Megjelent egy GIRUKAM, ami valójában egy KADUS, ami KADÁMA is

Nincsen jövőnk tudomány nélkül, nincsen Qubit nélkületek. Támogasd a munkánkat!

Vannak sajátos olvasmányélmények: Szurcsik Benedek KADEM című szabadvers-szótáráról vagy nyelvfilozófiai kísérletéről elég sok minden eszembe is jutott közülük. Temesi Ferenc megcsinált egy szótárregényt (Por), Ambrose Bierce szintén írt egy irodalmi szótárat (Az ördög szótára), ami valójában aforizmagyűjtemény. Meg persze ott az Ablak-Zsiráf is, meg most itt van ez is.

Nyelvész nem vagyok, bár nyelvfilozófiával foglalkoztam, és a kísérleti versekkel sem vagyok feltétlenül közeli viszonyban, a kiáltványokkal pedig pláne nem. Na, innen szép nyerni, de hát nem lehetetlen, egyébként sem szabad előítéletesnek lenni, olvastam már olyan pöttyös könyvet is az ötvenes évek kislányérzéseiről, ami nem is volt rossz, annyit legalábbis megtudtam belőle, hogy hogyan járnak pórul a kapitalisták, és miként jött létre az első közösségi kert az úttörők számára a gaz tőkés halála után, egyfajta történelmi igazságszolgáltatásként. 

Három az egyben

De a tőkések helyett inkább nézzük, mit ígér Szurcsik az előszóban: „A KADEM egy egyetemes nyelv megalkotására tett próbálkozás, de a Kadem nemcsak egy mesterséges nyelv, hanem kísérleti-vers és kiáltvány is egyben.” Továbbá: „E munka mögött mély filozófiai megfontoltság van jelen, így a vers experimentális narratívája a világról alkotott ideológiai nyilatkozatként is értelmezhető, mégis kellő humorérzékkel kezelendő.” Hát jó, nézzük így!

A vers/kiáltvány/bármi első bejegyzése a Z. Ez azt jelenti, hogy minden, úgyhogy már egyből nyert az Ablak-Zsiráffal szemben, ahol az első bejegyzés nem mindent jelent, hanem csak egy ablakot. Az utolsó bejegyzés, a RIMA viszont már nem zsiráfot, hanem meta-nihilizmust jelent, az se semmi, legalábbis a zsiráfhoz képest. (Egyébként végig, ahogy olvastam a verset-szótárat, Brian W. Aldiss pörgött az agyamban, és szerencsére meg is találtam a Galaktika egy 1981-es számában a vonatkozó szakirodalmat, a Konfluenciát.)

A Konfluencia nem a Z-vel kezdődik, mint a KADEM, hanem azzal, hogy AB WE TEL MIN: ez „az az érzés, amikor valaki számára az egyetértés vagy az egyet nem értés szempontjából közömbös, amit mondanak neki, egyszerűen csak szeretne eltűnni a hozzá szóló közeléből”. Ugyanitt a „más mezők asszonya” Zo Zo Con. Köszönjük.

És mi ebben a nyelvfilozófia? Aldiss nyilván hülyéskedik, és Szurcsik sem veszi magát véresen komolyan. Eleve azzal, hogy egyszerre három műfajt céloz meg (filozófia, kísérleti vers, kiáltvány), elegendő játékteret ad ahhoz, hogy ha az ember belekötne az egyik oldalról, elbizonytalanodjon a másikról. A szerző az előszóban azt írja, úgy szerkesztette a könyvet, hogy a szavak megfelelő felolvasói stílus esetén hasonlóan lüktessenek, mint a törzsi dobok vagy a szívverés: ezt érdemes élőben is kipróbálni, azzal, ha az ember kiáll az erkélyre, és elkezdi ordítani, hogy „ZhZehZenhZenehZenedhZenede”, garantáltan felhívja magára a figyelmet. A türelmesebb szomszédok valószínűleg a Bogudagat-Bugudagató-Bogudagatá résznél hívják majd a mentőket, pedig itt sem démonidézés zajlik, hanem a felhasználó csak a csiperkefajták felsorolásával múlatja az időt.

Bogudagatú

De ha már filozófiai nyelv, érdemes azt is megnézni, hogy vajon mire is gondolt a költő (gondolta a fene, persze). Ha megpróbálom megfejteni, talán hasznos az elején kezdeni: a KADEM eleje a minden / kvantum / energia / rezgés. Ezt további fizikai fogalmak követik; a könyv logikája szerint mindig van egy szótő, ami aztán bővül, így kap más jelentést, például BIGAB – száj, BIGABA – mosoly, BIGABAG – nevetés. Ennek a további gyökere a B, azaz élni, vagyis ahogy a mindenből (Z) következik a felhő, a tenger és a bolygók (és valamiért az „ajánlat” is), úgy az élet a feltétele a nevetésnek, a csalánnak és a tintaszagú csiperkének is (BOGUDAGATÚ). Egyébként üdítő, hogy a szerző ennyi teret ad a gombáknak, méltatlanul kevés vers, pláne kiáltvány foglalkozik velük.

A KADEM magánkiadásban, angol és magyar nyelven jelent meg; versként nehezen értelmezhető, szótárként még nehezebben, de az nem rossz, hogy a mindentől a végére eljutunk az R-ig, az absztrakt valóságig (ROTAR: az az érzés, hogy csak ez a mondat létezik). Ez megint nagyon hasonlít Aldissra: YO FLU GAN – Filozófiai gondolat-semmiségek; az imahely falfeliratai; gyerekes halogatások.

Ahogy Szurcsik is írja a bevezetőben, a könyvecske célja egyebek mellett annak a bemutatása, hogy a nyelv csupán térkép, és nem a táj, így a KADEM igazából ugyanúgy értelmezhető egyfajta elgondolkodtató fricskaként, mint Aldiss novellája. Abban egy idegen faj nyelvét mutatja be a szerző, amiben egy kifejezés egyszerre jelenthet csak az egyik orrnyílást érintő enyhe náthát, és azt az érzést is, amikor az ember egy politikussal fog kezet. Erre rímel a vers (?) vége is, a meta-nihilizmus: sose lehessen tudni, hogy mire gondol a másik, de végeredményben ez mindegy is, amíg szólnak a törzsi dobok, és vígan elbeszélünk egymás mellett.

(Szurcsik Benedek: KADEM - Egy filozófiai nyelvbe rejtett kísérleti vers. Magánkiadás, Budapest, 2020).

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: