A híres európai borszőlőknek néhány ezer éve nyoma sem volt a mai borvidékeken

Támogasd a tudomány népszerűsítését, segítsd a munkánkat!

Noha mindeddig széles körben elfogadottnak számított, hogy a leghíresebb európai borok alapjául szolgáló szőlőfajtákat, a chardonnay-től a sauvignon blanc-on át cabernet-ig a bortermő vidékeken élő európai lakosság nemesítgette aprólékos műgonddal, míg el nem érték mai ízvilágukat és formájukat, két olasz kutatócsoport most kiderítette, hogy néhány ezer évvel ezelőtt a szóban forgó szőlőfajták elődeinek nyoma sem volt az európai bortermő vidékeken. 

A Nature Communications című szaklapban cikkező olasz tudósok genetikai vizsgálatok sorával és szőlőfajták teljesgenom-analízisével bizonyították, hogy az európai borszőlők elődei a Kaukázus déli részén, a mai Örményország, Grúzia és Azerbajdzsán területén voltak őshonosak. Onnan kerültek először, mintegy 4 ezer évvel ezelőtt a Mediterrán-térség keleti részébe, majd egyre nyugatabbra, Olaszország és Franciaország mai bortermelő területeire.

A dél-kaukázusi szőlőfajtákat azért keresztezték a Mediterrán-térség őshonos vadszőlőfajtáival, hogy jobban bírják a hidegebb európai átlaghőmérsékletet. Miután sikerült kinemesíteni a hidegtűrő fajokat, az egykori szőlősgazdák az ízletesebb és nagyobb szemű fajták továbbnemesítésére koncentráltak.  

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: