frekvenciatartományokon, több bázisállomással és kisebb cellákkal, irányított sugárnyalábokkal működő hálózat egyszerre sokkal több felhasználót tud majd kiszolgálni, akik a korábbi hálózatoknál nagyságrendekkel gyorsabban és kisebb késleltetéssel tudnak majd adatot fogyasztani.
Mivel a magasabb frekvenciákon milliméteres hullámok találhatók, amelyek a centiméteres rádióhullámoknál sokkal kisebb távolságra tudnak vándorolni, ráadásul a falakon vagy fákon sem képesek olyan könnyen áthatolni, sokkal több bázisállomást kell telepíteni. Ezeket a kisebb méretű és teljesítményű állomásokat már nem is tornyokon kell elképzelni, hanem lámpaoszlopokon vagy épületek tetején, lehetőleg minél sűrűbben. A francia frekvenciahatóság, az ANFR 2019-es adatai szerint mindennek ellenére az 5G-állomások 100 méterre gyakorolt hatása, vagyis térerőssége így is kisebb lesz (1,8 V/m) a 4G-állomásokénál (2,8 V/m).
Ráadásul míg az alacsonyabb frekvenciájú rádióhullámok képesek mélyebben a szövetekbe hatolni, az 5G milliméteres hullámait már a bőr felülete elnyeli, így tovább csökken a daganatok esélye. Ennek elvben lehetnének olyan veszélyei is, mint a bőrt vagy a szem szaruhártyáját érő káros hősugárzás, de az amerikai légierő már az 1990-es évek óta végez kutatásokat milliméteres hullámokkal, és eddig nem találtak káros hatásokra utaló jeleket.
Az pedig továbbra sem változott, hogy a káros elektromágneses sugárzás valahol egymillió gigahertznél, az ultraibolya tartománynál kezdődik, így hiába tűnik nagynak a 4G nagyjából 1 GHz körüli értékéről az 5G névleges maximumára, a 300 GHz-re való ugrás, a DNS-roncsoló hatástól még így is nagyon messze van – arról nem is beszélve, hogy az a 300 leginkább 3-5 GHz lesz a valóságban, de még a legmagasabb sávban sem nagyon mennek majd 100 GHz fölé.
Pontos eredményeket persze majd csak azok a vizsgálatok hozhatnak, amelyeket a már éles 5G-hálózatokon végeznek, de jelenleg minden jel arra mutat, hogy a korábbi rádióhullámokhoz hasonlóan az 5G-állomások és -készülékek által kibocsátott sugárzás sem jelent veszélyt az emberi egészségre.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
