Csattanós választ adott a jégkorszakra a fazék feltalálása
Egymástól függetlenül több kultúra is felfedezte magának a cserépedényt, amikor igazán rosszra fordult az idő – derült ki egy nemrégiben megjelent kutatásból. A nyolcvanas években végzett ásatások során számos edénytöredék került elő Szibériából, a leletek közül a legrégebbi 16200, a legfrissebb pedig 10200 éves volt, a maradványok alaposabb vizsgálata a talaj savassága miatt azonban nehézségekbe ütközött.
A régészek a Yorki Egyetem BioArCh laboratóriumában elemezték a cserepeken maradt ételmaradványokat, és arra jutottak, hogy a jégkorszak beköszöntével a vadászó-gyűjtögető emberek étrendje is alapos változásokon ment keresztül. Ennek része volt az is, hogy elkezdtek főzőedényeket gyártani. A kutatást végző nemzetközi régészcsapat szibériai és japán leleteket is vizsgált, és ennek alapján úgy tűnik, hogy több különböző, egymástól távol eső kultúra is rákényszerült a meleg ételre.
Az elemzésekből kiderül, hogy a különböző kultúrák mást és mást főztek az edényekben: az Amur alsó szakaszáról előkerült töredékeken halmaradványokat találtak, a folyó középső szakaszán élő emberek ugyanebben az időszakban viszont inkább húsféléket főztek.
Halászlé, csontvelő
A tanulmány szerint a lehűléssel egy időben egyre nagyobb szerephez jutottak a halételek, legalábbis az oszipovka kultúra esetében, a gromatuka kultúra tagjai számára viszont az egyébként nehezen hozzáférhető csontvelő biztosította az energiát. A zsíros fogásokhoz a kutatás szerint a folyó középső szakasza mentén élő emberek kecskére és szarvasra vadásztak.
Peter Jordan, a Gröningeni Egyetem régésze szerint az edények különböző technikával, de nagyjából egy időben készültek, vagyis a különböző kultúrák hasonló választ adtak a klímaváltozás közös kihívására. Okszána Jansina, a Szentpétervári Egyetem antropológusa szerint a mostani felfedezésekből a múlt mellett a jelenről is tanulhat az emberiség: a földművelés megjelenése előtt, a komoly fagyok idején az emberiségnek alkalmazkodnia kellett a változásokhoz, ezért is történhetett, hogy több helyen a vadászatról a halászatra tolódott a hangsúly.
Vitalij Medvegyev, a tanulmány egyik szerzője szerint óriási szerencse, hogy a töredékek egyáltalán előkerültek: a nyolcvanas években egy egyetemista bukkant rájuk egy ásatáson. Először azt hitte, hogy valaki elhagyott egy darab gyurmát, de mint kiderült, a nyári hőségben felpuhult edénycserépre bukkant. Az akkori leletek a karbonos kormeghatározás szerint 12500 évvel ezelőttről származtak, ezért is különösen jelentős, hogy ennyi idő után is sikerült meghatározni, hogy mit főzhettek benne.