Biolégkondival hűtötte az agyát a Tyrannosaurus rex
A Tyrannosurusok koponyájának tetején található két nagy lyuk a hőcserét szolgálta, nem pedig az állkapocs izmainak tapadási helyei voltak – állítják a Missouri Egyetem kutatói az evolúcióbiológia és a paleontológia legújabb eredményeit közlő Anatomy Record folyóiratban megjelent tanulmányukban.
Hogy a lyukak belső légkondicionáló egységként funkcionálnak, arra egy floridai aligátorfarmon végzett hőkamerás vizsgálat vezette rá az amerikai paleontológusokat. Az állatokat természetes közegükben, de felülnézetből filmező kutatók a felvételek elemzése közben figyeltek fel arra, hogy a külső hőmérséklet változására sajátos módon változik meg a koponya hőképe.
A reggeli hűvösben a hőkamerák a környezetnél jóval melegebb pontokat észleltek a fejtetőn, a nappali hőségben viszont ezek a pontok sötétebbek – vagyis jóval hűvösebbek – lettek. A jelenség fejlett hőszabályozási mechanizmusra utalt. A kutatók ezután feltárták, hogy a vérerekkel dúsan átszőtt üregek kulcsszerepet játszanak az aligátorok testhőmérsékletének szabályozásában.
Mindez azért érdekes, mert a Tyrannosaurus rex maradványainak 3D-s rekonstrukciói szerint az őslények koponyáin ugyanilyen lyukak találhatók.
A paleontológusok korábban úgy véltek, hogy a dorsotemporal fenestra néven ismert anatómiai képletek az állkapocsmozgató izmok tapadási helyei. A Missouri Egyetem kutatóinak hipotézise szerint ahhoz, hogy ez igaz legyen, az izom- és ínkötegek 90 fokban törnének meg az állkapocs és a fejtető között. Az anatómiai nonszensz feltárása után vizsgálták meg az aligátorokat és így jöttek rá a lyukak valódi funkciójára.
Kapcsolódó korábbi cikkeink:
Csodálatos részletességgel maradt fenn egy 54 millió éves összetett szem
Az ízeltlábúak már 515 millió évvel ezelőtt hatszögletű lencséken át nézték a világot, ám az eddig nem volt teljesen világos, hogy a kövületként megmaradt ősi összetett szemeket felépítő anyagok is ugyanolyanok voltak-e mint a mai rovarokban.
Már a barlangi medvét is az ember pusztította ki 24 ezer éve
Egy nemzetközi archeogenetikai kutatás arra az eredményre jutott, hogy a 40 ezer évvel ezelőtt Európát megszálló modern ember módszeres vadászhadjárata tüntette el a Földről a hatalmas, de békés Ursus spelaeust.
A felmelegedés okozhatta a földtörténet legsúlyosabb kihalását
252 millió évvel ezelőtt olyan meleg volt, hogy a tengeri fajok 96 százaléka és a szárazföldi gerincesek 70 százaléka eltűnt a Földről. Most új kutatási eredmények pontosítják a képünket a perm végi kihalás okairól, egyúttal figyelmeztetnek az emberi tevékenység által okozott globális felmelegedés lehetséges következményeire.