Krokodilkönnyekkel gyógyítanák a száraz szemet Brazíliában
A könny létfontosságú a látás szempontjából, mégis szégyenletesen keveset kutatják más állatfajok könnyeit. Sebastian Echeverri biológus szerint a könny igazából csak akkor tűnik érdekesnek, amikor hiányzik, ekkor ugyanis már zavarja a látást a szem szárazsága – ezen változtatott most egy brazil kutatócsoport, amely madarak és hüllők könnyeit vizsgálta.
A Frontiers in Veterinary Science című szaklapban publikált tanulmány szerint a gerincesek többsége nagyjából hasonló módon óvja a kiszáradástól a szemeit: könnyekkel. A könny összetétele azonban változó, ahogyan különböző körülményekhez is kellett alkalmazkodniuk a vizsgált fajoknak, ezek a módok viszont Sara Thomasy állatszemorvos szerint meglehetősen tanulságosak, a szem ugyanis sérülékeny szerv.
Arianne Pontes Oriá, a kutatás vezetője először a kajmánok szemével kezdett el foglalkozni: míg egy ember nagyjából tizenötször pislog percenként, a kajmánok két órán keresztül is képesek farkasszemet nézni bárkivel. Ez arra mutat, hogy a kajmánok könnye egészen más, mint az emberi: jóval tovább nedvesen tartja a szemet, ezért Oriá és csapata megpróbálta megfejteni a tartós könny rejtélyét.
Mindenki máshogy sír
A kutatók a kajmánon kívül papagáj-, bagoly-, teknős-, kutya- és lókönnyeket is vizsgáltak. Az még nem világos, hogy mi a krokodilkönnyek pontos receptje, de Oriáék rájöttek, hogy a tartósságért valószínűleg az eltérő kristályszerkezet lehet a felelős. A könny vízből, zsírokból, fehérjékből és ásványi anyagokból (így például sóból) áll, ezek viszont különböző mintázatokba rendeződhetnek, a kutatók szerint a kristályok, a fehérjék és az elektrolitok mennyisége és elrendeződése jelentheti a kulcsot a könnykutatás számára. Az emberi könnyek tartalmazták a legtöbb fehérjét, a dobogó második helyére a kajmánok kerültek, a harmadik legnagyobb értéket pedig a baglyok mutatták.
A legtöbb vizsgált faj esetében magasabb glükózszintet figyeltek meg, mint az embernél, és minden egyéb vizsgált állat könnyei több koleszterint tartalmaztak, mint az emberi könnyek. A glükóz a szem védelméért felelős, a koleszterin pedig a síkosításért, így hiába tűnik energiapazarlásnak, mindkettőnek helye van a könnyekben. A kutyák és a lovak esetében a könnyek összetétele nagyon hasonlónak mutatkozott, mint az embernél, a hasonlóságot Oriá szerint vagy az okozza, hogy minegyik vizsgált faj az emlősökhöz tartozik, vagy pedig a domesztikáció változtatta meg az évek során a könnyek összetételét is.
Oriá és társai leszögezték, hogy a könnyek ellenére egyetlen állatnak sem esett baja a kísérletek során, azt viszont remélik, hogy ha sikerül megfejteni a krokodilkönnyek titkát, a humán gyógyászatban is hasznát veszik majd.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: