Agresszíven terjednek az özönnövények a vasútvonalak mentén
Riasztó mértékben csökkent a biológiai sokféleség, azaz a biodiverzitás az elmúlt években, ennek hátterében a földhasználat változása, az élő szervezetek közvetlen felhasználása, a klímaváltozás, a környezetszennyezés, valamint az özönfajok térnyerése áll – írta pénteki közleményében a Szent István Egyetem (SZIE).
Hogy miért fontos a biodiverzitás, azt korábban ugyancsak a SZIE foglalta össze: „a biológiai sokféleség csökkenése napjainkra nagyságrendileg olyan mértékben veszélyezteti az emberiséget, mint az éghajlatváltozás. A kedvezőtlen folyamat hazánk kiemelt természeti értékeket rejtő gyepterületeit sem kerüli el. Az itt honos védett vagy fokozottan védett fajok állományai – többek között élőhelyeik megváltozása, eltűnése miatt – rohamosan csökkennek.”
Az egyetem fiatal kutatói most új adatokkal támasztották alá, hogy vasútvonalak és vadetetők közelében is jellemző az agresszíven terjedő növényfajok térnyerése.
Hódít a fehér akác a hatvani vasútvonalon
Számos kutatás bizonyította, hogy a tájakat átszelő vasútvonalak igen speciális élőhelyek, és egyedi sajátosságaik révén teret adnak az idegenhonos özönnövények terjedésének. Magyarországon azonban eddig még nem végeztek kizárólag a vasúti pályaszakaszra és annak közvetlen környezetére kiterjedő vizsgálatot, így a hazai körülményeket nem lehetett pontosan ismerni.
Schermann Balázs Gábor természetvédelmi mérnök mesterszakos hallgató e hiányosság pótlására a Hatvan-Gödöllő vasútvonal 30 kilométeres szakaszán tárta fel a növényfajok jelenlétét a vasúti pálya külső tengelyétől számított 10 méteres távolságig. A gyalogos bejárás és vonatról történő megfigyelés során a szakember összesen 19 inváziós növényfajt írt le a területen, amelyek közül a legjelentősebbek a fehér akác, a kanadai aranyvessző, a nyugati ostorfa, a zöld juhar és a közönséges selyemkóró voltak.
Fontos eredmény, hogy a vizsgált szakaszon egyetlen olyan 250 méteres kisszakasz sem fordult elő, amely mentes lett volna az özönnövényektől, a fehér akác pedig legalább egyszer minden kilométeren előfordult. Mindez arra utal, hogy a Hatvan-Gödöllő vasútvonal különösen fertőzött élőhelynek számít az özönnövények szempontjából.
Özönnövények a vadetetőknél
Egyre elterjedtebbek hazánkban a szakmai berkekben szóróknak nevezett vadetetőhelyek is, így indokolttá vált annak vizsgálata, hogy jelenlétük milyen hatást gyakorol az érintett terület természetes vegetációjára. Rusvai Katalin, a SZIE Környezettudományi Doktori Iskola PhD-hallgatója a Mátrai Tájvédelmi Körzetben jellemző három eltérő szórótípus esetében mérte fel az őshonos és invazív növényfajok jelenlétét, amiből következtetéseket lehetett levonni a vadetetők gyomfertőzöttségét illetően.
Az eredmények szerint a gyomfertőzöttség jellemzően a szórók közvetlen környezetére terjed csak ki, a gyomok aránya ugyanis minden területen csökkent az etetők középpontjától távolodva. Ez a hatás mégsem elhanyagolható, hiszen a szórók így is gyújtópontjai lehetnek egy későbbi biológiai inváziónak.
A három vizsgált szórótípus esetében ugyanakkor lehetnek eltérések: az eredmények szerint a tisztáson lévő etetők jóval fertőzöttebbnek bizonyultak, mint az erdeiek. A fiatal kutató az utakra kihelyezett szórók esetében is jelentős eltéréseket tapasztalt, ezek gyomossága ugyanis záródástól, feltártságtól és kitettségtől függően változott.
A kutatók ajánlása szerint tehát az etetőket ajánlott volna inkább erdei területeken elhelyezni, a védett területek biológiai sokféleségének megőrzése érdekében pedig szükséges volna az etetőanyag kiszórásának mennyiségi és minőségi szabályozása is.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
