Megérkezett Magyarországra Spot, a Boston Dynamics csótányszerű robotkutyája
– Nem szeretnék udvariatlannak tűnni, csak szakmai kíváncsiságból kérdezem: fel lehet rúgni? – kérdezem (szakmai kíváncsiságból, mi másból) Takács Csabát, az Alza.hu igazgatóját. A kérdés Spotra, a Boston Dynamics által fejlesztett robotkutyára vonatkozik, és az eszköz magyarországi bemutatóján ejtem ki a számon. Takács mosolyog, és nem ért félre; az ember- és állatszabású robotokat gyártó Boston Dynamics a kiadós rúgásoknak is fittyet hányó robotkutyájával, BigDoggal lett világhírű a kétezres évek végén.
Több mint egy évtizede? Nem tűnt olyan soknak. Az érzékcsalódást az okozhatja, hogy a Boston Dynamics neve már régóta a köztudatban forog, mégsem sikerült befutniuk. A robotika élvonalában járnak, de mostanáig a kutatásra és kísérletezésre koncentráltak. Nem termékben gondolkodnak, hanem fejlesztési folyamatban.
Csakhogy ebből nem lesz pénz. Hiába tekintenek a robotika szerelmesei olyan csodálattal a cég kultikus modelljeire, mint az átlagember a T-800-as Terminátorra, a hírnevet nehéz készpénzre váltani. (Ezt talán az is megnehezíti, hogy sokan a Boston Dynamics robotjait is olyan ijesztőnek tartják, mint Sarah Connor a Terminátort.)
Amikor a robotikával flörtölő Google 2013-ban a szárnyai alá vette a céget, úgy tűnt, hogy a Boston Dynamics működése hosszú távon biztosítva lesz. Négy évvel később a Google mégis túladott rajtuk; a céget a japán Softbank vásárolta föl, majd 2020-ban továbbpasszolta őket a Hyundai-nak.
A térdemig se ér, de húszmillióba kerül
A YouTube-videókon elképesztően fest a fűnyíróhangon sivító, 30 kilométeres óránkénti sebességgel száguldó mechanoid bivaly – de hogy lehet ezt forintosítani? A Hyundai is nyilván erre kíváncsi: Dél-Korea második legnagyobb cége nem dob ki egymilliárd dollárt egy pénznyelő vállalkozásra.
Szerencsére Spot, a Boston Dynamics legbarátságosabb, legegyszerűbb, leghétköznapibb robotja nem viszi, hanem hozza a pénzt: a Bloomberg tavalyi cikke szerint 400 Spot eladása 30 milliós bevételt hozott a vállalatnak.
Spotnak nincs ajánlott fogyasztói ára, de számoljunk csak: harmincmillió osztva négyszázzal az annyi, mint hetvenötezer dollár. (Ennyit ír a Boston Dynamics a saját honlapján is.) Húszmillió forint. Darabja. Az alapmodellé, az extrák felárasak. Lehet, hogy ennél bonyolultabb a matek, mindenesetre amikor az árról kérdezzük, Takács is tízmilliós nagyságrendet említ.
Kinek van húszmillió forintja egy négylábú robotra? Jeff Bezosnak, például. Neki negyvenmilliója is van rá, pontosabban volt, mert már elköltötte: nem is egy Spotot vett, hanem rögtön kettőt. Nekem egyre se futná, szóval Spot (bocsánat: Alíz) ma nem lesz felrúgva. De valószínűleg máskor sem: ugyan kinek lenne szíve felrúgni ezt?
Who is Alíz?
A személyes találkozáskor rögtön feltűnik, hogy Alíz nem egy melák, mint BigDog. Elegánsabb, csinosab, termékszerűbb. Nem kutyát idéz, ahogy a beszámolók sugallták: legfeljebb a testfelépítése, a mérete és a négy lába alapján kutyázhatnánk. A robot mozgásanimációja azonban versenyló-macska hibridre emlékeztet, a külseje meg csótányra vagy imádkozó sáskára. Filigrán, de áramvonalas; törékeny, mégis strapabíró. Paraméterekben kifejezve:
- a több mint 30 kilogrammos robot 14 kilónyi hasznos terhet szállíthat;
- óránként 6 kilométeres csúcssebességet érhet el;
- könnyedén felkaptat (az amerikai) szabványméretű lépcsőkön;
- mínusz 10-től plusz 40 Celsius-fokos tartományban üzemképes;
- a teste minden oldalán sztereó kamerákat helyeztek el, hogy könnyebben tájékozódjon;
- egy feltöltéssel alapjáraton 90 percig üzemképes (demó üzemmódban kevesebb ideig bírja);
- egy játékvezérlőre emlékeztető kontrollerrel irányítható, de önkorrekciós mechanizmusai is vannak – nem rohan fejjel a falnak vagy az embernek;
- és mindezt szakadó esőben, mérges gázzal szennyezett levegőben, vagy radioaktív sugárzásban is tartani tudja.
„Kemény kis dög, szó se róla – na de megér húszmilliót?” – motoszkál a tudatalattiban a kisszerűség. Ki lehetne számolni, nyilván, hogy mennyibe kerültek a spéci szervomotorok, a szenzorok, a kamerák, a kontroller, a vezérlőszoftver, a burkolati elemek, sőt a kutatás-fejlesztés munkaóráit is felszorozhatjuk X dolláros órabérrel, hogy aztán visszaosszuk a darabárra, de lenne értelme?
Nem lenne. Nem az fizet ki egy állatszabású robotért tízmilliókat, akinek pont ennyi pénze van, hanem az, akinek van ennyi fölösleges pénze. Bírja a radioaktív sugárzást, szóval bizonyos területeken hiánypótló lehet – lehetne okoskodni –, de vajon egy Spot árából hány csernobili likvidátort lehetne megfizetni?
Nem tömegtermék, csúcstechnológia
Bárhogy számolunk, Spotból nem lesz haszonállat. Nem téríti meg az árát, mint egy méregdrága munkaeszköz.
És mire használható? Bevásárlókocsi lesz egy nukleáris háború után, esős napokon, gáztámadás idején? Ez még nem világos, de Spot–Alíz nem cél, hanem kiindulópont. Szabványos, erős, termékként megvásárolható alap, amire a kísérletező kedvűek építhetnek.
A bemutatón Takács elmondta, hogy az Alza a Csehországi Műszaki Egyetem Informatikai, Robotikai és Kibernetikai Intézetével együttműködve vizsgálja, hogy Alíz milyen területeken hasznosítható a legjobban. Alíz már csak azért sem lehet tömegtermék, mert a megalkotói sem tudják, hogy mire fogják használni. Ők csak elérhetővé tettek egy csúcstechnológiai kollázst, a többit pedig rábízták a vásárlókra.
Hogy ez a kudarc jele lenne? Korántsem. Számos példát említhetnénk a történelemből, amikor egy találmány vagy felfedezés haszna csak később mutatkozott meg. A relativitáselméletből sem lett azonnal atombomba; a Coca-Cola egy kis gyógyszertár készítményéből lett a világ kedvenc üdítője; vagy ott az LSD, aminek a működését ma sem értjük pontosan, de elvitathatatlan a történelmi-kulturális hatása.
Takács szerint az Alza nem termékként fogja forgalmazni Alízt. Az, hogy az Alza vásárolt egy robotot a Boston Dynamicstől, inkább azt szimbolizálja, hogy a cég elkötelezett az innovatív megoldások és termékek iránt. De miért is ne lennének azok? Hiszen a háztartási robotika dinamikusan fejlődő iparág; lassan porszívót sem lehet eladni önjáró üzemmód és lakásfeltérképező szenzor nélkül.
Alíz ennek a termékkategóriának az egyik csúcsmodellje – és ezzel együtt jár, hogy az elérhetetlenség nem hátrány, hanem a szexepil része. A csúcsmodelleknek nem az a sorsa, hogy minden háztartásba jusson belőlük, hanem az, hogy hogy etalonok, viszonyítási alapok legyenek, és ez jól is van így: a Nemzetközi Űrállomás is csodálatos műszaki konstrukció, de akkor se vinném haza, ha lenne rá 150 milliárd dollárom.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: