Az ír folklór bővelkedik a szellemekben, kísértetekben és természetfeletti lényekben, de van köztük egy, ami annyira ír, hogy az már fáj: ez a púca, pookah vagy magyaros átírással a púka. De ki ő, mit művel, és hogy jön az írek nemzeti italához?
A magyar néprajzi filmezés legendája, K. Kovács László elmagyarázza, hogy hogyan készül a kopáncs, mi az a pitar, és hol volt a vizescsobán.
A konyha sokáig a szolgálók birodalma volt, aminek a létezéséről az urak nem is igazán vettek tudomást. Aztán jött az első világháború, kevesebb lett a cseléd, így a középosztálybelieknek és a gazdagoknak is szembe kellett nézniük a ténnyel, hogy konyha márpedig van, volt és lesz, és egyáltalán nem mindegy, hogyan rendezik be.
A Miskolc TV hátborzongató riportja az egyedülálló néniről, akit lincseléssel fenyegettek, mert azt hitték, hogy az ördöggel cimborál.
Ha nincs kéznél varázsló, segít a kovakő, a lábas, a vesszőnyaláb, az ostor kővel a végén, a fenyőliget vagy a jól bevált esőtánc. Hasznos tippek, trükkök, praktikák aszály idejére.
A kelta-keresztény és főleg az angolszász hagyomány úgy tartja, hogy október utolsó napján szellemek, halottak és démonok járják a földet, ezért is szokás a világ egy részén jelmezt ölteni vagy egyéb népszokásokkal védekezni a gonosz ellen. A szellemekről nagyjából sejtjük, hogy micsodák, a halottakat nem kell magyarázni, de hogy kerülnek a keresztény kultúrkörbe a démonok?
Hogyan esznek a gyerekek, milyen szerepet tölt be a menza az életükben a bölcsődétől 18–19 éves korukig? Kevesen foglalkoznak ezzel, pedig 1,2 millió magyar gyerek eszik a közétkeztetésben. A Glossza podcast új epizódjában Mautner Zsófia gasztroblogger és Báti Anikó, a Néprajzi Intézet táplálkozáskultúra-kutatója vesézi ki a témát.
Kombájn ide, damilos fűnyíró oda, a kaszálás a legtermészetkímélőbb emberi beavatkozás. Ahol eltérő időben, változó tarlómagasságokat hagyva kaszálnak, a természetközeli élőhelyeken végbemenő folyamatokat támogatják: növekszik a növények, a rovarfajok és a madarak száma. Az ilyen élőhelyek biodiverzitása egy nagyságrenddel biztosan meghaladja a két-három fűfajból álló pázsitokét.
Az emberiség hozzávetőlegesen 2000 mesetípust variál időtlen idők óta, ezért sem létezik a sokak által emlegetett nemzeti mesekarakter – hangzott el a CEU Határtalan Tudás című sorozatának június 4-i előadásában, ahol arra is fény derült, hogy egyáltalán nem minden magyar népmese kezdődik a hol, volt, hol nem volt felütéssel.
A kocsmai, kávéházi mesekörökben egyre többen mesélik és még többen hallgatják az élőben, fejből mondott népmeséket. A CEU Határtalan tudás sorozatának pénteki előadója, Sándor Ildikó néprajzkutató szerint a slam poetry-től a stand up-ig számtalan műfajra bomló jelenség közösségszervező, tudásátadó, traumafeldolgozó funkciót is betölt a modern társadalmakban.
A gyűjteményi darabok analóg formából digitálisba való átmentése hosszú, bonyolult, rengeteg embert mozgósító, évekig húzódó feladat is lehet, hiszen sok ezer tétel digitális mását kell létrehozni, és a gyűjtemény is egyre gyarapszik. A Néprajzi Múzeum munkatársainak előadásából kiderült, hogyan zajlik a folyamat.
A karanténidőszakban rengeteg online adatbázis nyitotta meg a kapuit a nagyközönség előtt, így egyre többen kezdhettek böngészni a képzőművészeti alkotások, régi fényképek vagy digitalizált hagyatékok között. De milyen kincseket rejtenek a néprajzi örökség egyre bővülő, online térbe mentett adattárai?
Az első világháború után a gazdasági kényszer gyökeresen átalakította a városi életmódot Magyarországon. A kortársak által a háztartások racionalizálásának nevezett jelenség a lakásépítéstől az étkezési szokásokig minden területen radikális változásokat hozott.