„Az új koronavírus nem terjed szúnyogcsípés által. Jelenleg nincs olyan megalapozott információ vagy bizonyíték, amely alátámasztaná, hogy a vírus rovarcsípés útján is átadható” – írják az ENSZ-békefenntartók honlapján.

Cameron Webb, a Sidney-i Egyetem orvosi entomológiával foglalkozó kutatója ugyanezt állítja a témát körbejáró cikkében a Conversation oldalán. A szúnyog a világ legveszélyesebb állata, mivel az általa közvetített kórokozók évről évre félmillió ember halálát, illetve több százmillió ember súlyos megbetegedését okozzák. Arra viszont egyelőre nincs tudományos bizonyíték, hogy a COVID-19 megbetegedést okozó SARS-CoV-2 vírust is elkapnák, amikor megcsípnek egy fertőzöttet. Arra pedig pláne nincs, hogy utána átadnák valaki másnak.

A nőstény szúnyogoknak azért van szükségük a vérre, hogy petéik kifejlődhessek. A vírusok ezt a viselkedést is kihasználhatják arra, hogy gazdaszervezetből gazdaszervezetbe jussanak. Ennek megfelelően a szúnyogok számos kórokozót közvetítenek, így a dengue-lázét, a sárgalázét, a Zika-vírust, legfőképpen pedig a malária kórokozóját, amely a legtöbb áldozatot követeli évről évre a szúnyogok által terjesztett betegségek közül.

Vannak azonban másféle vírusok is. A HIV-et például maguk a szúnyogok nem kaphatják el, valószínűleg nem is kerülnek vele kapcsolatba, amikor megcsípnek egy HIV-fertőzöttet, mert a kórokozó csak nagyon kis koncentrációban található meg a vérben. Az ebolával pedig még akkor sem sikerült megfertőzni szúnyogot, amikor egy kutatásban közvetlenül a szervezetébe juttatták a vírust.

Ami a SARS-CoV-2-t illeti, az eddigi adatok szerint leginkább cseppfertőzéssel, illetve a fertőzött felületek megérintésével terjed. Bár a vírus megjelenhet a fertőzött emberek vérében, arra még nem találtak bizonyítékot, hogy egy szúnyog – még ha elegendő fertőzött vérhez is jutott – maga is megfertőződött volna. Ha pedig ez elmarad, nem is tudja továbbadni egy másik embernek a kórokozót.

Kiút a szúnyog tápcsatornájából

Ha a szúnyog vírusos vért vesz magához, a kórokozó a tápcsatornájába kerül. Ahhoz, hogy megfertőződjön, a kórokozónak a beleit szegélyező sejtekbe is be kell jutnia, onnan pedig a rovar többi testrészére, szárnyaira, fejére, lábaira, végül pedig a nyálmirigyeire is át kell terjednie ahhoz, hogy a következő csípésnél átadhassa a vírust. 

Ez a folyamat napokig, akár egy hétnél tovább is eltarthat, de nem az idő az egyetlen akadályozó tényező. A vírus számára áthatolhatatlan akadályt jelenthet a tápcsatorna fala, onnan pedig még a teljes rovartestbe, majd a nyálba is át kell jutnia, és minden egyes lépésnél elakadhat. Azok a vírusok, amelyek már alkalmazkodtak ehhez, könnyebben átjuthatnak az akadályokon. A többiek viszont vagy elpusztulnak emésztés közben, vagy kiválasztódnak.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: