Van helyük a gépeknek a törvényalkotásban? És a törvényalkotók mikor tanulnak meg gépi kódban gondolkodni?

Nincsen jövőnk tudomány nélkül, nincsen Qubit nélkületek. Támogasd a munkánkat!

Értelmezhetik és alkalmazhatják-e a számítógépek a törvényeket? Ez a gondolat nemcsak a jogászokat és a tudományfilozófusokat foglalkoztatja, hanem a mérnököket is. Ha sikerülne gépekkel értelmeztetni a törvényeket, az közérthetőbbé tennék őket az átlagemberek számára is, de ehhez számos jogi, etikai és műszaki kérdést kell megválaszolni.

Az OECD nemrég kiadott egy állásfoglalást (Rules as Code), amely a törvényalkotás és a programozás összeegyeztethetőségét vizsgálja. Világszerte vannak ilyen irányú törekvések, ugyanis a törvénykezés és a kódolás összefésülése nem elméleti, hanem gyakorlati kérdés.

Bináris jogkövetés

A gépek nem tudják elolvasni az emberi nyelven írt törvényeket, így nem is reagálhatnak rájuk. Ahhoz, hogy a szabályok a gépek számára is feldolgozhatók és alkalmazhatók legyenek, a szabályok értelmezését is a gépi kód nyelvére kell lefordítani. A törvényalkotásnak viszont a jövőbeli digitális fejleményeket is figyelembe kell vennie, mert csak így lehet hatékony.

A jogszabályok programkódba ültetése nem friss gyakorlat: az elmúlt fél évszázadban a mesterséges intelligencia és a jogkutatók közreműködésének köszönhetően több formálisan kódolt törvény is született. 1986-ban két brit informatikus, Bob Kowalski és Marek Sergot programkódként írták le a Brit Állampolgársági Törvényt, de az ausztráli adóhivatal is a kódalapú törvénykezéssel élt, amikor útmutatókat és eszközöket bocsátott az adófizetők rendelkezésére.

Az elmúlt évtizedben a CSIRO adattudományi részlege, a Data61 kidolgozott egy eljárást, amivel megalkotható egy, a digitális logikai elveire épülő, nyílt forráskódú szabályozási rendszer. Ennek segítségével könnyebbé válhat az olyan szoftverek fejlesztése, amik automatikusan észlelhetik, hogy egy-egy vállalkozás vagy szervezet az aktuális törvényeket betartva működik-e. A keretrendszerrel ellenőrizhető, hogy szükség van-e például engedélyekre egy új vállalkozás alapításához, és ha igen, akkor milyenekre.

A törvényszövegek megalkotásánál ritkán veszik figyelembe, hogy mennyire komplex folyamat lehet ezeket kóddá alakítani. A homályosan értelmezhető vagy átfogó jellegű törvényeket nehéz lehet a gép nyelvére lefordítani és konkrét esetekben alkalmazni. A programozóknak és a jogalkotóknak minden jogszabályt egy összetett, esetenként hatalmas szabályrendszert figyelembe véve kell értelmezniük; ez rengeteg odafigyelést és erőforrást igényel.

A helyzetre reagálva Új-Zélandon, Új Dél-Walesben, Ausztráliában, illetve Kanadában és Franciaországban megpróbálkoztak egy másik megközelítéssel: ez lett a Rules as Code (törvények, mint programkód). Ennek lényege, hogy a törvényalkotók és a programozók közösen dolgozzák ki a törvényeket, párhuzamosan készítve el a törvénytervezet emberi nyelven írt, illetve digitális változatát. A korábban említett OECD-jelentés szerint a Rules as Code

„lehetővé teszi a vállalkozásoknak, hogy közvetlenül a kormánytól származó, a gépek által is értelmezhető verziókat használjanak, ami csökkentené az egyéni interpretáció és a fordítás iránti igényt.”

Az emberek számára olvasható szövegek gépi feldolgozásához szükséges műszaki apparátussal minimálisra csökkenhet a multidiszciplináris együttműködés és tanulás iránti igény, így nem kéne a különböző területek szakértőit arra kényszeríteni, hogy az általános szabályminőség javítása érdekében igazítsák a munkamódszereiket a jogi követelményekhez.

Szabályos lesz, de igazságos is?

Bár a Rules of Code alkalmazása számos előnnyel jár, a bevezetésével elveszhet a törvények értelmezésének rugalmassága is. Ma a törvények értelmezését különböző mértékben érdekelt felek végzik; a végső döntést a bíróságok mondják ki. A kódolás megkönnyítheti a szabályok alkalmazását a jogalkotók által elképzelt esetekben, még akkor is, ha nem fordítottak rá különösebb figyelmet – ugyanakkor a kódolt verzió túl merev és rugalmatlan lehet ahhoz, hogy megfelelő módon alkalmazzák őket előre nem látható esetekben. A Rules of Code bevezetése ezenfelül is számos kellemetlen kérdést vet fel:

  • Alkotmányellenes-e, ha a kód nyelvét komplex törvényekre alkalmazzák?
  • Milyen mértékben fogja ez befolyásolni a bíróságok szerepét és a törvényalkotás eddigi gyakorlatát?
  • Mennyire számít mérvadónak a programozók és a jogalkotók interpretációja egy közösen megalkotott törvényről?
  • Ha egy, a Rules of Code rendszerét használó eszköz helytelenül értelmezi a helyzetet, és/vagy hibás adatokat szolgáltat, hogyan lehet azonosítani a hibát, és kit kell felelősségre vonni érte? A postással veszekedhetünk, ha nem hozza időben a nyugdíjat – de hogy vitatkozzunk egy digitális törvénnyel?

További kockázatot jelent, hogy bár ma a jog igyekszik felzárkózni a technológiához, nem kizárt, hogy ez a későbbiekben megváltozhat. A Rules of Code ugyanis abból az alapfeltételezésből indul ki, hogy a törvény, a szabályozások és a kormányzat szerepe továbbra is változatlan marad. A technológia azonban maga is formálja a jogot, ami hatalommal ruházhat fel embereket és entitásokat. A szabályok betartásáért felelős számítógépes rendszerek egyetlen hivatalos nézőpontot fogadnak el egy-egy szabály értelmezéséről, de ez a kötöttségük akár az emberi szabadságjogokat vagy a demokráciát is alááshatja.

A Rules as Code és a digitális jogalkotás várhatóan egyre nagyobb szerepet kap majd a jövőben. Azt viszont fontos szem előtt tartani, hogy egyik megközelítés sem kínál megoldást a jogi kihívásokra és igényekre, amíg nem születnek olyan nagyságrendben kódolt törvények, amennyire az általános mesterségesintelligencia-megoldások támogatásához lenne szükség. Hosszabb távon ugyanis az jelenthetne megoldást, ha a mesterséges intelligenciák is beszállnának az interpretációba és a kódolásba, ami átláthatóbbá és kifinomultabbá tenné a digitális jogalkotás folyamatát.

Ezzel a megoldással előremozdítható lenne a szabályok betartatása, miközben az egyének összetett jogait sem sértenék meg. Egy ilyen rendszer kialakításához azonban rengeteg szakértőre – jogi, etikai, gazdasági, pénzügyi, orvosi, pszichológiai stb. szakemberekre – lenne szükség, valamint olyan intézményekre, akik a digitális jogalkotás integritását ellenőriznék.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: