Megdőlt az elmélet, hogy az embernek legfeljebb 150 barátja lehet
Az ember körülbelül 150 stabil társas kapcsolatot képes fenntartani más emberekkel – állította népszerű elméletében Robin Dunbar brit antropológus a kilencvenes évek elején. Az elméletet bizonyos főemlőscsoportok nagyságából, valamint az emberi agy felépítéséből vezette le: szerinte a neocortex nevű agyterület mérete korlátozza az embernél a fenntartható kapcsolatok számát. A Dunbar-féle számot az elmúlt évtizedekben empirikus kutatások tették próbára, ezek egy része alátámasztotta az elméletet, a többi viszont cáfolta.
A Stockholmi Egyetem kutatóinak a Biology Lettersben publikált tanulmánya most arra jutott, hogy nem is lehet ilyen alapon meghatározni az emberi csoportok méretének kognitív határait. „A Dunbar-szám elméleti megalapozása nem túl szilárd. A többi főemlős agya nem pont úgy kezeli az információt, mint az emberi agy, a társas viselkedésüket pedig az agyfelépítés mellett más tényezők is befolyásolják, például hogy mivel táplálkoznak, és kik vadásznak rájuk. Továbbá az emberi kapcsolati hálózatok mérete nagy eltéréseket mutat” – magyarázta Patrik Lindenfors, a Stockholmi Egyetem zoológiai ökológiával foglalkozó docense, az új kutatás egyik szerzője.
Dunbar elmélete valójában többféle intimitási körrel számolt, és ezekhez adott meg különféle határértékeket: eszerint az ember nagyjából 1500 másikat képes megnevezni, 500-ra tehető az ismerősei száma, legfeljebb nagyjából 150-re a stabil, rendszeres interakciókkal fenntartott kapcsolatai száma, 50 a nem túl közeli, de barátinak nevezhető kapcsolatok maximális száma, legfeljebb 15 a közeli barátok köre, a legbelsőbb kapcsolatok köre pedig nagyjából öt fős. Igaz, az antropológus számolt azzal, hogy a kategóriák között lehet némi keveredés, a megadott határértékek pedig hozzávetőlegesek.
A svéd kutatók modern statisztikai módszerekkel és a főemlősök agyáról szerzett frissebb adatokkal végezték el újra Dunbar analízisét, és az eredmények a 150-nél jóval nagyobb és alacsonyabb számokat is mutattak a barátok esetén.
Az átlagos maximális csoportméret gyakran kisebb volt, mint 150 fő, a fő probléma azonban nem ez volt, hanem az, hogy ezeknek a becsléseknek a valószínűségi intervalluma 2 és 520 közé esett, a 95 százalékos konfidenciaintervallum pedig meglehetősen nagy. Magyarán az elérhető adatok és módszerek alapján lehetetlennek bizonyult minimális precizitással is megbecsülni a fenntartható emberi kapcsolatok számát – mondta a kutatás egy másik közreműködője, Andreas Wartel.
A Dunbar-szám a popkultúrában és a svéd APEH-nél
A Dunbar-számot sokszor emlegetik, idézik, és még a populáris kultúrára is jelentős hatással volt, amihez Malcolm Gladwell Fordulópoont (The Tipping Point) című 2007-es könyve is hozzájárult. Hogy mást ne mondjunk, a könyv megjelenésének évében Svédországban még az adóhatóság is átszervezte az irodáit, hogy a befogadható 150 fős körön belül tartsa a munkahelyeket!
„Ez az átszervezés kimondatlanul és remélhetőleg nem szándékosan azon az elképzelésen alapult, hogy az adóhivatali alkalmazottaknak sem barátaik, sem családjuk nincs a munkahelyükön kívül” – értékelte a korabeli intézkedést Lindenfors, hozzátéve: „szerintem Dunbar elmélete rendkívül elterjedt, még a tudományban is, mert annyira könnyű befogadni. A mi állításunk, hogy nem lehetséges kiszámolni a baráti kör maximumát, már kevésbé szórakoztató.”
Kultúra > gének
A Dunbar-féle barátságszámhoz hasonló ötletek arról is kérdéseket vetnek fel, vajon mennyire messze hatóak a gének. Mint Johan Lind, a Stockholmi Egyetem kulturális evolúciós központjának igazgatóhelyettese elmondta, felmerül a kérdés, vajon az emberi társas kapcsolatokat a gének is korlátozzák-e az agy felépítése által.
Az újabb kutatások inkább a kulturális örökség emberi viselkedésre és gondolkodásra gyakorolt befolyására mutattak rá. „A kulturális hatások befolyásolnak szinte mindent a társas kapcsolatok kiterjedtségétől egészen odáig, hogy szeretünk-e kirándulni, vagy tudunk-e sakkozni. Ahogy valaki képes rengeteget felidézni a pi tizedesjegyeiből, úgy az agy arra is képezhető, hogy több társas kapcsolatot legyen képes kezelni.”
Lindenfors szerint „a legtöbb ember, aki ezt a cikket olvassa, több mint húszezer szót ismer. Az emberek mindenfélét megtanulnak. Miért ne lennénk képesek ezt a képességet a társas kapcsolatokban is kamatoztatni?” Dunbar ráadásul akkor jött elő ezzel az elmélettel, amikor az internet még gyerekcipőben járt, web 2.0-ról pedig szó sem volt. Azóta a közösségi oldalak is újradefiniálták, mit jelent barátnak lenni.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: