A rovarfajok 41 százaléka a kihalás szélén áll, készül a rovarvédelmi akcióterv

Nincsen túlélhető és fenntartható jövőnk tudomány nélkül, ahogy nekünk sincsen nélkületek. Támogasd a Qubit munkáját!

Egy tavaly év végén közzétett jelentés szerint a rovarfajok 41 százaléka a kihalás szélén áll, ráadásul a nagyobb állatokhoz képest nyolcszor nagyobb ütemben pusztulnak, ezért 70 biológus és környezetkutató a Nature Ecology & Evolution nevű folyóiratnak küldött nyílt levelében hívta fel a figyelmet a problémára, és sürgette a minél előbbi lépéseket.

„Egyre több kutatás bizonyítja, hogy egy sor emberi eredetű környezeti stresszforrás – az élőhelyek pusztulása és szétaprózódása, a szennyezés, az invazív fajok, a klímaváltozás vagy a túlhalászat – súlyosan csökkenti a rovarok és más gerinctelenek számát, sokféleségét és együttes tömegét” – áll a levélben. A populációcsökkenés mindegyik csoportot (növényevők, törmelékevők, parazitoidok, ragadozók és beporzók) érinti.

A rovaroknak a legkülönbözőbb ökoszisztéma-szolgáltatásokban komoly szerepük van, a beporzás és a kártevők elleni védelem például az élelmiszertermelés és -biztonság szempontjából is alapvető fontosságú.

Fotó: KARL-JOSEF HILDENBRAND/dpa Picture-Alliance/AFP

Az ökológiai válság legfőbb kiváltó okai között legtöbbször a természetes élőhelyek erdőirtásból, az emberi élettér terjeszkedéséből és mezőgazdasági területek kialakításából fakadó változásait, a gyomirtó, gombaölő és növényvédő szerek használatának növekedését valamint a szárazságot és más szélsőséges időjárási jelenséget kiváltó klímaváltozást említik.

Hatpontos terv, német példára

A levél szerzői kiemelik, hogy a tudományos konszenzus szerint a rovarok, az ízeltlábúak és az egész biodiverzitás csökkenése valós és komoly probléma, amit a társadalomnak sürgősen orvosolnia kell. A német kormány például már bejelentette az országos rovarvédelmi akciótervet: 2019 szeptemberében 100 millió eurót különített el a populációcsökkenés visszafordítását lehetővé tevő intézkedésekre. „Ennek harsonaszóként kellene hatnia a világ többi országára, főként a gazdagabbakra, hogy kövessék a példát, és proaktív választ adjanak a válságra” – szól a levél.

A kutatók egy globális rovarvédelmi ütemtervet is megosztottak, amely hat szakaszból áll:

  • az azonnali megoldások között található többek között a veszélyeztetett fajok védelme, a rovarirtó szerek kivezetése vagy a fény- víz- és zajszennyezést csökkentő intézkedések sürgetése;
  • második lépésben a veszélyeztetettségi státusz alapján kell rangsorolni a leginkább védelmezendő fajokat;
  • a középtávú akciók között egyfelől új kutatásokat kell végezni a csökkenés előidéző stresszforrások hatásairól, illetve a természetes élőhelyek és a mezőgazdaság kapcsolatáról;
  • másrészt az elérhető információk alapján frissíteni kell a populációkkal kapcsolatos adatokat;
  • hosszabb távon pedig ki kell építeni az állami és a magánszektor közötti kapcsolatokat a rovarok élőhelyének védelme és helyreállítása, valamint a főbb fenyegetések kezelése érdekében;
  • majd meg kell teremteni a globális szintű, szabványosított monitorozás feltételeit, valamelyik nemzetközi testület (ENSZ, Természetvédelmi Világszövetség) égisze alatt.
A hatpontos akcióterv vázlata angolulForrás: Nature Ecology & Evolution

Nem várhatunk újabb 25 évig

A Wildlife Trusts nevű brit természetvédelmi ernyőszervezet által rendelt jelentés egyszerűen csak „észrevétlen rovarapokalipszis” néven illeti a folyamatot, amely során 1970 óta a teljes globális rovarpopuláció a felére csökkent, és amely a körülbelül egymillió ismert rovarfaj 41 százalékának kihalásával fenyeget évtizedeken belül.

A jelentés külön kitér a brit rovarhelyzetre: a szigetországban 23 méh- és darázsfaj halt ki a 20. században; a rovarirtó szerek piaca a duplájára nőtt az elmúlt 25 évben; a bizonyos élőhelyhez kötődő pillangófélék száma 77 százalékkal, míg a mindenhol megélő pillangóké 46 százalékkal csökkent az 1970-es évek óta. A rovarok hanyatlásának hatása más állatokra is kiterjed: a repülő rovarokkal táplálkozó pettyes légykapók populációja például 93 százalékkal csökkent 1967 óta.

A jelentést készítő Dave Goulson, a Sussexi Egyetem kutatója (és a Guardian jellemzése szerint Nagy-Britannia egyik vezető ökológusa) elmondta: „Nagyon aggaszt, amikor azt mondják, hogy még több hosszú távú kutatásra van szükségünk, hogy biztosak legyünk a rovarvilág gyors hanyatlásban. Ez nagyszerű lenne, de nem várhatunk még 25 évet, mielőtt elkezdünk cselekedni, mert akkor már túl késő lesz.”

Goulson szerint sokat segíthetne a rovarok helyzetén, ha „visszavadítanák” a városi kerteket és parkokat, a városvezetők pedig betiltanák a rovarirtó szerek használatát, és helyette környezetbarátabb módon szabályoznák az egyes nem kívánatos rovarokat. De a városoknál nagyobb problémát jelent a vidéki helyzet: „Nagy-Britannia 70 százaléka mezőgazdasági terület. Nem számít, hány kertet népesítünk be újra rovarokkal, ha az ország 70 százalékában továbbra is ellenségesen viszonyulnak hozzájuk.”

Rovarház egy párizsi kertbenFotó: Daniel THIERRY/Photononstop

A védett területek sem védett területek

Egy a Müncheni Műszaki Egyetem környezettudósainak vezetésével végzett kutatásban 2008 és 2017 között vizsgálták 300 németországi helyszín (erdős és füves területek) pók- és rovarpopulációjának alakulását, és arra jutottak, hogy tíz éven belül 40 százalékkal csökkent a 2700 fajhoz tartozó több mint egymillió egyed együttes tömege – amikor nincs mód az egyedek megszámlálására, a tömegük alapján következtetnek a populáció alakulására.

Még ennél is súlyosabb a helyzet a füves területeken, ahol a rovarok populációja a 2008-as állapot egyharmadára csökkent, a ritkább fajok többsége pedig ki is halt a tíz év alatt. „Ilyen mértékű csökkenésre egyáltalán nem számítottunk tíz év alatt. Ijesztő, de ez beleillik a témában készült egyre több kutatás sorába” – mondta a kutatás egyik vezetője, Wolfgang Weisser.

A gyors hanyatlás egyik területtípust sem kerülte el, így a gyakran kaszált és műtrágyázott legelőket és réteket, az elhagyatott erdőket és a védett területeket sem. A legnagyobb veszteségek azonban az olyan füves területeket érték, amelyek mezőgazdasági földterületek közelében vannak.

Elhullott pillangók egy mexikói erdőbenFotó: Sylvain Cordier/Biosphoto

A kutatásban részt vett Sebastian Seibold szerint „aggasztó, hogy nemcsak a gazdálkodási területek környékén, de védett területeken is hasonló csökkenés észlelhető, tehát azok a helyszínek sem igazán működnek megfelelően, amelyekről azt gondoljuk, hogy védelmezik a biodiverzitást.”

A három legszélesebb körben fenyegetett rovarcsoportot a molylepkék és pillangók; a haszonnövények háromnegyedének beporzásáért felelős méhek; valamint az ürüléket és a törmeléket feldolgozó és lebontó rovarok, például a ganajtúró bogarak alkotják.

„Ha nincsenek rovarok, akkor nincs élelmiszer, és akkor nincsenek emberek sem” – foglalta össze tömören a problémát Dino Martins, a kenyai Mpala Kutatóközpont entomológusa.

Ha tetszik, amit csinálunk, ha te is fontosnak tartod, hogy magyar nyelven legyen egy okos és közérthető lap, ami nem a politikai barikádok csatazajáról tudósít, hanem a ránk váró – bátran mondjuk ki, ez az év is megmutatta, mennyire nem túlzás ez – civilizációs kihívásokkal foglalkozik, ami fel meri tenni a jövőnkkel kapcsolatos igazi kérdéseket, és meg is mutatja a modern tudomány válaszait mindezekre, nos ha ez szerinted is olyan égetően fontos, ahogy mi gondoljuk: heroikus munkát végző hat újságíróval, sok tucatnyi kutatóval és csak egy egészen kicsi kiadóval a hátunk mögött, akkor támogasd a munkánkat rendszeresen – számít a segítséged!

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: