A Föld napján a biológiai sokféleség megőrzését szorgalmazza a Szent István Egyetem
„A biológiai sokféleség csökkenése napjainkra nagyságrendileg olyan mértékben veszélyezteti az emberiséget, mint az éghajlatváltozás. A kedvezőtlen folyamat hazánk kiemelt természeti értékeket rejtő gyepterületeit sem kerüli el. Az itt honos védett vagy fokozottan védett fajok állományai – többek között élőhelyeik megváltozása, eltűnése miatt – rohamosan csökkennek” – hívja fel a figyelmet a Magyarországon kerek harminc éve megtartott április 22-i Föld napján a Szent István Egyetem (SZIE) közleménye.
A felhívás szerint a fajok száma, azok genetikai variációi valamint ezen életformák komplex ökoszisztémákon belül egymásra gyakorolt hatásai eredményezik azt a biológiai sokféleséget, amely földi életünk állat- és növényvilágának változatosságát adja.
A földhasználat megváltozása, az éghajlati és egyéb környezeti változások (különböző szennyezések, földhasználat-váltás) azonban mind hozzájárulnak az állományok riasztó mértékű csökkenéséhez. Az ENSZ tavaly májusban közzétett jelentése alapján a csaknem 1 millió fajt (az ismert állat- és növényfajok negyedét) a kihalás veszélye fenyeget.
A SZIE szerint „az aggasztó jelenség a gyepes élőhelyek esetében is megmutatkozik. A gyepterületek állapota világszerte, így Európában is folyamatosan romlik, a negatív változások hazánkban is megfigyelhetők. Bár Magyarország természeti értékeinek kiemelkedő aránya a gyepes területekhez kötődik, a probléma súlyossága ellenére csekély a védelem hatékonysága”.
A SZIE kutatói és hallgatói számos megfigyelést végeznek annak érdekében, hogy e különleges élőhelyeken fellelhető állatokat és növényeket megóvják, azok élettereinek állapotát fenntartsák, hosszú távon biztosítsák. Nemrégiben Európa leginkább veszélyeztetett hüllőjének, a rákosi viperának és több gyíkfajnak a kutatása során a szarvasmarhákkal történő mozaikos, alacsony intenzitású legeltetés pozitív hatásairól számoltak be, a búvóhelyeket és a zsombékos gyepszerkezetet sok esetben roncsoló kaszálás alkalmazásával szemben.
A kedvezőtlen folyamatok visszafordításához – ahogyan a vizsgálati eredmények is rámutattak – a legtöbb élőhelyen nélkülözhetetlen a jól megtervezett, ökológiai analízisekkel megalapozott mezőgazdálkodás kialakítása. A különböző élőhelyeken eltérő használati intenzitás szükséges a megfelelő fajgazdagság és fajkészlet eléréséhez. A használat összetettsége (tér- és időbeli komplexitása, mozaikossága, az évek közötti eltérések, a legelő fajok és azon belül fajták sokfélesége, a kaszálás és legeltetés együttes alkalmazása, sorrendisége), mikroélőhely-teremtő jellege és a mikroklimatikus viszonyokra gyakorolt hatása azonban legalább ilyen fontos szereppel bír.
A fentiek „megvalósításához a gazdálkodók gyakorlatba ültetett elhivatott munkája szükséges. Éppen ezért a természetvédelmi szakemberek szeretnék hangsúlyozni a mezőgazdaság és a természetvédelem hatékony együttműködésének fontosságát, hiszen a felmerülő problémákat együttesen, összehangolt munkával lehet hosszú távon, sikeresen megoldani” – fogalmaz a SZIE közleménye.
Korábbi kapcsolódó cikkeink: