A szabadon engedett aranyhal cuki akváriumi élőlényből környezetpusztító, focilabdányi szörnyeteggé változik

Nincsen jövőnk tudomány nélkül, nincsen Qubit nélkületek. Támogasd a munkánkat!

Elszaporodtak a focilabda méretű aranyhalak a minnesotai Keller-tóban. A Burnsville-i hatóságok figyelmeztették a lakosságot, hogy ne dobják a tavakba az aranyhalaikat, mert az apró termetű narancssárga csöppségek félméteres, invazív szörnyetegekké válnak.

Az aranyhalakról köztudott, hogy a szabadon engedett példányok mérete sokszorosa lehet a háziasított rokonaikénak, és komoly pusztítást végezhetnek az ökológiai rendszerekben, veszélyeztetve az őshonos fajok életét. Otthoni akváriumokban tartva az aranyhalak (Carassius auratus) ritkán nőnek 5 centiméternél nagyobbra, de a nyílt vizekben elképesztő méretűre hízhatnak. 2013-ban egy, a Tahoe-tóból kifogott aranyhal csaknem 46 centiméter hosszúra és több mint 2 kilogrammosra hízott.

A burnsville-i hatóságok figyelmeztettek, hogy senki se engedje szabadon nyílt vizekben a megunt házi kedvenceit.Fotó: City of Burnsville

„De hogy maradhatnak életben a nyílt vizekben az aranyhalak?” – kérdezheti bárki döbbenten, aki tudja, hogy ezek a halak mennyire érzékenyek, ha akváriumban tartják őket. Úgy, hogy a vadonban megtáltosodnak: akár 25 évig is elélhetnek, és öt hónapig kibírják oxigén nélkül. (Télen, amikor befagynak a tavak, a halak szervezete a szénhidrátot alkohollá bontja le, és a kopoltyújukon keresztül szabadulnak meg tőle.) Ha mindezt összevetjük azzal, hogy a reprodukciós arányuk is igen magas, könnyen megérthető, hogy az aranyhalak miért válhatnak dominánssá a nyílt vizekben, kiszorítva az őshonos fajokat.

A minnesotai hatóságok 2020 novemberében nagyjából ötvenezer aranyhalat fogtak ki a Carver megyei vizekből. Ezenfelül 88 ezer dolláros szerződést kötöttek egy tanácsadó céggel, hogy találják ki, hogyan lehetne elboldogulni az elszaporodott aranyhalakkal.

„Bár úgy tűnhet, hogy néhány aranyhal csupán ártalmatlan adalék a helyi vizekben, de nem az. A pontyfélék családjába tartozó aranyhal a városi, csapadékvízből álló tavakból könnyen eljuthat a nyílt vízű tavakba és patakokba, ahol gyorsan szaporodik, túléli a zord teleket, és táplálkozás közben ugyanúgy felkavarják a vízfeneket, mint közeli rokonaik, a közönséges pontyok.”

– írja a Minnesotai Természeti Erőforrások Minisztériumának közleménye.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: