A klímaváltozás miatt kimaradnak a szexből és az utódnemzésből a hím szitakötők

Nincsen jövőnk tudomány nélkül, nincsen Qubit nélkületek. Támogasd a munkánkat!

A globális melegedéssel a hím szitakötők fokozatosan elveszítik egy fontos jellemzőjüket, a szárnyukon található fekete mintázatot. Ez még nem lenne akkora baj, csakhogy a mintázat fontos szerepet játszik abban, hogy a hímek magukhoz vonzzák a nőstényeket, ami oda vezethet, hogy a hőmérséklet növekedésével leáll a szitakötők párosodása – derül ki a PNAS-ban hivatalosan július 13-án megjelenő tanulmányból

Michael Moore (nem az a Michael Moore, hanem a St. Louis-i Washington Egyetem evolúcióbiológusa) a CNN-nek elmondta: kutatótársaival több mint 300 észak-amerikai szitakötőfajt vizsgáltak meg, 2700 különböző helyen és klimatikus viszonyok között élő egyed szárnyának színét hasonlították össze, és arra jutottak, hogy a szárnyszín változása sokkal gyorsabban zajlik, mint bármely más, a szitakötőfajok történetében eddig megfigyelt evolúciós folyamat. 

Óriás szitakötő Európában, Afrikában és Ázsiában honos. Jól látható a szárnyak fekete mintázata

A változás oka, hogy a szárnyakban található, melanin tartalmú fekete pigmentek jobban elnyelik a nap melegét, ami akár 2 Celsius-fokkal is növelheti a rovarok testhőmérsékletét, károsítja a szárnyukat alkotó szövetet, és csökkenti védekezőképességüket, ami halálos következményekkel is járhat. Így aztán a hím szitakötők érthető okokból ledobják magukról a feketét, vagyis egyre kevesebb melanin kerül szárnyuk mintázatába, ezt viszont a nőstények (amelyeket érdekes módon ismeretlen okokból kevésbé reagálnak a klímaváltozásra) nem értékelik, és nem hajlandók párosodni a szárnydíszüket vesztett hímekkel. A kutatók becslései szerint a folyamat az elkövetkező 50 évben sem áll meg, és 2070-re még kevesebb fekete minta lesz a hím szitakötők szárnyán.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: