A felmelegedés miatt már a Csomolungma is kizöldül

Nincsen jövőnk tudomány nélkül, nincsen Qubit nélkületek. Támogasd a munkánkat!

A globális felmelegedéssel párhuzamosan a Himalája gleccserei az elmúlt negyven évben elvesztették víztartalmuk mintegy negyedét, a gleccserek alsó határa átlagosan évente 5 méterrel húzódik vissza, és ezzel több mint egymilliárd ember ivóvízellátása kerül veszélybe

Az Exeteri Egyetem Környezettudományi Intézetének kutatói friss tanulmányukban azt vizsgálták, hogy a gleccserek visszahúzódásával párhuzamosan miféle biológiai folyamatok indultak be az elmúlt években. 

Az örök hóhatár alatti, szakszóval szubnivális régiók növényzete a klimatikus hóhatár alatt fekvő övezetekben nem alkot összefüggő takarót: a kopár, kőtörmelékes talajfelszínt gyepfoltok és párnaalkotó kétszikűek tarkítják. Ennek a – botanika jelenlegi állása szerint rendkívül lassan növekedő és terjeszkedő – vegetációnak a terjedése gyorsult fel radikálisan.

A Global Change Biology folyóiratban megjelent publikációban az exeteri kutatók azt állítják, hogy 1993 és 2017 között jelentősen nőtt a vegetációval borított területek mérete a magashegyi régiókban. Az amerikai űrhivatal, a NASA Landsat műholdhálózatának, a Csomolungma (Mount Everest) csúcsa alatti 4150-6000 méter tengerszint feletti magasságban elhelyezkedő területeiről készült idősoros felvételein szembetűnő a változás. 

A Mount Everest növénytakarásának területi lefedettsége 1993-ban (kékkel) és 2017-ben (pirossal) a 4150 méter fölötti régióbanFotó: Anderson et al.

Még nem tudni, hogy ez jó vagy rossz hír

Számos kutatást végeztek a himalájai régióban tapasztalható, radikálisan felgyorsult olvadási folyamatokról, ám azt még nem tudjuk, hogy a szubnivális ökoszisztéma terjeszkedése miféle hatással van a magas hegység hidrológiai folyamataira – nyilatkozta az Exeteri Egyetem honlapján a kutatást vezető Karen Anderson. 

A magas hegységi speciális vegetáció vízháztartásban betöltött szerepét eddig alig vizsgálták, azt lehet tudni csak, hogy a zöldfelület párolgása általában inkább hűti a környezetét, és albedója is magasabb, mint a csupasz sziklás felszínnek, vagyis jobban visszaveri a felmelegedésért felelős napfényt. 

Anderson és kollégái nem mellesleg a Google Earth Engine szolgáltatását is igénybe vették a kutatásaikhoz. A műholdas információk szabadon hozzáférhető adatbázisa híján a kutatók ugyanis csak a drága szuperszámítógépes módszerekkel tudták volna elemezni a hatalmas mennyiségű adatot.

Járvány, klímaváltozás, forradalmak – mindez csak három dermesztő arca annak a felbolydult világnak, ami ránk vár. Lesz még neki jó pár. Ha teheted, segítsd a munkánkat, mi megháláljuk a bizalmadat, és ebben a nagy zavarodottságban hitelesen, alaposan és közérthetően magyarázzuk el, hogy a legégetőbb kérdésekre milyen válaszokat adnak a sárgolyó legnagyobb elméi. Maradj velünk. Támogatom a Qubit szerkesztőségét!

Kapcsolódó korábbi cikkeink: