Rosszabbat tesznek a környezetnek az elmosható ételesdobozok, mint az eldobhatók
Nem kétséges, hogy a földi szemétkrízis középpontjában az eldobható műanyag áll, annak az egyik fő forrása pedig az élelmiszerek csomagolása. A környezetbarátnak mondott, újrahasználható ételes és italos dobozok piaca máris dinamikusan növekedik, globális bevételeit 2027-re csaknem 8,7 billió (8,7 ezer milliárd) forintra becsülik, ami több mint kétszerese a 2019-es értéknek.
Ám mint egy brit egyetemeken kutató csoport kedden a Conversationben kifejtette, kutatásaik szerint az újrahasználható ételesdobozok valójában rosszabbat tehetnek a környezetnek, mint az eldobhatók. Az újrahasználható élelmiszer-dobozoknak ugyanis erősebbnek és tartósabbnak kell lenniük, és ki is kell mosni őket minden használat után, emiatt nagyobb energiát és több anyagot emészt fel a gyártásuk és a használatuk – összességében nagyobb a szénlábnyomuk.
A kutatócsoport arra vállalkozott, hogy meghatározza, hányszor kell újrahasználni egy dobozt ahhoz, hogy valóban ez legyen a fenntarthatóbb és környezetbarátabb megoldás.
A kutatók – Alejandro Gallego-Schmid, a Manchesteri Egyetem körkörös gazdaságra és fenntarthatóságra szakosodott előadója, Adisa Azapagic, környezetvédelmi vegyészmérnök tanár ugyancsak a Manchesteri Egyetemről, valamint Joan Manuel F. Mendoza az állami Baszk Tudományért Alapítvány ipari fenntarthatósággal foglalkozó kutatója – a három leggyakoribb egyszer használatos kajaszállítódoboz-típust vizsgálták: az alumíniumot, a poilpropilént (PP), valamint az extrudált polisztirolból (EPS) készült dobozokat. Ezeket vetették össze az ökotudatosabb fogyasztók által előszeretettel használt újrahasználható polipropilén dobozokkal.
Az eredményekből tisztán látszott, hogy az eldobható verziók közül messze a polisztirol a legjobb opció, mivel ezekhez csak 7,8 gramm nyersanyagra van szükség, míg a tartós PP dobozok előállításához 31,8 grammra. Emellett kevesebb villamosenergiát igényel a gyártásuk, mint az alumínium dobozoké.
Ha pedig azt szeretnénk, hogy tartós dobozunk környezeti hatása olyan csekély legyen, mint az eldobható polisztirolé, 16–208 alkalommal kell azt újrahasználni – állítják a kutatók.
Miért rosszabb a tartós doboz?
Ahhoz, hogy a fenti megállapításokra jussanak, a kutatók tizenkétféle környezeti hatást vettek számba az ételesdoboz teljes életciklusában. Ezek közé tartozott például a doboz hozzájárulása a globális felmelegedéshez és a savas esőkhöz, az emberi szervezetre és természetes ökoszisztémákra gyakorolt mérgező hatása, valamint az, hogy befolyásolja-e az ózonréteg alakulását.
Mindezeket figyelembe véve az újrahasználható dobozt 16-szor kell használni ahhoz, hogy összevethető legyen a levegőszennyező hatása az egyszer használatos társaiéval, és 208-szor ahhoz, hogy ellentételezzék az eldobhatókhoz képest jóval nagyobb erőforrásigényüket.
Amikor az élőhelyek veszélyeztetéséről van szó, mindig az újrahasználható dobozok jönnek ki rosszabbul az összehasonlításból, függetlenül attól, hogy hányszor használják fel őket. Az elmosogatásukhoz ugyanis fel kell melegíteni a vizet, az ehhez szükséges villamosenergia előállításakor pedig nehézfémek kerülnek a természetbe, amelyek számos szárazföldi organizmust veszélyeztetnek – érvelnek a kutatók.
Az övékéhez hasonló eredményre jutott egy kávépoharakat vizsgáló kutatás, amely szerint az újrahasználható bögrét 20–100 alkalommal kell teletölteni ahhoz, hogy ellentételezzék a termék nagyobb üvegházgáz-kibocsátását az eldobható poharakéhoz képest.
A megoldás
A kutatók szerint a környezeti krízisre tehát nem az újrahasználható műanyagok térnyerése, hanem az lenne a megoldás, ha az eldobhatókat lehetne nagyobb mértékben újrahasznosítani. Ez ma még sokszor nagyon körülményes, és több a hátránya, mint az előnye: az extrudált polisztirol például 95 százalékban levegőt tartalmaz, tehát hatalmas mennyiséget kellene összegyűjteni és összepréselni belőle, mielőtt az újrahasznosító üzembe szállítanák.
A kutatók kiszámolták, hogy ha a vizsgált három eldobhatódoboz-típus újrahasznosítása elérné az Európai Unióban 2025-re kitűzött célértéket (ami az alumínium esetében 75, a műanyagnál 55 százalék), az a környezeti hatásukat 2–60 százalékkal csökkentené, beleértve a szén-dioxid-kibocsátás csökkenését is.
Az újrahasználható dobozok nem minden esetben rosszabbak a bolygónak – engedik meg a kutatók –, de hogy valóban értelmük legyen, ahhoz nem árt tisztában lenni azzal, hogy hányszor kell újra és újra használni őket.
Az egyszer használatos műanyagok sajnos sokszor a természeti környezetben kötnek ki, az óceánt szennyező műanyagok felét elviteles dobozok adják. A kutatók szerint ettől még nem kell leváltani ezeket, hanem arra kell ösztökélni az élelmiszer-ipari cégeket, hogy invesztáljanak többet a hatékonyabb újrahasznosító rendszerek telepítésébe szerte a világon.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: