A közmegegyezés és a világ frissebb kiadású lexikonjai szerint a világ legmagasabb hegycsúcsa a Tibet–Nepál-határon fekvő Csomolungma, ismertebb nevén Mount Everest. Egy új tanulmány szerint azonban a Mount Everest elsősége relatív: a légnyomás szempontjából vizsgálva néha alacsonyabbnak érződik, mint a második legmagasabb csúcs, a szintén a Himalájában található K2.

A témával foglalkozó tanulmányt az Amerikai Geofizikai Egyesület új blogja, az Eos dolgozta föl. Eszerint a hegy környékén a légnyomás jelentős mértékben ingadozik az év különböző időszakaiban, így a hegycsúcs észlelt magassága időnként a rivális K2 alá süllyed.

„A K2 időnként magasabb az Everestnél”

– mondta a LiveScience-nek Tom Matthews, az egyesült királyságbeli Loughborough-i Egyetem klímakutatója. A Science Directben megjelent tanulmány leírja, hogy Matthews és munkatársai 40 év légnyomásadatait vizsgálták át. Az adatokat a Mount Everest közelében található időjárás-figyelő állomások, illetve az Európai Űrügynökség Copernicus nevű műholdja rögzítette.

A légnyomás nemcsak a hegy észlelhető magasságát, hanem a rendelkezésre álló oxigén mennyiségét is befolyásolja. Minél alacsonyabb a légnyomás, annál kevesebb a levegőben lévő oxigénmolekula. Nem véletlen, hogy eddig csak 169 férfinak és 8 nőnek sikerült oxigénpalack nélkül feljutnia a Mount Everest csúcsára. Minél magasabbra jutunk a tengerszint fölé, annál alacsonyabb lesz a légnyomás. Ez evidencia, de a tanulmány szerzői megállapították, hogy a légnyomást az időjárás is befolyásolja.

A tanulmány szerint 1979 és 2019 között a Mount Everest csúcsa közelében a légnyomás 309 és 343 hektopascal volt, ami körülbelül a tengerszinten észlelhető légnyomás egyharmada. A légnyomás azonban az évszakok szerint változik:

„Az Everesten májusban mért átlagos légnyomáshoz képest ez a tartomány 737 méteres különbséget jelent az oxigén rendelkezésre állása szempontjából.”

– írta Katherine Kornei tudományos újságíró az Eos blogjában. Másképp fogalmazva: az oxigén rendelkezésre állásának függvényében a Mount Everest néha több ezer lábbal alacsonyabbnak érződik. Az oxigén légköri koncentrációjára igen érzékeny szervezetünk tehát úgy észlelheti, hogy a 8848,86 méter magas hegycsúcs alacsonyabb, mint a 8611 méteres K2.

A tanulmány szerzői azt is megállapították, hogy a Mount Everest légnyomása mindig nyaranta a legmagasabb, vagyis a rendelkezésre álló oxigén szempontjából ez a legkedvezőbb időszak a hegycsúcs megmászásához. Ráadásul ahogy a Föld légköre egyre melegebbé válik a klímaváltozás miatt – írják a kutatók –, az is elképzelhető, hogy a hegy észlelt magassága tartósan csökkenhet.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: