Egyre nagyobb az Atlanti-óceán, évi 4 centiméterrel szélesedik

A Southamptoni Egyetem és az Oxfordi Egyetem kutatói 2016-ban összesen 39 szeizmográfot (a földrengések erősségét mérő eszközt) helyeztek el az Atlanti-óceán fenekén, hogy megvizsgálják a földkéreg alatt zajló rengéseket, de még saját bevallásuk szerint is unalmas eredményre számítottak. Ehelyett egy olyan jelenséget figyeltek meg, amely újraírja a tektonikus lemezek mozgásáról eddig gondoltakat.

Mint kiderült, az Atlanti-óceán alatt húzódó köpeny szeizmikusan nagyon aktív. Az óceán fenekén található hegységszerű képződmény, a Közép-Atlanti-hátság gerincei között húzódó árkokban tör fel a magma az alsó földköpenyből – ez a jelenség nemcsak kisebb erősségű földrengésekkel jár, de az óceán medrének gyarapodását is eredményezi. Az alsó köpenyből áramló magma hozott létre több vulkanikus szigetet is, mint amilyen Izland vagy Hawaii.

Sokáig azt gondolták, hogy a lemeztektonikai jelenségek legizgalmasabb területe a szubdukciós zóna, ahol a földkéreg kőzetlemezei összeütköznek, egymás alá buknak, és a lefelé hajló lemez végül beleolvad a földköpenybe. A Csendes-óceán alatt például gyorsabban mozognak a lemezek, ennek köszönhetően alakult ki az Óceániától Ázsia keleti partján át egész Amerika nyugati peremének legdélibb pontjáig húzódó Tűzgyűrű, a Csendes-óceán medencéjét körülvevő, vulkánokban és földrengésekben gazdag régió.

A kutatók azonban most azt figyelték meg, hogy az óceáni hátságok is nagy hatással vannak a Föld szeizmikus és vulkanikus aktivitására, méghozzá azért, mert az alsó és felső földköpeny között található átmeneti zónán keresztül áramló hő hatására a kőzetlemezek szétterülnek, így azok évente nagyjából 4 centiméterrel távolodnak el egymástól.