Egyedülálló kötet mutatja be Magyarország globális történetét az elmúlt másfél évszázadban

1873-ban annak a magyar parasztembernek az életét, aki talán még sohasem hagyta el szülőfaluja határait, minden valószínűséggel két, kontinenseken átívelő történés határozta meg igazán: az Indiából Oroszországon át érkező kolerajárvány és a közép-európai eredetűnek tekintett, de az Egyesült Államokat is sújtó gazdasági világválság. Száz évvel később A Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról bemutatója jelezte immár sokadszor, hogy a vasfüggöny nem akadályozza meg a (pop)kultúra nyugatosodását, amerikanizációját. Majdnem pontosan a kettő között félúton Magyarország történelmének olyan pillanatát élte át, amelyet minden korábbinál nyilvánvalóbban a nemzetközi viszonyok határoztak meg: elvesztette a nagy háborút, és vele sok mindent. Bár a legelárvultabbnak érezhette magát, az első világháború vége nem csak Ausztria–Magyarország romjain, de egy sor egykori birodalom peremén hívott életre új nemzetállamokat a nemzeti önrendelkezés elve alapján.

Az idézett események történelmünk ismert és alaposan feldolgozott eseményei; ha mégis érdemes őket újra elmesélni, annak az az oka, hogy a történetírás hagyományai szerint ezeket jellemzően nemzeti történelmünk részeként, szinte kizárólag magyar nézőpontból ismerjük. A nemzeti ébredéssel összefüggésben a 19. században professzionalizálódó történetírás hagyományai szerint történelmi nagyelbeszéléseink főszereplője a nemzeti közösség. Ha azonban Magyarország határokon átívelő kapcsolatrendszerét, az ország sorsát befolyásoló transznacionális, sőt globális folyamatokat és a nemzetközi kommunikációs csatornákat állítjuk érdeklődésünk középpontjába, egy kicsit mást, kicsit többet ismerhetünk meg a múltunkból. Ez a megváltozott nézőpont nem írja újra vagy át a történelmet, de amikor jól ismert magyarországi társadalmi, gazdasági, politikai, kulturális jelenségek sora jelenik meg új fénytörésben, az olvasó lehetőséget kap arra, hogy megerősítse vagy felülvizsgálja bizonyos meggyőződéseit. Az e tekintetben kifejezetten gondolatébresztőnek, beszélgetés- és vitaindítónak szánt Magyarország globális története 1869–2022 című kötet arra vállalkozik, hogy e megváltozott nézőpont, e kiszélesített látókör érvényesítésével transznacionális és globális keretben tekintse át újra, mi minden történt velünk az elmúlt másfél évszázadban.

Magyarország globális története valójában a globalizáció története Magyarországon?

A kérdés inkább tűnik rosszul sikerült nyelvi viccnek, mint komolynak, pedig fontos hangsúlyozni az egyszerű választ: nem. A szerkesztők (Laczó Ferenc és Varga Bálint) által választott időkeret természetesen éppen a globális folyamatok megsokasodásának és a kontinenseken átívelő kapcsolatépítés felgyorsulásának időszaka: a közlekedés és a kommunikáció területén a 19. század közepétől kezdődő forradalmi változások nagymértékben kedveztek a gazdaság, a kultúra, a politikai élet vagy az életmód globalizációjának. (A már említett kolera gyors terjedése is részben a vasútnak és a rajta utazók egyre nagyobb tömegének volt betudható.) A folyamat azóta hallatlanul felgyorsult, és ezt a kötet is kitűnően bemutatja.

A transznacionális és globális szempontú történetírás azonban nem csupán erre a makrofolyamatra figyel. Négy különböző módon kapcsolja össze Magyarországot a többé-kevésbé távoli vidékekkel, és mutat rá ezáltal olykor meglepő összefüggésekre: bemutatja egyes világesemények és -fejlemények magyarországi hatásait; olykor helyi jelentőségűnek tartott folyamatokat helyez tágabb kontextusba; tárgyalja a távolabbi világrészekről érkező jelenségek magyarországi megjelenését, és fordítva is: megragadja azokat a pillanatokat, amikor magyar emberek szerepelnek nemzetközi színtereken. Így minden elmesélt történet egyszerre lesz globális és helyi jelentőségű. Az éghajlatváltozás a Duna–Tisza közének sivatagosodásában mutatkozik meg; a határon túli magyar közösségek múltjából ezúttal a nemzetközi kisebbségvédelmi intézményrendszer kiépülésének hatás(talanság)történetét ismerjük meg; rácsodálkozhatunk, hogy egyes nemzetközi életmódtrendek milyen régóta határozzák meg egészségről és betegségről, életminőségről alkotott elképzeléseinket (például az 1883: A Magyarországi Vegetáriánus Egyesület megalapítása című fejezet); és megismerkedhetünk Észak-Afrikában alkotó magyar mérnökök vagy Svájcban dolgozó magyar szexmunkások történeteivel is.

Fontos továbbá, hogy a globalizáció sokakat megmozgató, és általánosságban megosztó fogalma kapcsán a kötet nem kíván állást foglalni: historiográfiai szempontból nem az az igazán fontos, hogyan értékeljük a globalizációt, a történészek feladata inkább a folyamat létezésének és a magyar történelemben játszott súlyának a rögzítése. A könyvben újra és újra felbukkanó járványos betegségek kapcsán például nyilvánvalóvá válik a jelenség kétarcúsága: a pandémiák a globalizált emberiség problémáját jelentik, de úgy tűnik, a megoldások terjedésekor jól jönnek az intenzív kapcsolatok. A történeti perspektíva ebben a témában is meglepő adalékokkal szolgál: a HIV-vírus terjedése elleni küzdelemben például minden hidegháborús idegenkedés és elkülönülés mellett is együtt mozdultunk a nyugati világgal, s az első ifjúsági felvilágosító cikkek már 1983-ban, még azelőtt, hogy a betegség kórokozóját sikerült volna azonosítani, megjelentek a KISZ ismeretterjesztő lapjában, a Deltában. A történet, és ez könyvben elmesélt múlt egészére igaz, attól a játéktól izgalmas, amelyet a helyi sajátosságok és a globális folyamatok ütközése vagy összecsiszolása hoz létre – ebben az esetben a hidegháborús retorikának megfelelően a Nyugat promiszkuitásának és a szocialista társadalom erkölcsi felsőbbrendűségének a kidomborítása járt kéz a kézben a járvány elleni védekezés nyugati mintáinak követésével.

Világtörténelmek országonként

Nemzetközi trendek és hazai tudás összecsiszolásával jött létre maga a kötet is. Előképe a 2017-ben megjelent, Patrick Boucheron által szerkesztett Histoire mondiale de la France (Franciaország világtörténelme) című munka, amely óriási siker, és sajátos módon egy nemzetközi historiográfiai trend elindítója lett. (Ebben segítette egy transznacionális intézmény, a Frankfurti Könyvvásár is – a nemzetközi vásárokról stílszerűen idevágó fejezet a bemutatott könyvben a Budapesti Nemzetközi Vásár 1925-ös megnyitójáról szól.) A könyv két éven belül angol fordításban is napvilágot látott, majd egyre-másra következtek a vállalkozás által inspirált további kötetek, elsőként a Storia mondiale dell’Italia (Olaszország világtörténelme), majd a spanyol, katalán, holland, portugál, stb. változatok. Jelen pillanatban, már a Magyarország globális történetével kiegészítve kilenc olyan nagy volumenű kollektív történészi munka megjelenéséről tudunk, amely valamiképp a Franciaország világtörténelméből indul ki.

Az itt bemutatott kötet szerkesztési elveiben követi a boucheroni koncepciót. A fejezetek időrendben követik egymást, minden fejezetcím egy dátumból, és az adott évből választott eseményből áll. Az eseményleíró címek azt sejtetik, hogy a választott időpillanatok mögött egy bonyodalom, felfejtésre váró történet lapul, amelynek tágabb kontextusát rögzíti az alcím.

A fejezetek sokszor pillanatkép-szerűek, és mindig rövidek: ez egy szándékoltan fragmentált történelem, amely el kívánja oszlatni a folytonosság illúzióját, egyúttal szembehelyezkedik a történelem teleologikus értelmezésével, azzal a gondolattal, hogy az valahonnan valahová tart, és ez a haladási ív megrajzolható. Ennek a szerkesztési eljárásnak további előnye, hogy meglepő időbeli együttállásokra és széttartásokra hívja fel az olvasó figyelmét: kiderül, hogy az éppen a napokban a sajtóban sokat szereplő Tungsram (Egyesült Izzó) alapítása egybeesik az ezredévi ünnepségsorozattal (1896), hogy az első világháború harmadik évében bevett vallás lett Magyarországon az iszlám (1916), vagy hogy amikor Magyarország megtámadta a Szovjetuniót, megnyílt az első jógaiskola Budapesten (1941).

A töredezettségért a történetek kárpótolnak: ez egy mesélős könyv. Nagy erénye, hogy a szerkesztők ragaszkodtak a francia előképben megnyilvánuló történetmesélő hangvételhez, hiszen ez nem egyszerűen olvasmányosabbá, de átélhetőbbé és személyesebbé teszi azt a történelmet, amely léptékválasztása folytán éppen távolodna az olvasói tapasztalattól. És bár a hosszú időtartamú nagy összefüggések valamelyest háttérbe szorulnak, amennyiben elmélyülnénk az adott témában, segítenek a minden fejezet végén megtalálható olvasmány-javaslatok, és a kapcsolódó fejezetek listája. Utóbbi egyúttal azt is lehetővé teszi, hogy ne lineárisan olvassunk, hanem érdeklődési körünk jelölje ki saját, köteten belüli olvasói útvonalunkat.

„Mit jelent egy nemzethez tartozni a mai, globalizált, de mégis nemzetközpontú világban?”

A széleskörű elismertség mellett a francia eredetit két irányból érték, olykor heves kritikák: voltak, akik elfogadhatatlannak találták a nemzeti szempont háttérbe szorítását, míg mások ellenkezőleg, az Histoire mondiale de la France szemére vetették, hogy a kötet valójában Franciaországnak a világra gyakorolt jelentős hatását foglalja büszkén össze, és „kivont bagettel” harcol a világ minden területén mutatkozó francia gasztronómiai és általánosabban kultúrfölény mellett.

Utóbbira a magyar verzió nem vállalkozik, és az ország félperifériás geopolitikai helyzetéből adódóan nem is vállalkozhat. Ennek a pozíciónak az eredményeképpen a kötet nagyobb érzékenységet mutat ugyanakkor a regionális, sajátosan kelet-közép-európai befolyások és összefüggések iránt, és nem ragaszkodik görcsösen a transzkontinentális történetmeséléshez, ami hitelesebb és erőlködésmentesebb eredményhez vezet, mint amit egy merevebb adaptáció nyújtott volna.

Az első kritika szempontjai azonban magyarországi kontextusban is relevánsak, és megoszthatják az olvasóközönség szimpátiáját. Megírható, egyáltalán megírandó-e Magyarország története olyan módon, hogy a magyar történelem nemzetközi beágyazódottsága álljon a nemzeti múlt elbeszélésének középpontjában? Az említett példák talán már rámutattak: A Magyarország globális története nem akar ellentörténelem lenni, a hagyományos történetírás eredményeire épít, és a mainstream országtörténeteket inkább kiegészíteni és újragondolni kívánja, mint átírni, de azért nyilvánvalóvá teszi, hogy a pozíciója értékvállalás is egyben. A szerkesztők Stéphane Gerson szavait kölcsönözve így reflektálnak erre: [könyvünk] „politikai könyv, amennyiben a politikát nem a valóság egyoldalú értelmezésének vagy pártpolitikai programokkal való azonosulásnak tekintjük, hanem az értelem használatának a kétségbeeséssel szemben. E könyv központi kérdésfelvetése is politikai jellegű: mit jelent egy nemzethez tartozni a mai, globalizált, de mégis nemzetközpontú világban?”

A kötet szerkesztői a kérdést felteszik, és nem megválaszolják – vagyis nem egyféleképpen. Ahogyan az olvasók között is ösztönöznék a párbeszédet, úgy a szerzők is megfogalmazhatták a maguk elképzeléseit arról, hogy a nemzeti történelem globális összefüggései hogyan is értelmezhetők. Nyolcvankét felkért szerzőről van szó, mindannyian az általuk bemutatott témák elismert szakértői: az eredmény üdítően sokszólamú. A különböző elbeszélői hangok és a széles látószög eredményeképpen ebbe a kötetbe sok minden belefért; olykor zavarbaejtően egzotikus, mégis otthonosan ismerős történetek teszik lehetővé, hogy rácsodálkozzunk: ezek is mind mi voltunk egykor.

A könyv bemutatója 2022. április 27-én, szerdán 18 órakor kezdődik a Magvető Caféban, Facebook-esemény itt.