A macskák pusztán hangok alapján is fel tudják térképezni környezetüket

Támogasd a tudomány népszerűsítését, segítsd a munkánkat!

A külvilágról alkotott mentális térkép fontos jellemzője az összetett gondolkodásnak. A pszichológusok és az etológusok szerint a környezeti ingerek információi alapján összeállított, a térbeli tájékozódást segítő belső kalauz megalkotása olyan kognitív mechanizmus, amelyhez szükség van a tárgyállandóság néven ismert, az állatvilágban az intelligencia fokmérőjének is tartott képességre. 

Az a tudás, hogy valami vagy valaki akkor is létezik, ha nincs szem előtt, az embereknél 8 hónapos kor körül kezd alakulni, de csak az első életév utánra kristályosodik ki teljesen. Az állati intelligencia kutatói a tárgyállandóság meglétét bizonyították már csimpánzoknál (Pan troglodytes), bonobóknál (Pan pan paniscus), gorilláknál (Gorilla gorilla) és orangutánoknál (Pongo pygmaeus), továbbá szajkóknál (Garrulus glandarius), medvéknél (Melursus ursinus és Helarctos malayanus euryspilus), kutyáknál (Canis familiaris) és macskáknál (Felis catus) is. 

Azt azonban idáig nem vizsgálta senki, hogy e képesség birtokában a házimacskák is készítenek-e mentális térképet környezetükről. Japán kutatók pótolták a hiányt, eredményeikről a PLOS One folyóiratban megjelent tanulmányukban számoltak be.  

HázimacskaFotó: Wikipedia

A tesztben részt vevő macskák (házi kedvencek és menhelyiek vegyes csoportjai) különböző hangkombinációkat hallgattak egyenként egy üres laborszobában. Az első társaság tagjai olyan felvételeket hallottak, amelyeken a gondozóik vagy idegenek hívták név szerint őket, a másodiknak más macskák hangjait, a harmadiknak pedig véletlenszerű elektronikus zajokat játszottak le.

A kutatók ezután egy, a macskákhoz közeli ajtó melletti hangszóróból, aztán egy távolabbi ajtóhoz vagy ablakhoz helyezett hangszóróból sugározták a fenti hangokat. Mindeközben feljegyezték, a macskákat mennyire lepte meg a hangok forrásának megváltozott térbeli helye. A meglepetés mértékét egy 0-tól (egyáltalán nem lepődött meg) 4-ig (nagyon meglepődött) terjedő skálán értékelték. Meglepetés jelei közé tartozott amikor a hang első megszólalásának irányába, vagyis az eredeti hely felé bámultak, mozgatták a fülüket és a fejüket, körbe néztek vagy elindultak valamerre a szobában. Mint kiderült, a macskák akkor mutatták a legnagyobb meglepetést, amikor gazdájuk ismerős hangja változtatott helyet. Ez a kutatók szerint arra utal, hogy a macskák gazdáik tartózkodási helyét hangjuk első hallása alapján helyezték el mentális térképükön. Az utóbbi megléte pedig egy a fajnál eddig nem ismert újabb  kognitív képesség egyértelmű bizonyítéka. 

Korábbi kapcsolódó cikkeink: