Ignobel-díjat ért a fejjel lefelé lógatott rinocéroszok vizsgálata

2021.09.10. · majom

A pandémia miatt a szokásossal ellentétben online rendezték meg csütörtökön a Harvard Egyetemen az Ignobel-díjak átadó ünnepségét. 1991 óta a nemzetközi tudóstársadalom azokat a tudományos tevékenységeket jutalmazza ezzel az elismeréssel, amelyek teljesen feleslegesek, haszontalanok vagy nevetségesek. Az alapítók célja ugyanakkor nem a megszégyenítés, a hivatalos leírás szerint a díjakkal azokat a teljesítményeket jutalmazzák, amelyek „először megnevettetik, majd elgondolkodtatják az embereket”.

Azóta még nagyobb rangja van az eseménynek, hogy Andre Geim tíz évvel az Ignobel-díja után, 2010-ben elnyerte a fizikai Nobel-díjat is – utóbbit a grafénnel kapcsolatos kutatásáért kapta, előbbit pedig azért, mert egy élő békát lebegtetett mágneses mezőben.

Ha nem is efféle levitációért, de állatok lógatásáért kapta meg a 2021-es Ignobel-díjjak egyikét Robin Radcliffe, a Cornell Egyetem vadállatorvosa, aki kollégáivel 12 elkábított keskenyszájú orrszarvút lógatott fel lábaiknál fogva fejjel lefelé 10-10 percre, hogy tüzetesen megvizsgálhassák milyen éllettani hatásokkal jár az efféle testhelyzet. A namíbiai kormány által is támogatott kutatás eredményeit ismertető tanulmány idén márciusban jelent meg a BioOne folyóiratban.

A 2021-ben Ignobel-díjat érő terepi vizsgálat Namíbiában
photo_camera A 2021-ben Ignobel-díjat érő terepi vizsgálat Namíbiában Fotó: Robin Radcliffe et al

Radcliffe a BBC-nek elmondta, hogy a vizsgálatot nagyon is praktikus okokból végezték el. Az orrszarvúmentő akciók során ugyanis igen gyakran így, vagyis fejjel lefelé lógatva szállítják át helikopterekkel a befogott állatokat a védett nemzeti parki területekre. De korábban még senki sem vizsgálta meg tudományos alapossággal, hogy mindez milyen hatással van az állatok egészségére. Mint kiderült a lógatásos szállítás kevésbé viseli meg őket, mint a fektetett szállítás.

Orrszarvúszállítás egy fajmentő program keretében Dél-Afrikában
photo_camera Orrszarvúszállítás egy fajmentő program keretében Dél-Afrikában Fotó: Warren Smart/ WWF

Ignobel-díjak 2021-ben

  • Biológia: Susanne Schötz, az ember-macska kommunikáció elemzéséért.
  • Ökológia: Leila Satari és munkatársai, akik genetikai elemzéssel azonosították a különböző országok járdáira ragadt, eldobott rágógumikupacokban élő különböző baktériumfajokat.
  • Kémia: Jörg Wicker és munkatársai, a mozik levegőjének kémiai elemzéséért. A kutatók azt vizsgálták, hogy a nézők által kibocsájtott testszag összefüggésben van-e az általuk nézett filmben ábrázolt erőszak, szex, antiszociális viselkedés, kábítószer-használat, valamint az elhangzó trágárság mértékével.
  • Közgazdaságtan: Pavlo Blavatskyy, annak felfedezéséért, hogy egy ország politikusainak elhízása jól jelzi az adott ország korrupciós szintét.
  • Orvostudomány: Olcay Cem Bulut és munkatársai, annak bizonyításáért, hogy a szexuális orgazmus ugyanolyan hatékony lehet az orrlégzés javításában, mint a dekongesztáns gyógyszerek.
  • Fizika: Alessandro Corbetta és munkatársai, akik kísérleteket végeztek annak kiderítésére, hogy a gyalogosok miért nem ütköznek folyamatosan más gyalogosokkal.
  • Kinetika: Hisashi Murakami és munkatársai, olyan kísérletek elvégzéséért, amelyek célja annak kiderítése volt, hogy a gyalogosok miért ütköznek néha más gyalogosokkal.
  • Entomológia: John Mulrennan Jr. és munkatársai A csótányok elleni védekezés új módszere tengeralattjárókon című kutatásukért.
  • Közlekedés: Robin Radcliffe és munkatársai, annak kísérleti megállapításáért, hogy biztonságosabb-e fejjel lefelé szállítani a levegőben az orrszarvúkat.
  • Béke-díj: Ethan Beseris és munkatársai, annak a hipotézisnek a teszteléséért, hogy az emberek azért növesztenek szakállt, hogy azzal védjék arcukat az ökölcsapásoktól.

Az Ignobel-díjakat szokás szerint idén is valódi Nobel-díjasok adták át, köztük Frances Arnold (kémia, 2018), Marty Chalfie és Eric Maskin (közgazdaságtan, 2007).
Alább a díjátadó videója:

link Forrás

Korábbi kapcsolódó cikkeink:

link Forrás
link Forrás
link Forrás