Világszerte akkora siker lett a Netflix dél-koreai tévésorozata, a Squid Game, hogy a népszerűségét az internetszolgáltatók is nyögik – vagy legalábbis ezt állítják. A Vice Motherboard cikke szerint a sorozat akkora terhelést rótt a szélessávú hálózatokra, hogy az internetszolgáltatók indokoltnak tartanák, ha nekik is visszacsorgatnának valamennyi pénzt a hálózati infrastruktúra biztosításáért. A szakértők szerint ezzel a lépéssel az (amúgy bőven profitábilis) telekommunikációs cégek több pénzt akarnak kicsikarni, de a megnövekedett igényt nem a felhasználókkal kell kifizettetni.

A Netflix jelentése szerint a Squid Game-et 94 országban vetítették, és 142 millió háztartásban nézték végig; a szolgáltató történetében ez a legnépszerűbb tévésorozat, amit valaha műsorra tűztek. Az internetszolgáltatók szerint a Squid Game népszerűsége az internet kihasználtságában is megmutatkozott – és most erre hivatkozva kérnének részesedést a tartalomszolgáltatóktól.

Dél-Koreában az SK Broadband internetszolgáltató pert indított a Netflix ellen, arra hivatkozva, hogy május és szeptember között a másodpercenkénti hálózati adatforgalom 24-szer érte el az 1,2 billió bitet. A kiugrás a szolgáltató szerint a Netflixnek köszönhető, és úgy látják, hogy a túlterhelésért pénzügyi felelősség terheli őket. Hasonlóan érveltek az Egyesült Királyságban is; a British Telecom vezetői panaszkodtak az extra hálózati terhelésre, és ők is fölvetették, hogy a Netflixszel fizettessék meg a hálózati terhelést.

A követelésnek nincs műszaki alapja

Csakhogy – írja a Motherboard – a hálózati szakértők szerint ez a követelés nem veszi figyelembe a szélessávú hálózatok működési mechanizmusát. A szolgáltatók a hálózat tervezésekor úgy kalkulálnak a várható kapacitással, hogy – az adatforgalom jellegétől függetlenül – kezelni tudja a csúcsidőben jelentkező forgalmat. A vállalatok és a fogyasztók által fizetett szolgáltatás működésének biztosítása nem a Netflix felelőssége, hanem az internetszolgáltatóké.

„Nincs értelme, hogy az internetszolgáltatók bűnöst kiáltanak, amiért egy népszerű szolgáltatást vezetnek, és elvárják tőlük, hogy a szolgáltatás elérhető legyen. Az emberek azért fizetnek elő a szélessávú internetre, mert szeretnek olyan dolgokat csinálni, mint a videóstreamelés, ahogy azok az ügyfeleik is, akik ezeket a Squid Game-adásokat nézték. Ezt nem a Netflix kényszeríti rá az internetszolgáltatókra.”

– mondta a Motherboardnak John Bergmayer, a Public Knowledge fogyasztóvédelmi csoport telekommunikációs szakértője. Szerinte a szolgáltatók néha indokoltan panaszolják be azokat, akik túlterhelik a hálózatot, de ezek inkább a kevés erőforrással rendelkező fejlődő országokban jellemző, ahol az extra hálózati terhelés az üzemszerű működést akadályozná meg. A nagyobb internetszolgáltatóknak ez azonban nem kéne, hogy nehézséget okozzon – és a Netflix főleg olyan országokban aktív, ahol ilyen szolgáltatók működnek.

Maga a Netflix egyébként megengedi a felhasználóknak, hogy csökkentsék a filmnézéshez szükséges adatmennyiséget, az internetszolgáltatóknak pedig gyakran ingyen hozzáférést adnak a tartalomszolgáltató hálózatukhoz (content delivery network, CDN), hogy így is csökkentsék a hálózatra nehezedő terhelést.

Mások szerint viszont az adatcsúcsokra (data caps), vagyis a hálózat adatforgalmi kiugrásaira hivatkozni általában értelmetlen. Dane Jasper, egy független kaliforniai internetszolgáltató, a Sonic vezérigazgatója a Motherboardnak azt mondta: az egész nap letöltögetőkkel nincs gond, mert ők csúcsidőn kívül, alacsony kihasználtság mellett használják a hálózatot; az adatforgalom csak csúcsidőben számít bárkinek.

Jasper azt az érvet is vitatta, miszerint a Squid Game-nek jelentős hatása lehetett az internetszolgáltató hálózati kapacitására. Szerinte ez a dinamika csak a főműsoridőben, élőben közvetített streamek esetében jelenthetne problémát; akkor, ha egyszerre rengetegen terhelnék meg a szélessávú szolgáltatókat és a tartalomszolgáltató hálózatokat. A sima streaminghez szükséges sávszélesség állandó biztosításának viszont nem szabadna kapacitásproblémákat okoznia az internetszolgáltatóknál.

Fizessenek ők, ha már rajtunk keresnek, érvelnek az internetszolgáltatók

Akkor miért mondják a szolgáltatók, hogy a streamerek miatt megnövekedett adatforgalmi igény miatt nem működik rendesen a szolgáltatás? A Motherboard szerint pénzügyi-stratégiai okokból.

Az internetszolgáltatók valószínűleg megirigyelték, hogy ők biztosítják a hálózati infrastruktúrát az internet-hozzáféréshez, miközben a Google és a Netflix rengeteget keres a hálózati (tartalom)szolgáltatásaival, és ebből nem csorgatnak nekik vissza semennyit. Ez nem újkeletű vita. Az AT&T telekommunikációs cég azon állítása, hogy a Google az ő szolgáltatásait használva potyázik (az eredetiben: „rides it’s pipes for free”), régre nyúlik vissza: tizenöt évvel ezelőttre, az első netsemlegességi törvény körüli viták idejébe.

Ez az érvelés nemcsak azért túlhaladott, mert a netsemlegességi törvényt végül elkaszálták, hanem azért sem, mert a legnagyobb techcégek – köztük a kritizált Google, Facebook és Netflix – már régóta nem potyautasok: Több milliárd dollárt költenek a hálózati infrastruktúra bővítésére: a felhőkapacitás növelésére, a tenger alatti kábelek fektetésére, a tartalomszolgáltató hálózatok működtetésére. És a felhasználók már így is rengeteg pénzt fizetnek a szélessávú internetkapcsolatért – különösen olyan országokban, mint az Egyesült Államok, ahol a szélessávú kapacitás erősen korlátozott. (Magyar szemmel ezt nehéz lehet felfogni: a szélessávú internet hazai lefedettsége és sebessége a világ élvonalába tartozik.)

Az internet működtetése pénzbe kerül – ezt korábban többször, több cikkünkben is körüljártuk. Érthető, hogy a telekommunikációs ipar vezetői világszerte arra törekszenek, hogy másra hárítsák át a hálózatépítés- és -működtetés költségeit. Amikor tehát meglátták, hogy a Squid Game nézettsége világszerte rekordokat döntöget, a legnagyobb szolgáltatók vezetői – például a British Telecom ügyvezető igazgatója, Marc Allera – arra panaszkodtak, hogy a Netflix túlterheli az általuk üzemeltetett infrastruktúrát, sok pénzt keres rajta, és nem ad belőle semennyit az internetszolgáltatóknak.

Ahogy korábbi cikkünkben is írtuk: aki az elmúlt évtizedekben fél szemmel követte a hardverek és internet-előfizetési díj változásait, tudja, hogy a számítási teljesítmény és az internet-hozzáférés egy főre eső költsége a kilencvenes évek óta a töredékére csökkent. A freeconomics elve végigkísérte a web fejlődését; mára oda jutott, hogy korlátlan tárhelyet vagy számítási teljesítményt kaphatunk, néha akár ingyen is. Az árcsökkenés tendenciája várhatóan nem fog változni, és ha egyre többen csatlakoznak majd a hálózathoz, az online penetráció idővel eléri azt a szintet, hogy a hozzáférés egy főre eső költsége a fejlődő országok lakóinak is megfizethetővé válik.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Alapvető emberi jog-e az internet-hozzáférés?

Hegyeshalmi Richárd TECH 2021. január 14.

Ha egy filozófust vagy egy társadalomtudóst kérdezünk, nyilván igennel válaszol a kérdésre, hiszen az internet jó dolog, a szólásszabadság még jobb, az alapvető emberi jogok meg a lehető legjobbak. Csakhogy az ingyennet biztosítása állami szerepvállalás nélkül lehetetlennek tűnik: a számítástudományi szakértők és a technológiai cégek nem azt nézik, hogy kinek mi jár alanyi jogon, hanem azt, hogy mi jövedelmező és mi megvalósítható.

Nincs olyan, hogy ingyen internet, legfeljebb nem értjük, hogyan fizetünk érte

Hegyeshalmi Richárd TECH 2021. január 22.

Ahogy nő az internetezők száma, úgy lesz egyre alacsonyabb a hozzáférés egy főre jutó költsége. Logikusnak tűnik, hogy a tendencia előrevetíti az ingyen, alanyi jogon járó internethozzáférést. Logikus, de valószerűtlen: az internet soha nem lesz ingyenes – legfeljebb azon vitatkozhatunk, hogy ki fizesse a számlát.

Az internet-hozzáférés egyre olcsóbb, a minőségi tartalom viszont egyre drágább lesz

Hegyeshalmi Richárd TECH 2021. január 25.

A keresztfinanszírozásos árképzést más iparágakban sikerrel alkalmazták; most az online szolgáltatók és a digitális lapkiadás is aprópénzre válthatja az értékeit. Nehéz megjósolni a felhasználók reakcióját az új trendre, de egyre gyakrabban fordul elő, hogy miközben a neten akadálytalanul terjed az ostobaság, a dezinformáció és a digitális zaj, az exkluzív, minőségi tartalmakat paywall mögé rejtik.