Biológiai módszerekkel is irtja a szúnyogokat a katasztrófavédelem
Több mint 400 településen, összesen 140 ezer hektáros területén folytatódik a szúnyoggyérítés Magyarországon az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság tájékoztatása szerint.
Augusztus első hetében az országos tisztifőorvos egyedi engedélyének köszönhetően a legjelentősebb szúnyogártalommal sújtott térségekben légi kezelésekkel egészítik ki a földi gyérítéseket. A két módszer váltva történő alkalmazása révén minden érintett terület elérhetővé vált, de légi kezeléseket továbbra is csak indokolt esetben, szakértők által meghatározott térségekben végeznek.
A következő napokban a Duna mentén a Szigetközben, Komárom, Dunaújváros, Szekszárd, Baja és Mohács térségében, valamint a főváros egyes kerületeiben védekeznek földi módszerrel a kifejlett szúnyogok ellen. Lárvatenyészőhelyek elszórtan, kisebb területen vannak jelen, ezeket szintén földi úton kezelik. Békés és Csongrád-Csanád megyében, továbbá Sopron térségében szintén földi kezeléseket terveznek a szakemberek, légi gyérítésre Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar megyében, továbbá Szolnok térségében kerül sor. A Tisza-tó településein a még mindig jelentős szúnyogártalom miatt mindkét eljárást bevetik.
A szúnyoglárvák elleni védekezéshez biológiai úton előállított készítményeket használnak a katasztrófavédők, a baktérium által termelt speciális fehérjekészítményt közvetlenül a vízbe juttatják, az alkalmazott dózisban az csak a szúnyoglárvákra hat.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület korábbi összefoglalója szerint a szúnyogszelektív mikrobiológiai védekezéshez a Bacillus nembe tartozó talajlakó baktériumokra (Bacillus thuringiensis israelensis, Bacillus sphaericus) van szükség. Ezek a mikrobák a természetes életfolyamataik során olyan spórákat termelnek, melyeket a szúnyoglárvák elfogyasztanak. A spórákból az irtani kívánt szúnyogfajok lárváinak bélcsatornájában a fehérjebontás során olyan anyagok képződnek, amelyek megtámadják a bélbolyhok falát. Ennek következtében az emésztőcsatorna tartalma a testüregbe kerülve mérgezést, így a lárvák pusztulását okozza. A módszer előnye a nagyfokú szelektivitás, az, hogy az alkalmazási dózisok szigorú betartása mellet a többi vízi élőlényre nem ártalmas, a szárazföldi rovarokra pedig értelemszerűen nincs hatással.
A kifejlett szúnyogok elleni kémiai készítmény a mezőgazdaságban is elterjedt piretroid típusú hatóanyagot tartalmaz. A szúnyogok érzékeny rovarok, így az ellenük való védekezéshez szükséges hatóanyagból hektáronként kevesebb mint egy grammot kell kijuttatni. A készítmény melegvérűekre, emberre és háziállatokra nem jelent veszélyt, hatására csak az érzékenyebb rovarok pusztulnak el. Elővigyázatosságból az érintett területeken bejelentett méhészeket értesítik a kezelések pontos időpontjáról, az önkormányzatok pedig a lakosságot tájékoztatják. A szúnyogirtások heti programja a katasztrófavédelem honlapján megtalálható.
A Katasztrófavédelem közleménye szerint a meleg időjárás következtében számos szúnyogtenyészőhely kiszáradt, de a lakókörnyezetekben így is maradhattak „pocsolyák, ház körüli vízgyülemek, madáritatók, amelyeket nem lehet szervezetten kezelni. Ezekben a meleg időben akár egy hét alatt is kifejlődhetnek a csípőszúnyogok, ezért érdemes felszámolni őket”. A szúnyogok számát csökkentő ház körüli teendőkről a Nemzeti Népegészségügyi Központ tájékoztatói itt és itt érhetők el.
(Via Katasztrófavédelem)
Korábbi kapcsolódó cikkeink:
Nem hatékony, ráadásul mérgező is a légi szúnyogirtás
Az Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézete szerint a légi kémiai védekezés jelentős környezetszennyező mellékhatásokkal jár, az alkalmazott hatóanyag közismerten mérgező számos más repülő rovarfajra, és akár tömeges halpusztulást is okozhat.
Ha tigrisszúnyogot láttál, feltétlenül jelentsd!
Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont a lakosság segítségét kéri a veszélyes kórokozókat terjesztő Aedes albopictus elterjedésének feltérképezéséhez.
Nincs rá bizonyíték, hogy a szúnyog terjesztené az új koronavírust
A vírusnak óriási vállalkozás egy szúnyog gyomrából odáig eljutni, hogy a következő csípésnél már egy másik embert fertőzhessen meg. Szerencsére úgy tűnik, hogy a SARS-CoV-2 legalább erre nem képes.