Egy új kutatás szerint nem igaz, hogy az ősemberek mindent azonnal behabzsoltak

A Tel-Aviv városától alig 10 kilométerre fekvő Qesem barlang régóta az őskőkorszak egyik fontos lelőhelyének számít, és a 200-420 ezer éve élt ősemberek életmódját kutató régészek most újabb felfedezést tettek: a homininek már ebben a korai szakaszban odafigyeltek az ételek tartósítására, az állati csontokat raktározták el, és hetekig falatoztak a benne rejlő csontvelőből.

„Korábban úgy tartották, hogy a korai homininek mindent azonnal megettek, amit szerezni tudtak, tárolás, tartósítás vagy raktározás nélkül” – mondta a New York Timesnak Ran Barkai, a Tel-Avivi Egyetem régésze.

A kutatócsoport közel 82 ezer állati maradványt (leginkább dámszarvascsontokat) tanulmányozott át, és a rajtuk található vágásnyomok alapján jött rá arra, hogy szokatlan célra szolgáltak. A lábcsontok alsó részén talált vágásnyomoknak ugyanis Barkai szerint „semmi értelmük nem volt a lefejtés szempontjából, mivel a csont e részén nincs semmi hús, és zsírból is nagyon kevés.”

Fotó: Ruth Blasco et al. 2019 / Science Advances

Egy korábbi teória szerint a bőr lefejtésére is szolgálhattak a vágások, de a frissen ejtett állat nyúzásához nem kellett túl nagy erőt kifejteni, a nyomok viszont elég mélyek, vagyis erősen bevagdalták a csontot. Ezt a kutatók szerint azért csinálhatták, mert már a rászáradt bőrt kellett lefejteniük, ugyanis a csontokat eltárolták, hogy később egyék meg a benne található velőt.

A hipotézis tesztelése céljából a régészek az eredetihez hasonló körülmények közé helyeztek néhány frissen ejtett szarvastól származó lábcsontot, majd minden héten feltörtek egy-egy csontot, hogy kielemezzék, milyen tápláló a csontvelő az adott állapotban. A kutatók pattintott kő használatával fejtették le a csontra száradt bőrt, majd egy kvarcitból készült eszközzel nyitották fel a csontot. Bár a műveletet végző kutatóval szándékosan nem ismertették a talált vágásnyomokat, hasonló nyomokat hagyott a csonton a vagdalkozás során.

Fotó: Ruth Blasco et al. 2019 / Science Advances

A kilenc hétig tartó kísérlet egyik vállalkozó kedvű résztvevője meg is kóstolta a többhetes csontvelőket. „Olyan, mint egy enyhébb ízű, sótlan kolbász, és egy kicsit állott is. Szerintem nem volt rossz íze, bár az utolsó hetekben már kicsit avasabb volt” – számolt be a Timesnak a spanyol Rovira i Virgili Egyetem régésze, Jordi Rosell.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: