Mostantól már nem rejtély, hogy miért ilyen hosszú a struccok nyaka
Még egy éve sincs, hogy amerikai kutatóknak sikerült tisztázni, miért is élhették túl a mai madarak ősei a 66 millió évvel ezelőtt egy kisbolygó becsapódása miatt bekövetkezett, a fajok háromnegyedét eltüntető kipusztulási hullámot. Mint akkor megírtuk, a kréta időszak végén megjelent dinoszauruszcsoport tagjainak agya méretben és szerkezetben is különbözött a többi állatétól, és úgy tűnik ennek köszönhetően vészelték át a kataklizmát és fejlődtek rendületlenül tovább mindmáig.
Az evolúcióbiológia és -genetika két nagy csoportra osztja a mai madarakat: a struccok, nanduk, kivik, kazuárok és tinamuk a futómadár-szabásúak (Palaeognathae), a „maradék” közel 10 ezer madárfaj pedig az újmadárszabásúak (Neognathae) közé tartozik.
A futómadarak legismertebbjei az Afrikában élő közönséges (Struthio camelus) és a szomáliai struccok (Struthio molybdophanes). Mindkét faj a szavannák és a félsivatagok lakója, táplálékukat egyaránt a talajról szerzik be, igaz a szomáliaiak kizárólag növényeket fogyasztanak, míg rokonaik az állati fehérjét sem vetik meg. A testalkat és az életmód közötti összefüggéseket firtató kutatók azonban mostanáig nem értették, hogy mire való a struccok feltűnően hosszú nyaka. Ezek a madarak ugyanis nem a lombkoronát legelik, mint a zsiráfok, és a hosszú nyakuk nélkül is elég magasra nőttek ahhoz, hogy messziről észleljék a ragadozókat – ráadásul az óránként 70 kilométeres végsebességük okán nyílt terepen legfeljebb a gepárdok veszélyeztetik őket.
Ezért is számít kisebbfajta szenzációnak, hogy a svédországi Lund Egyetem biológusai nemrégiben azzal álltak elő, hogy sikerült megfejteniük a rejtélyt – írja a New Scientist. Az egyelőre még csak preprintként publikált kutatási eredményeik szerint a struccok nyakát az evolúció egy még kevéssé ismert hajtóereje, a termoreguláció kényszere nyújtotta ilyen hosszúra. Vagyis a nyak funkciója a hőszabályozás.
A terepi kutatások során készített hőkamerás felvételek elemzése alapján a svéd biológusok azt állítják, hogy a struccok toll nélküli nyaka biológiai hőcserélőként funkcionál: a nappali forróságban védi koponyájukat és agyukat a túlmelegedéstől, a napnyugta után akár 0 Celsius-fok alá is hűlő éjszakában pedig optimális szinten tartja a fej hőmérsékletét.
„Jelentős egyéni eltéréseket találtunk a nyak termikus plaszticitásában a hőnek a fejről való elvezetése érdekében, ami magas környezeti hőmérséklet esetén a tojásrakási arány növekedésével jár együtt. Az egyéni hőprofilok alacsony, de szignifikáns örökletességi becsléseivel kombinálva ezek az eredmények arra utalnak, hogy a strucc nyaka evolúciós potenciállal rendelkező adaptív hőcserélőként működik” – olvasható a tanulmány összefoglalójában.
A kutatók szerint eredményeink összességében azt mutatják, hogy a struccok hőszabályozásában kulcsszerepet betöltő nyak morfológiai adaptációja máig szelekciós nyomás alatt áll, hiszen ez a funkció létfontosságú az ilyen éghajlati körülmények közötti sikeres szaporodáshoz.
Korábbi kapcsolódó cikkeink:
