A Conan néven emlegetett földi baktérium akár a Marsot is beszennyezheti
Az már eddig is tudott volt, hogy mikrobiológusok által az 1982-es hollywoodi opus nyomán Conan néven is emlegetett Deinococcus radiodurans baktérium a hideggel, a savas közeggel, a dehidratációval és a radioaktivitással szemben is a legellenállóbb ismert élőlény a Földön. Ez a baktérium ugyanis képes kijavítani a genetikai hibákat: amikor károsodás éri a sejteket, gyűrűszerű részeket alkot, ahol a DNS-t kijavítja és képes újra összeállítani a sejtmagot a károsodott DNS-ből. A baktérium nagy mértékben ellenáll ionizáló sugárzások, ultraibolya fény, kiszáradás, oxidáció és elektrofil ágensekkel szemben. A D. radiodurans az emberre már halálos sugárdózis ötezerszeresét is túléli.
A mikrobiológiai kutatások legújabb eredményeit ismertető Frontiers in Microbiology folyóiratban szerdán megjelent tanulmány szerint a Nemzetközi Űrállomás (ISS) japán kísérleti moduljában 2015-től 2018-ig zajló kutatás további adalékokkal szolgált a mikroorganizmus eddig ismert szuperképességeihez.
A japánul pittypangot jelentő Tanpopo misszió a pánspermia elmélet valóságalapját vizsgálta, vagyis azt, hogy az élet akár éppen az ilyen „elpusztíthatatlan” organizmusok közvetítésével is a Földre érkezhetett. A kutatók ráadásul nem csak az általuk felvitt baktériumtelepek viselkedését vizsgálták, hanem azokét is, amelyeket a magas légköri mintavételek során 12-13 kilométeres magasságban találtak.
A korábbi kutatások szerint a baktériumok hosszabb ideig csak úgy maradnak életképesek, ha megtapadnak valamilyen űrbéli objektumokon (legfőképpen aszteroidákon), amelyek árnyékot biztosítanak számukra a különféle sugárzásokkal szemben, de most úgy tűnik, hogy védelem nélkül, önálló telepekbe rendeződve is sokáig kibírják. A japán kutatók becslései szerint a 0,5 milliméternél vastagabb baktériumtelepek 15 és 45 év között is életben maradhatnak az űrállomáson kívül, alacsony földi pályán. Az 1 milliméternél nagyobb átmérőjű kolóniák pedig akár nyolc évig is képesek életben maradni a nyílt világűrben. A kutatók úgy vélik a radiorezisztens D. radiodurans így túlélheti a Föld-Mars, illetve Mars-Föld utakat is.
A kutatócsoport szerint épp ezért a marsi élet keresése, lehetőségének felfedezése, illetve kizárása rendkívül életbe vágó még az emberes expedíciók indítása előtt, hiszen a Földről származó baktériumok ugyanis szennyeződésként viselkedhetnek a Marson.
A japán kutatók szerint a magas légkörben általuk talált baktériumkolóniákat a zivatarokban keletkezett elektromos mezők emelhetik a magas légkörbe, akár egészen az űrhatárig, ahonnan aztán mikrometeoritok szállíthatják őket vissza felszínre vagy akár tovább az űrbe.
Korábbi kapcsolódó cikkeink: