A Pennsylvania Állami Egyetem kutatói szerint az emberek átlagosan 2 százalékkal több stressznek vannak kitéve napjainkban, mint a 20. század végén. A középkorúak körében ugyanakkor ez az arány 20 százalékos növekedést mutat.
A járványtól való félelem természetes, mint ahogy az is, hogy a kötelező távolságtartás, a karantén és a szokatlan helyzet pszichésen is megviseli az embert. Az is természetes reakció, ha az ember tart tőle, hogy elkapja a betegséget, ennek viszont nem szabad a betegek és a betegségből felgyógyultak stigmatizálásához vezetnie.
Miért és hogyan kezdik az emberek megszegni a karanténszabályokat, és hogyan lehet a járványügyi stratégiákat a sikeres védekezés jegyében ehhez igazítani? Járókelő-effektus, a veszélyérzet hiánya, elhibázott hivatalos kommunikáció: a szociálpszichológusok tudják a választ, már csak hallgatni kellene rájuk.
A szociálpszichológiában és a közgazdaságtanban is használt diktátorjátékos kísérletek azt mutatják, hogy a természeti katasztrófa nem akárkivel szemben teszi adakozóvá az embert: elsősorban a „mieinknek” fogunk segíteni, vagyis azokra koncentráljuk segítő energiáinkat, akikkel egy közösségbe tartozónak érezzük magunkat.
Pszichológus kutatók szerint az emberek sokáig démonokkal és boszorkánysággal magyarázták a betegségeket, és mivel a betegek elüldözése vagy megölése után csökkentek a fertőzések, visszaigazolást is kaptak erről.
A robotok színe határozza meg a velük kapcsolatos attitűdöt – legalábbis ez derül ki egy friss új-zélandi kutatásból.
A részvételi akciókutatás átírja a társadalomtudományok évszázados hagyományait, újrafogalmazza a kutatási tevékenység formáját, megváltoztatja a kutató szerepét, a megfigyelő és megfigyeltek viszonyát.
Egy rabot játszó diák azt állítja, hogy a kísérletet vezető, a börtönparancsnokot alakító pszichológus, Philip Zimbardo vette rá arra, hogy játssza el az összeomlást. A manipulációról hangfelvételek is tanúskodnak.
Hódmezővásárhely egyik tanulsága a rejtőzködő szavazókban rejlő potenciál volt. Miért bujkálnak a választók, és mire számíthatunk ennek fényében a közvélemény-kutatóktól a kampányidőszakban? Milyen módszerekkel pontosítható az előrejelzés, amikor kultusza van a titkolózásnak?