Világszerte akkora siker lett a Netflix dél-koreai tévésorozata, a Squid Game, hogy a népszerűségét az internetszolgáltatók is nyögik – vagy legalábbis ezt állítják. A Vice Motherboard cikke szerint a sorozat akkora terhelést rótt a szélessávú hálózatokra, hogy az internetszolgáltatók indokoltnak tartanák, ha nekik is visszacsorgatnának valamennyi pénzt a hálózati infrastruktúra biztosításáért. A szakértők szerint ezzel a lépéssel az (amúgy bőven profitábilis) telekommunikációs cégek több pénzt akarnak kicsikarni, de a megnövekedett igényt nem a felhasználókkal kell kifizettetni.

A Netflix jelentése szerint a Squid Game-et 94 országban vetítették, és 142 millió háztartásban nézték végig; a szolgáltató történetében ez a legnépszerűbb tévésorozat, amit valaha műsorra tűztek. Az internetszolgáltatók szerint a Squid Game népszerűsége az internet kihasználtságában is megmutatkozott – és most erre hivatkozva kérnének részesedést a tartalomszolgáltatóktól.

Dél-Koreában az SK Broadband internetszolgáltató pert indított a Netflix ellen, arra hivatkozva, hogy május és szeptember között a másodpercenkénti hálózati adatforgalom 24-szer érte el az 1,2 billió bitet. A kiugrás a szolgáltató szerint a Netflixnek köszönhető, és úgy látják, hogy a túlterhelésért pénzügyi felelősség terheli őket. Hasonlóan érveltek az Egyesült Királyságban is; a British Telecom vezetői panaszkodtak az extra hálózati terhelésre, és ők is fölvetették, hogy a Netflixszel fizettessék meg a hálózati terhelést.

A követelésnek nincs műszaki alapja

Csakhogy – írja a Motherboard – a hálózati szakértők szerint ez a követelés nem veszi figyelembe a szélessávú hálózatok működési mechanizmusát. A szolgáltatók a hálózat tervezésekor úgy kalkulálnak a várható kapacitással, hogy – az adatforgalom jellegétől függetlenül – kezelni tudja a csúcsidőben jelentkező forgalmat. A vállalatok és a fogyasztók által fizetett szolgáltatás működésének biztosítása nem a Netflix felelőssége, hanem az internetszolgáltatóké.

„Nincs értelme, hogy az internetszolgáltatók bűnöst kiáltanak, amiért egy népszerű szolgáltatást vezetnek, és elvárják tőlük, hogy a szolgáltatás elérhető legyen. Az emberek azért fizetnek elő a szélessávú internetre, mert szeretnek olyan dolgokat csinálni, mint a videóstreamelés, ahogy azok az ügyfeleik is, akik ezeket a Squid Game-adásokat nézték. Ezt nem a Netflix kényszeríti rá az internetszolgáltatókra.”

– mondta a Motherboardnak John Bergmayer, a Public Knowledge fogyasztóvédelmi csoport telekommunikációs szakértője. Szerinte a szolgáltatók néha indokoltan panaszolják be azokat, akik túlterhelik a hálózatot, de ezek inkább a kevés erőforrással rendelkező fejlődő országokban jellemző, ahol az extra hálózati terhelés az üzemszerű működést akadályozná meg. A nagyobb internetszolgáltatóknak ez azonban nem kéne, hogy nehézséget okozzon – és a Netflix főleg olyan országokban aktív, ahol ilyen szolgáltatók működnek.

Maga a Netflix egyébként megengedi a felhasználóknak, hogy csökkentsék a filmnézéshez szükséges adatmennyiséget, az internetszolgáltatóknak pedig gyakran ingyen hozzáférést adnak a tartalomszolgáltató hálózatukhoz (content delivery network, CDN), hogy így is csökkentsék a hálózatra nehezedő terhelést.

