1111 Budapest, Férfi utca 11.

Támogasd a tudomány népszerűsítését, segítsd a munkánkat!

Budapesten, mint a világon mindenhol, közel ugyanannyi férfi és nő él. Ehhez képest azokból az utcákból és terekből, szám szerint 2247 közterületből, amely valakinek a nevét viseli, mindössze 224 olyan van a magyar fővárosban, amely esetében ez a valaki egy nő. A többi utca és tér, vagyis a személyekről elnevezett közterületek 90 százaléka férfiak nevét viseli. 

Ráadásul miközben a férfiakról elnevezett utcák és terek 95 százaléka, 1916 közterület valós történelmi személyek nevét viseli, az egyébként is elenyésző számú női névadók közel fele, 45 százaléka fiktív személy. Mindössze 123 olyan utca és tér, a személyneveket viselő összes közterület 5 százaléka olyan a fővárosban, ami valódi nők után kapta a nevét. Mindez az Átló eredetileg 2019-ben készített, majd a Budapest Főváros Levéltára (BFL) szakmai lektorálása mellett javított interaktív térképből derül ki. 

Nevek és terek: Férfiakról és nőkről elnevezett közterületek BudapestenFotó: BFL / Átló
Nevek és terek: Valós férfiakról és valós nőkről elnevezett utcák és terek BudapestenFotó: BFL / Átló

Az arányok más nagyvárosokban sem sokkal jobbak, mondta el a Qubitnak a projekt gazdája, Bátorfy Attila, igaz, sok nyugat-európai nagyvárosban viszont azért kevésbé szembetűnő, mert nem annyira divatos személyekről elnevezni a közterületeket. Budapesten a valamivel több mint 8 ezer közterület több mint negyede személyek nevét viseli, míg Madridban a közterületeknek mindössze 7 ezreléke, Münchenben a 6 százaléka, Zürichben, vagy Pozsonyban a 15 százaléka kapta valaki után a nevét. Igaz, akadnak olyan nyugat-európai nagyvárosok is, ahol a hazainál is nagyobb arányban állítanak tér- és utcanevekkel embereknek emléket, Brüsszelben például a közterületek 40 százaléka viseli valakinek a nevét, és a nemi egyenlőségre ott sem törekedtek jobban, mint Budapesten. Bécsben viszont, ahol a közterületeknek csak a négy százalékát nevezték el valakiről, kifejezetten odafigyelnek, hogy kiegyensúlyozottabb legyen a közterületek nevében a nők reprezentációja. A személyneveket viselő utcák még így is alig több mint a negyedét nevezték el nőkről.  

A projektet a BFL részéről szakmailag felügyelő Ternovácz Bálint főlevéltáros szerint egyébként a közterületek elnevezésének nemi egyenlőtlenségeit több száz év történelmi preferenciái magyarázzák. Mivel az európai nagyvárosok köztereinek nevében az uralkodóknak, hadvezéreknek, államfőknek, neves politikai gondolkodóknak állítottak emléket, az a néhány nő, akiről mégis neveztek el utcát, sokszor legfeljebb azzal szerzett múlhatatlan érdemeket, hogy a szóban forgó államférfinak volt a felesége, vagy egy mérvadó uralkodócsaládnak volt a tagja. Nagyon kevés nő akad, aki „saját jogon” jutott volna utcanévtáblához. Budapesten például a Habsburg-ház született vagy beházasodott női tagjainak, Mária Teréziának, Belgiumi Stefániának, Habsburg-Lotaringiai Hermina Amáliának, valamint a magyarok nagy kedvencének, Wittelsbach Erzsébetnek, alias Sissinek jutott kiemelt szerep. Erzsébet királynéről számos budapesti területet még életében elneveztek, amihez ő maga adta a hozzájárulását.

Nevek és terek: A fővárosi utcanevek névadói foglalkozásuk szerintFotó: BFL / Átló

Vár állott, most is vár áll – de a neve más

Az ideológiai töltetű utcanévadás gyakorlata Magyarországon a 19. század második felében, a kiegyezés után terjedt el. Nemcsak a Habsburg uralkodókról elnevezett közterületek szaporodtak ekkor gombamódra, de az Európa-szerte terjedő nacionalizmus miatt a magyar identitást erősítő közterületnevek is sokasodtak. Pedig ezt a korszakot megelőzően az utcák és terek nevének nem volt emlékezetpolitikai üzenete – derül ki Szívós Erika várostörténésznek az Utcanevek és utcanévváltozások: Térpolitika, érzelmi kötődés és generációs azonosulás című, 2019-es tanulmányából. 

A következő hatalmas utcanév-változtatási hullám a második világháború után indult Budapesten, ahol hamarabb nevezték át a közterületeket, mint hogy a bombázások után helyreállították volna a víz- és áramellátást. A Habsburg-ház jó néhány tagjának nevét, például a már említett Belgiumi Stefániáét villámgyorsan száműzték a fővárosi utcanévtárból. A Stefánia út végül 1990-ben, a rendszerváltás hajnalán kapta vissza eredeti nevét; a 14. kerületi főútvonal története jól példázza, hogyan válhatnak a szimbolikus térfoglalás játékszerévé a városi terek, különösen, ha emblematikus személyek neveit viselik.

Nevek és terek: A rendszerváltozás után átnevezett utcák BudapestenFotó: BFL / Átló

A BFL és az Átló közös projektjében most elkészült digitális térképekről egyébként nemcsak az derül ki, hogy milyen neműek a budapesti közterületek névadói, hanem az is, hogy jellemzően milyen foglalkozást űztek, vagy az, hogy a nagy utcanévadási hullámok korszakaiban hogyan állították a dicső múlt férfineveit az emlékezetpolitika szolgálatába. Az élményt valamelyest rontja, hogy azon az oldalon, ahol különféle szempontok szerint szűrhetők az utcanevek, a szűrési feltételeket nem lehet tetszőleges sorrendben és kombinációban megadni. Emiatt az például nem derül ki egyértelműen, hogy a közterületek (újra)elnevezésében kiemeltnek bizonyult időszakokban, például a rendszerváltozást, valamint a 2010-es politikai fordulatot követő években volt-e bármilyen törekvés, még ha nem is a korábbi egyenlőtlenségek megszüntetésére, de legalább némi kozmetikázására.

A Qubit szerkesztősége azért dolgozik, hogy a magyar nyilvánosság hiteles, alapos és közérthető tudományos ismeretekhez jusson. Tesszük ezt politikamentesen, közszolgálati hevülettel, száznál több kutató és tudós bevonásával. Égető kérdések, dermesztő válságok és zavaros álhírek sűrűjében igyekszünk tartani a fáklyát immár havi bő hétszázezer olvasónknak. Cikkeink ingyen olvashatók, de nem ingyen készülnek. Segítsd a munkánkat!

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: