A felmelegedés miatt már a Csomolungma is kizöldül
A globális felmelegedéssel párhuzamosan a Himalája gleccserei az elmúlt negyven évben elvesztették víztartalmuk mintegy negyedét, a gleccserek alsó határa átlagosan évente 5 méterrel húzódik vissza, és ezzel több mint egymilliárd ember ivóvízellátása kerül veszélybe.
Az Exeteri Egyetem Környezettudományi Intézetének kutatói friss tanulmányukban azt vizsgálták, hogy a gleccserek visszahúzódásával párhuzamosan miféle biológiai folyamatok indultak be az elmúlt években.
Az örök hóhatár alatti, szakszóval szubnivális régiók növényzete a klimatikus hóhatár alatt fekvő övezetekben nem alkot összefüggő takarót: a kopár, kőtörmelékes talajfelszínt gyepfoltok és párnaalkotó kétszikűek tarkítják. Ennek a – botanika jelenlegi állása szerint rendkívül lassan növekedő és terjeszkedő – vegetációnak a terjedése gyorsult fel radikálisan.
A Global Change Biology folyóiratban megjelent publikációban az exeteri kutatók azt állítják, hogy 1993 és 2017 között jelentősen nőtt a vegetációval borított területek mérete a magashegyi régiókban. Az amerikai űrhivatal, a NASA Landsat műholdhálózatának, a Csomolungma (Mount Everest) csúcsa alatti 4150-6000 méter tengerszint feletti magasságban elhelyezkedő területeiről készült idősoros felvételein szembetűnő a változás.
Még nem tudni, hogy ez jó vagy rossz hír
Számos kutatást végeztek a himalájai régióban tapasztalható, radikálisan felgyorsult olvadási folyamatokról, ám azt még nem tudjuk, hogy a szubnivális ökoszisztéma terjeszkedése miféle hatással van a magas hegység hidrológiai folyamataira – nyilatkozta az Exeteri Egyetem honlapján a kutatást vezető Karen Anderson.
A magas hegységi speciális vegetáció vízháztartásban betöltött szerepét eddig alig vizsgálták, azt lehet tudni csak, hogy a zöldfelület párolgása általában inkább hűti a környezetét, és albedója is magasabb, mint a csupasz sziklás felszínnek, vagyis jobban visszaveri a felmelegedésért felelős napfényt.
Anderson és kollégái nem mellesleg a Google Earth Engine szolgáltatását is igénybe vették a kutatásaikhoz. A műholdas információk szabadon hozzáférhető adatbázisa híján a kutatók ugyanis csak a drága szuperszámítógépes módszerekkel tudták volna elemezni a hatalmas mennyiségű adatot.
Kapcsolódó korábbi cikkeink:
