Dante kereken 700 éve halott, mégis ott rejtőzik a modern kultúra minden bugyrában
A dolce stil nuovo, az édes új stílus anyanyelvteremtő mestere, a Divina Commedia, vagyis az Isteni színjáték örökbecsű szerzője 700 éve halt meg. A Ravennában 1321. szeptember 14-én, 56 évesen elhunyt Dante (született: Durante di Alighiero degli Alighieri) nemcsak a magas művészeteket inspirálja mindmáig, de a mozitól a képregényeken át a zenéig szerves része a mai tömegkultúrának, a kortársakra gyakorolt hatása pedig elitegyetemi kurzusok és nemzetközi konferenciák tárgya.
És hogy hol találkozhat az ember ma Dantéval még akkor is, ha erőnek erejével igyekszik elkerülni?
Könyv
Az olasz Primo Levitől az orosz Alekszandr Szolzsenyicinen át az argentin Jorge Luis Borgesig tart azon mesterek sora, akik műveikben tudatosan idézték meg a dantei életművet. De a Bret Easton Ellisnek világhírt hozó 1991-es Amerikai psycho regénykezdő mondatát talán az is ismeri, akinek a reneszánsz zseniről legfeljebb az általános iskola felső tagozatából akad kósza emléke.
Az amerikai író az Isteni színjátékban a Pokol kapujára írt felirat utolsó sorával indítja szövegét. (Babits Mihály fordításában: Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel.) A regényben aztán egy New York-i befektetési bankár, Patrick Bateman számol be egyes szám első személyben sorozatgyilkossá válásáról, a fogyasztói társadalom, a tömegcivilizáció és az elidegenedés általa megélt brutális valóságáról. A regény zárómondatával Ellis aztán szintén a Dante által eredetileg a toszkán dialektus firenzei változatában papírra vetett „Lasciate ogne speranza, voi ch'intrate” sorra utal, amikor a Wall Street-i bankár skizofrén pokoljárását elbeszélő szövege végén a Purgatórium ígérete helyett, az „Ez nem kijárat” felirattal ejti kétségbe olvasóját.
Film
Az Isteni színjátékból tucatnyi mozgóképi adaptáció született már az elmúlt száz évben. De nem csak az eredetihez többé-kevésbé hű feldolgozásokban fedezhető fel a Pokol-Purgatórium-Paradicsom felosztás vagy a kárhozat köreit megidéző cselekményvezetés: az olyan nagyágyúk, mint Peter Greenaway, Krzysztof Kieślowski vagy Jean-Luc Godard mellett a hollywoodi iparosok is előszeretettel vetik be a dantei motívumokat. Az azonos című Dan Brown-regény alapján készült 2016-os Inferno című opuszban a Tom Hanks által alakított főszereplőnek konkrétan az eredeti Commedia sorai segítenek megfejteni a mindenféle okkult rejtélyeket.
És ha már Hollywood, a bibliai főbűnök dantei ábrázolása ihlette az 1995-ös Hetedik című, hatalmas kasszasikert termelő kultfilmet is. A Morgan Freeman és Brad Pritt főszereplésével készült thrillerben ráadásul többször is idéznek az Isteni színjátékból.
Hogy Dante a mindennapi magánpoklok ábrázolásában is referencia lehet, arra jó példa Kevin Smith 1994-es Clerks (magyarul: Shop-stop) című első, fekete-fehér filmje, amiben az útját és élete értelmét egy amerikai külváros vegyesbolti eladójaként kereső főszereplő keresztneve épp Dante.
Zene
A korábban jellemzően könnyűnek aposztrofált kortárs zenei műfajok közül a pokoli szimbólumokat és az alvilági tematikát már-már kizárólagosan kisajátító metál különféle irányzatai idézik meg legtöbbször Dantét, leginkább persze az Infernóját. Az olyan black, death, heavy, power vagy épp thrash metalt játszó bandák mellett, mint a Sepultura, amelynek 2006-os utolsó albuma a Dante XXI címet kapta, a lágyabb zenét kedvelők között is akadnak követői a firenzei mesternek.
Az 1980-as évek legendás német formációja, az Einstürzende Neubauten például Radio Inferno címen zenésítette meg a maga módján a Commediát, de később a grunge stílust űző Nirvana és a punkrock Bad Religion is sokat merített a dantei pokoljárásból, sőt a hollywoodi színésznőként ismert korábbi sztármodell, a szerb-orosz származású, de kijevi születésű Milla Jovovich első, The Divine Comedy címen megjelent 1994-es popfolkos stúdióalbumát is a címadó mű ihlette.
Szép volna, de mégsem igaz, hogy Dante szerelmi lírája a magyar könnyűzenére kivételes hatással lett volna. A friss Kossuth-díjas Nagy Feró egykori együttese, a Beatrice például szinte biztosan nem a firenzei költő múzsájáról kapta a nevét. A magyar rocklegendárium úgy tartja, hogy az 1970-es alapításakor a névválasztás szempontja kizárólag az volt, hogy abban mindenképp szerepeljen a beat, és egyben utaljon arra, hogy a banda hangszeres tagjai lányok. A Beatrice név tehát legfeljebb másodszándékból utal a Dante-szonettek imádott hölgyére.
Mickey egér a pokolban
Az Isteni színjátékhoz az elmúlt 700 évben a legnagyobb festők készítettek illusztrációkat. Sandro Botticelli, Gustave Doré vagy Salvador Dalí után a múlt század derekától nagykorúsodó képregény mesterei is felfedezték maguknak a művet, és már magyarul is hozzáférhető például a holland Marcel Ruijters Inferno – Pokoli színjáték című, az elbeszélő költemény első részét feldolgozó, iskoláknak is ajánlott műve.
Hogy az oktatás vagy a szórakoztatás, netán a kettő sajátos elegye volt a cél, ma már nehéz kideríteni, mindenesetre az 1949-ben az olasz Mondandori kiadó úgy döntött, hogy az év őszén sorozatot indít L’Inferno di Topolino címen. Az olaszországi Disney-jogokat birtokló kiadó felkérésére Guido Martina és Angelo Bioletto kerekített képregényt az Isteni színjátékból. Pontosabban abból, hogy Mickey egér, Donald kacsa, Pluto kutya és társaik műkedvelő színielőadást tartanak Dante műve alapján, de egy féltékeny ellenlábasuk úgy hipnotizálja őket, hogy azt hiszik magukról, ők az eredeti mű szereplői, Mickey egér egyenesen maga Dante. A cselekmény akkor durvul be, amikor az Isteni színjáték egy könyvtári példánya beszippantja a társaságot, és hőseink a Disney-pokolban találják magukat, ahonnan a rajzolt Disney-univerzum legellenszenvesebb alakjaival megküzdve kell megtalálniuk a kivezető utat. Az eredetileg hat részben megjelent Dante-parafrázis 2006-ban angolul is megjelent.
Játék
A dantei életmű popkulturális vetületeit számba vevő internetes gyűjtemények tanúsága szerint Dante, pontosabban fő műve a videójátékokban új médiumra talált. Az 1986-ban Commodore 64-es asztali gépre írt Dante's Inferno óta számtalan platformon, sok tucat, leginkább a pokolbeli epizódokat, máskor a kulisszákat vagy az Isteni színjáték egyes szereplőit megidéző játékot készítettek.
A Doomtól a World of Warcrafton át rengeteg slágerjáték készítői csaptak le a dantés-túlvilágos tematikára, sőt 2010-ben a Visceral Games komplett Isteni színjátékkal lepte meg a konzolos kalandjátékok rajongóit. A szintén Dante's Inferno címen piacra dobott játék lehetőséget nyújtott arra, hogy a videójátékos templomos lovagként kövesse Dante útját a pokolban, hogy végül minden akadályt és ellenséget leküzdve megszerezhesse a Szent Grált.
Így az sem meglepő, hogy Durante degli Alighieri néven Dante felbukkan az Assasin's Creed II-ben is, mint az évszázados Aszaszin rend tagja, aki kiképzője és beavatója az egyik főszereplőnek, Domenico Auditorénak, a firenzei Auditore-ház alapítójának, a legendás aszaszinnak.
Korábbi kapcsolódó cikkeink: