Sokáig kizárólag az embernek tulajdonították a tranzitív következtetés képességét, de eddig is csak gerinces állatoknál fedezték fel ezt a logikai készséget. Most a darazsakon a sor.
18 év, 750 terepen töltött nap és 300 ezer kilométernyi utazás eredménye az a 2268 fotóval illusztrált, 1782 oldalas, összesen 7 kilós, kétkötetes munka, amely az összes Magyarország területén fészkelő madárfaj költésbiológiáját leírja. Haraszthy László április végén megjelent műve nem csupán extrém volumene, hanem a teljességre való törekvése miatt is egészen kivételes vállalkozás.
Ezek vajon hol bujkáltak eddig?
Magyarországon nagyjából 40-50 ember foglalkozik zootaxonómiával, vagyis az állatfajok elnevezésével és leírásával. A tudományágba olyan kevés pénz áramlik, hogy a kutatók tízezer dollárokért árvereztetik el „a névadás jogát”, hogy aztán valaki például Donald Trumpról nevezhessen el egy féregszerű lényt.
A Deep Carbon Observatory egy tíz éven át húzódó kutatássorozat során próbált rájönni, hogy mit rejt a bolygónk mélye. A próbafúrások során egészen különös élőlényekre bukkantak: akad köztük olyan is, amely urániumon él.
A kutatók megvizsgálták, hogy milyen hatása lenne a Kepler-96 csillagkitöréseinek a földi mikroorganizmusokra egy lakhatósági zónában található hipotetikus bolygón. Meglepő eredményre jutottak.
A wolphin és a tigron is valóságos lény, ahogy a zebroidok sem egy sci-fiből bújtak elő. A fajok kereszteződéséből létrejövő állati hibridek annyian vannak, hogy mi is csak a teljesség igénye nélkül mutatunk be párat.
Úgy tűnik, hogy Schrödinger macskája nemcsak egy gondolatkísérlet: a kvantumbiológia azt vizsgálja, hogy vajon mi mindenre terjedhet ki a rejtélyes kvantum-összefonódás hatása.
Az óceánban is pusztít a zajszennyezés: a palackorrú delfinek ezt ugyanúgy próbálják orvosolni, mint az emberek, amikor egy zajos klubban akarnak szót érteni egymással.
Az evolúció által létrehozott sejt messze nem hasonlít egy mérnöki precizítással működő szerkezetre. Sebestyén Endre a szeptemberi Budapest Science Meetup-on tartott előadásában a molekuláris biológia aktuális kihívásairól beszélt.
Amerikai biológusok csigákkal cáfoltak rá Darwinra: friss kutatások szerint a legalkalmasabbak helyett a leglustább fajok az esélyesek a túlélésre. Még mielőtt: az emberre nem feltétlenül érvényes!
Genetikai elemzéssel állítja párba a társkeresőket néhány amerikai startup. A tudományos társkeresők feromonokra és vonzó génekre hivatkozó tudományának azonban nincs alapja: a szerelmi fellángolás genetikai és biokémiai háttere bizonyítatlan, már amennyiben létezik ilyen mindent überelő biológiai mechanizmus.
A páncélos hüllők egyes tengeri fajai a kloákanyílásukon beszippantott vízből szerzik a merüléshez szükséges plusz oxigént. Szárazföldi társaik a kemény telek átvészelését oldják meg hasonló módon.
36 évvel ezelőtt egy galápagosi pinty gondolt egyet, átrepült egy másik szigetre, és mivel nem talált magának egyetlen fajtársat sem, jobb híján egy másik faj nőstényeivel kezdett el párosodni. A felpörgetett evolúció eredménye: Big Bird, a csodapinty.