Használják az érintőképernyőt, de nem értik a valódi és a virtuális közötti különbséget az új-zélandi papagájok

Nincsen jövőnk tudomány nélkül, nincsen Qubit nélkületek. Támogasd a munkánkat!

A Föld egyetlen ismert alpesi papagájfaja, a hegyvidék bohócaként is emlegetett új-zélandi kea (Nestor notabilis) elsősorban kíváncsi természetéről és tolvaj hajlamáról volt ismert – előszeretettel lopja le az autók ablaktörlőit, illetve hasítja ki a turisták hátizsákját ennivalót keresve –, a juhtenyésztő farmerek körében pedig arról, hogy éles csőrével zsírdarabokat csíp ki az állatokból. 

A kártékonyságára hivatkozva korábban irtott, de ma már veszélyeztetettnek számító madarak intelligenciáját több kísérletben is bizonyították már – a Qubiten ebben és ebben a cikkben is beszámoltunk ezekről.

Az Auckland-i Egyetem pszichológusai a Biology Letters folyóiratban szeptember 29-én megjelent tanulmányukban ismertetik az általuk folytatott intelligencia-kutatásokat.  

Amalia Bastos, Patrick Wood és Alex Taylor ehhez a Willowbank Vadrezervátumban élő keákat tanított meg arra, hogy a számítógép érintőképernyőjén nyelvükkel tárgyakat mozgassanak. (A csőr ugyanis nem megfelelő erre, mivel a szigetelő hatású keratin az emberi bőrrel ellentétben nem vezeti az áramot.) 

Kea érintőképernyő előttFotó: Amalia Bastos

Ezután Bastos és munkatársai egy labdát tettek egy asztalrapra, amelyet hol az egyik, hol a másik irányba megdöntve a két oldalon elhelyezett dobozokba gurítottak. A keáknak pedig ki kellett találniuk, hogy a labda melyik dobozba került. A madaraknak nem okozott gondot a feladat. A kutatók aztán mindezt a képernyőn is megismételték, a papagájok könnyedén kiválasztották a megfelelő dobozt. 

A pszichológusok ezután csavartak egyet a feladaton. A labda ugyan a virtuális asztalon gurult, de a számítógép két oldalára valódi dobozok kerültek. A keák erre alaposan összezavarodva konzekvensen a valóságos dobozokban keresték a labdákat. 

Az alábbi videóban látható a kísérlet demonstrációja:

Bastos és munkatársai a kísérletben a 19 hónapos gyerekekhez hasonlóan teljesítenek, vagyis összegzésük szerint a madarak sem tudják felismerni a virtualitás és a valóság közötti különbséget, ehelyett az egyiket a másik, illetve a másikat az egyik folytatásának fogják fel. 

Korábbi kapcsolódó cikkeink: