50 éves a szocializmus egyik legszörnyűbb rémtette, a golyórágó

Nincsen túlélhető és fenntartható jövőnk tudomány nélkül, ahogy nekünk sincsen nélkületek. Támogasd a Qubit munkáját!

Az ember rág. Makacsul tartja magát az a városi legenda, hogy eredetileg csak az amerikai ember rág, a rágógumizás szokását pedig amerikai katonák hurcolták be az udvarias Európába, de ez nem igaz: a harmincas években már a hazai lapok is cikkeztek róla, sőt, már kapni is lehetett a rágót Magyarországon.

A nem étkezési célú rágás története legalább ötezer évre nyúlik vissza: egy Finnországban előkerült, nyírfakátrányból készült lelet alapján Északon valószínűleg higiéniai, leheletfrissítési célból rágcsáltak, Nagy Sándor katonái mentát fogyasztottak, a középkorban pedig petrezselymet rágtak. A leletek tanúsága szerint a maják találták meg a tökéletes rágnivalót, ehhez a chicle nevű fa (Manilkara zapota, M. Chicle, M. Staminodella vagy M. Bidentata) nedvét használták fel, de előfordult, hogy a növény gyümölcséből is rágnivalót készítettek. Képregény, matrica vagy autós kép ekkoriban még nem járt a rágóhoz.

1848, a rágó újjászületése

A maják az anyagot chicle-nek nevezték, és hagyományosan cukorral, vaníliával vagy mentával ízesítették. Ebben látta meg a fantáziát John B. Curtis amerikai feltaláló, aki 1848-ban már megpróbálta meghonosítani a rágózást Észak-Amerikában is. Vele nagyjából egy időben kísérletezett hasonlókkal egy tudós és feltaláló, Thomas Adams is, aki 1871-ben dobta először piacra a chicle alapú rágót, majd 1891-ben William Wrigley-vel közösen Chicagóban megalapította az első rágógyárat. Török Róbert, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum igazgatóhelyettese a Magyar Édességgyártók Szövetsége csütörtöki, online megrendezett rágóügyi eseményén elmondta: a rágó amerikai szabadalma mégsem Adams vagy Wrigley nevéhez fűződik, hanem egy William F. Semple nevű fogorvoséhoz, ő azonban elsősorban fogápolási eszköznek tekintette a rágót – Adamsék pedig üzletnek. 

Adams-féle tutti frutti ízű ősrágógumiForrás: Wikimedia Commons

Amerikában már 1888-ban már automatákból árulták a tutti-fruttis Adams-féle rágógumit, innentől pedig már csak idő kérdése volt, hogy az új amerikai őrület mikor érkezik meg Európába. Wrigley eredetileg nem rágóárus akart lenni, hanem szappant árult, a rágógumit pedig csak reklámajándékként küldte a megrendelőinek – aztán kiderült, hogy az ajándék jobban érdekelte az embereket, mint a szappan, ami mellé adták. Wrigley gyára egészen 2008-ig a család tulajdonában maradt, a gumimogul ükunokája, az 1963-as születésű William Wrigley Jr. II (vagyis 2. Ifj. William Wrigley) ekkor adta el az évi 5,3 milliárd dolláros bevételt termelő céget az 1911-ben alapított, mára 33 milliárd dolláros éves bevétellel rendelkező élelmiszeripari konglomerátumnak, a Marsnak úgy, hogy máig ő maradt a család nevét viselő Wrigley elnöke.

Wrigley's rágógumi-hirdetés 1920-bólForrás: Wikimedia Commons

Az ibolya ízű gumicucli 

Török szerint Magyarországon nem sokkal később, 1902-ben jelent meg az első rágóhirdetés, ami a Ricy nevű terméket reklámozta – ebből létezett fodormentás, medvecukros, tutti fruttis és ibolya ízesítésű-szagosítású is. 1929-ben a Budapesti Hírlap már divathóbortként számolt be a rágózásról azzal a címmel, hogy „Amerika visszatért a gumicuclihoz”.

A két világháború között Magyarországon többféle rágógumit is lehetett kapni, a második világháború után viszont már hiánycikknek számított – Zöld Antal, a magyar rágógyártás elindítója szerint a bombázások után angol vagy amerikai katonáktól juthatott hozzá az ember, ha szerencséje volt, 1945 után talán ezért is számított gyanúsnak vagy dekadens szokásnak a rágózás.

Vödörben érkezik a csodálatos golyórágó

A pártállamnak pedig egyáltalán nem tetszett a csócsálás: az ötvenes években „csúnya nyugati betegségnek” nevezték a rágózást, gusztustalannak bélyegezték, és cikkek hosszú sorában keseregtek azon, hogy a mai fiatalság a magyar népszokások helyett a nyugatot majmolná a rágózással. De mivel úgy tűnt, hogy igény azért itthon is lenne rá, 1959-ben felröppent a hír, hogy megalapítják az első magyar rágógumigyárat. 

A rágógumi győzelmet arat

Nem alapították meg, bár Török szerint a korabeli cikkek hirtelen egészen lelkesen nyilatkozott az eddig nyugati mételynek minősített rágóról: a Magyar Nemzet „A rágógumi győzelmet arat az alföldi rónákon is” címmel ünnepelte a majdnem-gyártást. Erre végül csak 1970-ben kerülhetett sor Zöld Antal és Hollósi Sándor, a Csemege Édesipari Gyár vezérigazgató-helyetteseinek köszönhetően: ötven évvel és hat hónappal ezelőtt megindult a legendás, bár élvezeti értékét tekintve a nyugati konkurenciától fényévekre elmaradó golyórágó gyártása, elsőként kávés, diós és citromos ízesítéssel, majd ezt követték a különböző innovatív formák, köztük a nyolcvanas évek totális félreértése, a cigirágó. 

Donald rágó, a múlt század végének slágere

Ekkor már volt is mivel versenyezni, hiszen feltűnt a piacon a nyugati konkurencia, így a holland Maple Leaf által gyártott, Disney-karaktereket felvonultató miniképregénnyel érkező felfújható (bubble gum) rágó, a Donald és az autós képekkel csábító, a török Kent édességipari cég által gyártott Turbo is. (Kertész Péter, a Magyarországon többek között a Negro cukorkát gyártó cég, a Mondelez tanácsadója szerint ez előbbivel nem járt jól, aki annak idején a matricákkal és képekkel spekulált, ugyanis meredek árfolyamesés volt tapasztalható a Donaldnál, amikor a jóval ritkább Rin-Tin-Tin-es rágók felbukkantak a piacon.) 

A dupla 28 szemes, a sima 10

A rágóknál ugyanis különösen fontos dolog a gyűjthetőség és az innováció: Sánta Sándor, a Magyar Édességgyártók Szövetségének elnöke szerint ebben a szektorban a funkcionális élelmiszereké a jövő, azoké, amelyek az élvezeti értéken túl valamilyen pluszt akarnak nyújtani, ennek megfelelően a buborékfújásra alkalmas rágókból jóval kevesebb is fogy a világpiacon. Az itthoni fogyasztásban is a drazsé vagy pellet-kiszerelésű rágógumik a kelendőbbek, miközben a klasszikus golyórágó mindössze a hazai forgalom 5 százalékát teszi ki. 

Otthon nem rágunk

Mint annyi minden másnak, a rágógumibiznisznek is megártott a COVID-19: otthon kevesebben rágóznak, de a járvány a legtöbb úgynevezett impulzív, vagyis nem hosszas megfontolás alapján vásárolt termék forgalmát érzékenyen érintette. Sófalvi Attila, a Mars Magyarország országigazgatója szerint a kijárási korlátozások idején 20-60 százalékkal esett csokiszeletek és rágók forgalma, a cég tésztaszószait és rizskészítményeit viszont vitték, mint a cukrot. Úgy tűnik, hogy a prepperek nem csokiznak, de Sófalvi szerint a járvány miatt a vásárlás élményjellege is háttérbe szorult, ami nem csoda, hiszen az is megfigyelhető, hogy Magyarországon az automata kasszáknál sem fogynak annyira a csokik, mint a hagyományos pénztáraknál – egy webshopban meg végképp valószínűtlen, hogy az ember hirtelen behajítson a kosarába néhány csokit. 

Benke Anna, a szabadszállási Chocco Garden fejlesztési igazgatója szerint a legfontosabb az innováció: a cég a Budapesti Édesipari Vállalat egykori üzemének az utódja, és tonnaszámra szállítja külföldre is a rágót. A cég termelésének 70 százaléka megy exportra, Japánba, Kanadába és Izraelbe is szállítanak, a rágó mellett pedig csokoládékészítéssel is foglalkoznak, a szabadszállási csokimikulásokat pedig Dél-Afrikába szállítják. A 2020-ra tervezett új termékek között van koffeines, multivitaminos, cinkes-magnéziumos és zöld teás is, de ezek egyelőre csak külföldön lesznek elérhetőek – mindenesetre ezek is megfelelnek a funkcionális élelmiszerek korábban emlegetett trendjének. 

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: