Belső magja jeges, ugyanakkor valószínűnek tűnik, hogy kívülről fél méternyi vastagságú szerves anyag borítja azt a 400 méter hosszú, 40 méter széles, szivar alakú aszteroidát, ami novemberben közelítette meg a Földet. A feltételezés tudományos jelentőségét az adja, hogy az úgynevezett pánspermia elmélet szerint az élet nem a Földön keletkezett, hanem azon kívül (exogenezis), és éppen az ilyen űrbéli objektumok révén érkezhetett a bolygóra.

Ahogy a Qubit is megírta, a hivatalosan 1I/2017 U1 jelzéssel ellátott aszteroidát elsőként a Pan-STARRS 1 teleszkóp szúrta ki Hawaiin. Az űrobjektum röppályája és sebessége csillagközi utazót sejtetett. Elsőre ugyan üstökösként regisztrálták, aztán aszteroidára módosították a besorolását. A kezdeti számítások szerint a tárgy a Lant csillagképbe tartozó Vega csillag irányából érkezett.

A hawaii nyelven Oumuamuának elnevezett (messziről elsőként érkezett hírnök) 1I/2017 U1 alakja rendkívül szokatlan. Az MTA-BME Morfodinamika Kutatócsoportját vezető, az egyetlen stabil és egyetlen instabil egyensúlyi helyzetű Gömböcöt feltaláló Domokos Gábor az Indexnek adott részletes magyarázata szerint azonban a csillagközi utazások magyarázatot adnak a szivarformára. Magyar csillagász és asztrofizikus kollégáival 2009-ben az Astrophysical Journalban publikált tanulmányuk szerint ugyanis az aszteroidákat folyamatosan bombázó, nagy sebességű mikrometeorok véletlenszerű irányúak, vagyis bármelyik irányból ugyanolyan valószínűséggel érkezhetnek, és idővel ilyen alakzattá csiszolhatják a száguldó testet.

Szerves anyag borítja a jeges magot?

Felfedezői elsőre rendkívül szilárd kőzetaszteroidának vélték az Oumuamuát, a Nature Astronomy legfrissebb kiadásában publikát tanulmány szerzői viszont úgy gondolják, jégmagot rejthet az űrszivar egyébként is furcsa felszíne.

Ami még érdekesebb: a nemzetközi kutatógárda szerint fél méter vastag, szerves, az évmilliárdokon át tartó utazása során, a kozmikus sugárzás miatt kialakult, leginkább fagyott szén-dioxidból álló réteg borítja az aszteroidát. A leginkább a londoni Gherkin felhőkarcolóhoz hasonló alakú és méretű Oumuamuáról készült felvételek elemzése azonban tartogat még meglepetéseket.

A védőréteg vörösesfekete színe a Naprendszer peremterületein bolyongó planetezimálok, azaz bolygócsírák szénben gazdag jégfelszínére hasonlít leginkább – állítja a kutatóbrigádot vezető Alan Fitzsimmons, a belfasti Queen's Egyetem csillagászprofesszora. A Science beharangozója szerint rövidesen napvilágot lát egy bővebb tanulmány, amelynek hipotézise a pánsperma-elmélet, vagyis az a feltételezés, miszerint az üstökösök és aszteroidák által juthatott először a Földre szerves anyag, és ennek köszönhető, hogy az élet kialakulhatott.

Fitzsimmon azt reméli, hogy a csillagászok egyre több efféle csillagközi aszteroidát tanulmányozhatnak akár a földi, akár az űrbe telepített teleszkópokkal. A tervek szerint 2019-ben pályára állítandó James Webb Space Telescope már ilyen, célirányos megfigyeléseket végezhet a csillagközi vándorok felderítésére.