Mások szerint viszont az adatcsúcsokra (data caps), vagyis a hálózat adatforgalmi kiugrásaira hivatkozni általában értelmetlen. Dane Jasper, egy független kaliforniai internetszolgáltató, a Sonic vezérigazgatója a Motherboardnak azt mondta: az egész nap letöltögetőkkel nincs gond, mert ők csúcsidőn kívül, alacsony kihasználtság mellett használják a hálózatot; az adatforgalom csak csúcsidőben számít bárkinek.

Jasper azt az érvet is vitatta, miszerint a Squid Game-nek jelentős hatása lehetett az internetszolgáltató hálózati kapacitására. Szerinte ez a dinamika csak a főműsoridőben, élőben közvetített streamek esetében jelenthetne problémát; akkor, ha egyszerre rengetegen terhelnék meg a szélessávú szolgáltatókat és a tartalomszolgáltató hálózatokat. A sima streaminghez szükséges sávszélesség állandó biztosításának viszont nem szabadna kapacitásproblémákat okoznia az internetszolgáltatóknál.

Fizessenek ők, ha már rajtunk keresnek, érvelnek az internetszolgáltatók

Akkor miért mondják a szolgáltatók, hogy a streamerek miatt megnövekedett adatforgalmi igény miatt nem működik rendesen a szolgáltatás? A Motherboard szerint pénzügyi-stratégiai okokból.

Az internetszolgáltatók valószínűleg megirigyelték, hogy ők biztosítják a hálózati infrastruktúrát az internet-hozzáféréshez, miközben a Google és a Netflix rengeteget keres a hálózati (tartalom)szolgáltatásaival, és ebből nem csorgatnak nekik vissza semennyit. Ez nem újkeletű vita. Az AT&T telekommunikációs cég azon állítása, hogy a Google az ő szolgáltatásait használva potyázik (az eredetiben: „rides it’s pipes for free”), régre nyúlik vissza: tizenöt évvel ezelőttre, az első netsemlegességi törvény körüli viták idejébe.

Ez az érvelés nemcsak azért túlhaladott, mert a netsemlegességi törvényt végül elkaszálták, hanem azért sem, mert a legnagyobb techcégek – köztük a kritizált Google, Facebook és Netflix – már régóta nem potyautasok: Több milliárd dollárt költenek a hálózati infrastruktúra bővítésére: a felhőkapacitás növelésére, a tenger alatti kábelek fektetésére, a tartalomszolgáltató hálózatok működtetésére. És a felhasználók már így is rengeteg pénzt fizetnek a szélessávú internetkapcsolatért – különösen olyan országokban, mint az Egyesült Államok, ahol a szélessávú kapacitás erősen korlátozott. (Magyar szemmel ezt nehéz lehet felfogni: a szélessávú internet hazai lefedettsége és sebessége a világ élvonalába tartozik.)

Az internet működtetése pénzbe kerül – ezt korábban többször, több cikkünkben is körüljártuk. Érthető, hogy a telekommunikációs ipar vezetői világszerte arra törekszenek, hogy másra hárítsák át a hálózatépítés- és -működtetés költségeit. Amikor tehát meglátták, hogy a Squid Game nézettsége világszerte rekordokat döntöget, a legnagyobb szolgáltatók vezetői – például a British Telecom ügyvezető igazgatója, Marc Allera – arra panaszkodtak, hogy a Netflix túlterheli az általuk üzemeltetett infrastruktúrát, sok pénzt keres rajta, és nem ad belőle semennyit az internetszolgáltatóknak.

Ahogy korábbi cikkünkben is írtuk: aki az elmúlt évtizedekben fél szemmel követte a hardverek és internet-előfizetési díj változásait, tudja, hogy a számítási teljesítmény és az internet-hozzáférés egy főre eső költsége a kilencvenes évek óta a töredékére csökkent. A freeconomics elve végigkísérte a web fejlődését; mára oda jutott, hogy korlátlan tárhelyet vagy számítási teljesítményt kaphatunk, néha akár ingyen is. Az árcsökkenés tendenciája várhatóan nem fog változni, és ha egyre többen csatlakoznak majd a hálózathoz, az online penetráció idővel eléri azt a szintet, hogy a hozzáférés egy főre eső költsége a fejlődő országok lakóinak is megfizethetővé válik.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: