A Tejútrendszer közepében is kering egy szuperföld
A barna törpe csillagát 617 földi nap alatt megkerülő exobolygót azonosítottak a Tejútrendszer központi, dudornak (bluge) nevezett galaxismagjában új-zélandi csillagászok. Az exobolygó nagyjából négy Föld tömegű.
Az Astronomical Journal folyóiratban május 7-én megjelent tanulmány szerint a szuperföld kategóriába sorolt, OGLE-2018-BLG-0677 lajstromszámú bolygó a Vénusz és a Föld által bejárt pályához hasonló távolságban kering csillagától. Az égitestet ugyan már 2018-ban sikerült megfigyelni, de pontos paramétereit csak most határozták meg.
Az új-zélandi csillagászok gravitációs mikrolencsézéssel azonosították az exobolygót. Az általános relativitáselmélet „szabályai” szerint működő, ezért Einstein-gyűrűknek is nevezett gravitációs lencsék a természet legnagyobb teleszkópjai: a galaxisok vagy a hatalmas – csillaghalmazok és sötét anyag alkotta – klaszterek a mögöttük lévő galaxisok fényét meghajlítják és nagyítják, hasonlóan a közönséges földi objektívekhez, csak sokkal nagyobb léptékben.
A most alkalmazott módszer a gravitációs lencsék speciális esete, amikor a távoli fényforrás (csillag) előtt elhaladó sötét égitest rövid időre fókuszálja (felerősíti) a fényforrás fényét. A jelenség eddig leginkább a közvetlenül nehezen vagy sehogy sem észlelhető barna törpék és fekete lyukak felfedezésében segített. A mikrolencsézés előnye, hogy az elektromágneses spektrum bármely tartományában alkalmazható, hátránya, hogy egy égitest ilyen észlelésére a csillag körüli keringése során csak egyszer van lehetőség, hiszen arra nincs esély, hogy az objektum mögött egy másik fényforrás is elhaladjon.
Exobolygók keresésénél a bolygó anyacsillaga és egy háttércsillag kerül egymással fedésbe, és az így kialakuló mikrolencsét befolyásolja a bolygó gravitációs hatása, amelyből tömege és pályájának sugara is kiszámítható. A jelenség természeténél fogva elsősorban csillagokban gazdag helyeken alkalmazható
Kapcsolódó korábbi cikkeink: