Miért tűnnek mostanában kiirthatatlannak az ágyi poloskák, és mit lehet tenni ellenük?

Nincsen jövőnk tudomány nélkül, nincsen Qubit nélkületek. Támogasd a munkánkat!

A vérszívó poloskák (Cimicidae), azon belül az ágyi poloskák rettenetes szuperképességeiről korábban már írtunk, de abban a cikkben nem szerepelt, hogy vajon miért tűnnek olyan kiirthatatlannak mostanában a lakásokból ennek az ősrégi rovarcsaládnak az emberre specializálódott fajai – amelyekből nagy szerencsénkre csak kettő van.

Az ágyi poloskák sötét, rejtett helyekre veszik be magukat, ahol gyors szaporodásba kezdenek. Megszabadulni tőlük azért is vált nehezebbé az elmúlt években, mert e rovarok bizonyos populációi – akárcsak egyes baktériumok az antibiotikumok hatására – ellenálló képességet fejlesztettek ki azokra a rovarirtó szerekre, amelyeket régóta használnak ellenük.

Már két éve tudható, hogy bizonyos növényi illóolajok halálosak az ágyi poloskákra nézve, de most az illóolajok hatását feltérképező kutatópáros – Ameya Gondhalekar, az Indiana állambeli Purdue Egyetem entomológus docense, valamint korábbi doktorandusza, Sudip Gaire – azt is megvizsgálta, miért és milyen alkalmazásban hatásosak ezek a természetes olajok. Kiderült, hogy alkalmazásuk növeli a kereskedelmi és háztartási rovarölőszerként használt, nagy mennyiségben az emberre is veszélyes piretroidok hatásfokát. Az eredményeket a páros két tanulmányban publikálta a Pesticide Biochemistry and Physiology folyóiratban tavaly és idén márciusban.

Cimex lectularius akcióbanFotó: Wikimedia Commons

Mint Gondhalekar elmondta, azt tapasztalták, hogy a hagyományos piretroid rovarirtószerekkel is el tudnak bánni a rezisztens ágyi poloskával, azonban ehhez egyre nagyobb mennyiségben kell használni a vegyszert, ami már gondot jelent. „A kutatásunkból kiderül, hogy az illóolajok is leszámolhatnak velük, de a piretroid rovarirtó és az illóolajok kombinációja halmozott hatást fejt ki.”

Hetvenezerszer akkora adag

Gaire és Gondhalekar először egy rezisztens és egy nem rezisztens ágyipoloska-populáción tanulmányozta a deltametrin nevű piretroid szer és egy sor illóolaj-vegyület hatását. A nem ellenálló populációban az alkalmazott deltametrin-mennyiség pontosan annyi rovarral végzett, amennyit vártak tőle: a poloskák 25 százalékával. Ahhoz azonban, hogy ugyanennyit pusztítson el az ellenálló (egyébként knoxville-i illetőségű) populációból, nem kevesebb, mint hetvenezerszer annyi deltametrinre volt szükség. Ez azért is nagy probléma, mert a deltametrin súlyos hatást gyakorol az összes rovarra és általuk a rovarevő állatfajokra is.

Ráadásul a deltametrin terepen lényegében még nagy dózisban is hatástalannak bizonyult a knoxville-i populáció ellen. Ehhez képest az illóolajok hatóanyagai – a kakukkfűből kivont timol, az oregánóban és a kakukkfűben megtalálható karvakrol, a szegfűszegből kivont eugenol és egyebek – egyformán működtek a rezisztens és nem rezisztens ágyi poloskák esetében is. Egy 25 százalék elpusztítására alkalmas dózis ezekből a vegyületekből mindkét rovartársaságban pontosan ilyen mértékben pusztított.

Hogyan öl a rovarirtó, és hogyan segít az illóolaj?

A nátriumcsatornák a rovarok idegrendszerében is az idegi ingerületvezetés alapelemei, amelyek alapesetben nyílnak és csukódnak, hogy átengedjék az ingerületeket. A deltametrin azonban kötődik ezekhez a csatornákhoz, nyitva tartja őket, így a neuronok képtelenek abbahagyni a jeladást. Ez végül annyira felemészti a rovar energiáit, hogy elpusztul.

A vérszívó poloskák azonban rendkívül gyakorlottak az evolúcióban, hiszen újabb bizonyítékok szerint legalább 115 millió éve élnek a Földön, tehát a dinoszauruszok eltűnéséhez vezető kihalási eseményt is átvészelték. Így az ágyi poloskák rezisztens populációi az idegmérgek ellen is megtanultak védekezni, amihez többféle mechanizmust mozgósítanak. Ezek egyike az emberben is megtalálható citokróm P450 nevű enzim túltermelése, ez ugyanis lebontja a deltametrint. 

A fent felsorolt illóolaj-hatóanyagok az enzimhez kötődve és azt deaktiválva teszik lehetővé, hogy a deltametrin elvégezze gyilkos munkáját a rovar idegrendszerén.

Súlyos ágyipoloska-problémaFotó: Sheffieldi Egyetem

Gaire és Gondhalekar a deltametrin és az illóolaj-hatóanyagok egy-egy adagját kombinálva olyan keverékhez jutottak, aminek elvileg a rezisztens populáció 25-50 százalékát kellett volna elpusztítania, ehelyett azonban több mint 90 százalékukat megölte. A rovarok citokróm P450 enzimjét vizsgálva bebizonyosodott, hogy az ellenálló rovarokban ez blokkolódott, így a deltametrin neurotoxikus hatását nem gátolta semmi.

Miért nem csak illóolajjal irtunk?

Adódik a kérdés, hogy ha önmagukban az illóolajok is rovarölő hatásúak, miért van szükség egyáltalán idegmérgekre az ágyi poloskák ellen. A kutatópáros 2019-ben éppen azt tárta fel, hogy az amerikai piacon rovarölő hatásúnak hirdetett több tucatnyi illóolaj-alapú termék közül valójában csak néhány működik. 15 hatóanyagot vizsgálva Gondhalekar és Gaire arra jutott, hogy közvetlenül alkalmazva a karvakrol, a timol, az eugenol, valamint a citronellában található sav a leghatásosabb a rovarok ellen, füst formájában pedig a timol, a karvakrol, a bazsalikomban található linalool és a kámfor. 

Azonban az illóolajok összetevőit sokkal-sokkal nagyobb mennyiségben kellett alkalmazni a megfelelő eredményhez, mint a kontrollként használt szintetikus rovarirtókat. Ezért, bár akkor még javában zajlott a kutatás, Gaire és Gondhalekar a módszerek kombinációját javasolta az ágyi poloskák elleni hatásos fellépéshez: azaz a kártevők nyomon követését, a nem kémiai beavatkozásokat, például a hőkezelést, valamint a növényi vegyületek és a szintetikus rovarirtók alkalmazását.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: