A koronavírus-válságot is átvészeli a diadalmas müzli
„A müzli a természetes, a teljes tápértékű, egészséges élelmiszer” - ezzel végződik a Compack nyolcvanas években forgatott müzlinépszerűsítő reklámfilmje. A reklám még a GDPR előtti időkben született, így gátlástalanul megalázzák benne a testesebb embereket: a fő üzenete, hogy aki müzlit eszik, az vékony, csinos, és jól áll neki a bikini, aki pedig nem, az egy testes kőműves, akinek pedig nem áll jól a bikini.
Ezzel a reklámfilmmel végződött a Magyar Édességgyártók Szövetségének legújabb élő és virtuális beszélgetése csütörtökön a Rózsavölgyi Szalonban, a résztvevők a keksz, a csokinyuszi és a golyórágó után most a magyar édesipar és a müzli általános helyzetét vitatták meg.
A beszélgetést Sánta Sándor, a szövetség elnöke nyitotta meg, aki azt mondta, a járvány miatt kevesebb édesség fogyott, de a gyártók arra számítanak, hogy a rossz húsvét után karácsonykor már fellendülés jöhet. A nagy tavaszi bezárkózásban a csokiszeletek forgalma alaposan megcsappant, de ez igaz minden impulzusvásárlásra, így például rágógumiból is kevesebb fogyott az első járványhullám idején, mint korábban. A tavasz legnagyobb vesztese a csokinyuszi volt, és az édességipar reméli, hogy a mikulások jobban muzsikálnak majd.
A diadalmas müzli
Sánta szerint a müzli kevésbé sínylette meg a járványidőszakot, mint az előbb felsorolt termékek, de általánosságban is megfigyelhető, hogy az egészségesnek tartott termékek és a funkcionális élelmiszerek, például a sportolókra optimalizált, fehérjével dúsított szeletek vagy vitaminos édességek egyre nagyobb részesedéshez jutnak a piacon. Előrejelzések szerint a funkcionális termékek jelenleg 189 milliárd dolláros globális piaca a következő öt évben is átlagosan évi 8 százalékkal fog nőni, és az időszak végére eléri a 276 milliárd dollárt.
Felkai Beáta Olga, az Agrárminisztérium Élelmiszergazdasági és Eredetvédelmi Főosztály vezetője elmondta, hogy az élelmiszeriparban megfigyelhető tendenciák szerint Magyarországon egyre többet költenek élelmiszerre. Ennek két oka van: az egyik az, hogy az élelmiszer egyre többe kerül, a másik, hogy a minisztérium adatai szerint a fizetőképes kereslet is növekedett.
A megemelkedett árakért nem, vagy nem egyedül a járvány tehető felelőssé, a gyümölcsök például a tavaszi fagyok miatt lettek drágábbak. A járvány viszont nagyon gyorsan megváltoztatta a fogyasztói igényeket: ahogy egy korábbi rendezvényen kiderült, tartós jellege miatt például többen vásároltak kekszet, mint korábban, de a müzli népszerűsége is nőtt. Sánta Sándor szerint a megnövekedett szavatossági idő egyébként is jellemző az édesiparra, a fejlettebb technika miatt tovább eltarthatók az áruk, így például a töltött desszertek is, amelyek közül meglepő módon az epres a legnépszerűbb.
A forradalmi müzli
A müzli tehát hasít. Az ember azt hinné, hogy időtlen idők óta eszik, de ez nincs így, csak a 20. század első felében dokumentálták a mai müzlire emlékeztető müzlit. Zabkását, szárított gyümölcsöt és efféléket persze már régebb óta fogyasztottak, de a ma ismert müzlihez egy Maximilian Oskar Bircher-Benner nevű svájci orvos kellett, aki a korszellemmel homlokegyenest ellenkezve azt állította, hogy a nyers, rostdús táplálék, a magok, a tej és a méz elegye valóságos csodaszer. Miután több korabeli celebet, influenszert és arisztokratát is feltáplált a betegek számára is könnyen fogyasztható müzlivel, a csodaszernek híre ment: Bircher-Benner 1924-ben publikálta a receptet, 1935-ben pedig már a Pester Lloydban is írtak róla.
Török Róbert, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum igazgatóhelyettese szerint ennek ellenére a müzli nem aratott zajos sikert, pláne nem terjedt el szélesebb körben a fogyasztása, a következő jelentősebb említése a magyar sajtóban csak 1943-ban történt, itt az élelmiszerhiány miatt javasolták a lakosságnak a tápláló eledel fogyasztását. A Pesti Hírlapban Bircher-Benner receptje zabcsemegeként szerepelt, és nagyjából ekkor említhették először Magyarországon normális élelmiszerként, nem pedig a svájci doktor diétás étrendjének részeként. Bircher-Benner egyébként akkora sztár lett, hogy az 1939-ben bekövetkezett haláláról a magyar sajtó is megemlékezett, itt már a diétás étrend prófétájaként emlegették. Ennek ellenére a müzlidiétát csak 1955-ben említi először a magyar szakirodalom, ekkor meglepő módon a gesztenyehiány enyhítésére javasolták a müzlifogyasztást. Aztán jött a dübörgő nyolcvanas évek, amikor divatba jött a müzli, a többi pedig már történelem.
Az alapvető müzli
Mészáros Tamás, a Cerbona Élelmiszergyártó Kft. ügyvezető igazgatója elmondta, hogy bár korábban is voltak müzlik (ahogy az a Compack reklámjából is látszik), Magyarországon a Cerbona járatta csúcsra a műfajt. Az 1988-as alapítású cég '89-ben állt rá a müzliszeletekre, ezek népszerűsége töretlenül növekszik, a funkcionális élelmiszerek trendjének megfelelően pedig a termékkínálat különböző vitaminokkal és fehérjekészítményekkel dúsított termékekkel növekedett az évek során. A cég forgalmának jelenleg körülbelül 30 százalékát adják a szeletek, 15 százalék viszont tisztán a müzlinek köszönhető, ezzel a Cerbona piacvezetőnek számít Magyarországon.
Nem véletlenül állította Bircher-Benner, hogy a müzli csodaszer: a cereáliák általában azok, az sem véletlen, hogy a svájci doktor a paraszti étkezésből merítette hozzá az inspirációt. A 20. század elejére Svájcban már nem volt divat a gyümölcsös-mézes zabkása, de korábban széles körben fogyasztották, Bircher-Benner csak ezt a trendet élesztette fel.
Gyimes Ernő élelmiszermérnök a rendezvényen elmondta, hogy a gabonafélék tényleg nélkülözhetetlenek, de nem mindegy, hogy miért tartjuk őket annak, hiszen magában egyik sem csodaszer, megfelelő kiegészítésekkel viszont a teljes értékű étkezés alapjának számítanak. A müzlifogyasztás (és általában: bármilyen fogyasztás) népszerűsödése persze napjainkban nem tudományos bizonyítékokon alapszik, hanem inkább azokon az influenszereken, akik ismeretet terjesztenek róla, ezért is fontos, hogy a fogyasztó lehetőleg megpróbáljon minél szélesebb körben tájékozódni, mielőtt elkötelezi magát egy-egy termékcsoport mellett. Gyimes példaként említette a „mindenmentes” termékeket: attól eltekintve, hogy így profitábilisan lehetne vákuumot árulni, érdemes megfigyelni, hogy a köznyelv mit emleget ezen a néven. Az ilyen termékekben általában nincsenek allergén összetevők, amiben mégis van valami, az nem mindentől mentes, csak egy-egy összetevőtől, ilyenek például a cukor- vagy gluténmentes termékek. Ez utóbbiak Mészáros szerint igazi sikertörténetnek számítanak a Cerbona történetében. Érdekes, hogy Gyimes szerint a vásárlók többsége nem egészségügyi okokból választja a cukor- vagy gluténmentes termékeket, inkább azért, mert egészségesebbnek tartja őket, mint a többit.
A müzli tehát viszonylag rövid idő alatt vált népszerűvé, a sors fintora, hogy az eredeti svájci almás recept kevésbé népszerű, mint a Magyarországon leginkább kedvelt csokoládés változatok – mindenesetre úgy tűnik, hogy funkcionális élelmiszerként velünk marad, legalábbis a következő őrületig, de ahhoz még kell egy újabb svájci orvos egy újabb diétával.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
