Először sikerült meghatározni pompeji áldozatok genomját
Pompejiben, a Nápolyhoz közeli olasz városban, amit i.sz. 79-ben pusztított el a Vezúv kitörése, 1933-ban találták meg azt a két holttestet, amelyeknek csontporából egy Gabriele Scorrano által vezetett nemzetközi kutatócsoportnak most sikerült szekvenálnia a genomot. A közel kétezer éves leletek közül a férfi csontozatában elégséges mennyiségű DNS állt rendelkezésre ahhoz, hogy feltárják a teljes genetikai állományt. Így arra is fény derült, hogy a férfit a vulkán kitörésekor tuberkolózisa tarthatta vissza a meneküléstől. A mellette talált női testről a kutatók azt állapították meg, hogy feltehetően ízületi gyulladástól szenvedett.
A tudósok szerint a feltárt genom alapján a férfi szervezete nagyban hasonlít a modern kori olaszokéhoz, és hasonlóságot mutat a környékbeli kortárs leletek genetikai állományával is.
A Scientific Reportsban május 26-án közölt kutatási eredmények szerint a férfi 35 és 40 év közötti lehetett, és 164 centi magas. A nő korát 50 évnél többre becsülik; magassága a csontozata alapján 153 centiméter lehetett. Testméreteik arányosak a térségben talált más leletek átlagmagasságával.
A Vezúv kitöréséből származó vulkáni hamu évszázadokon át megőrizte a várost és a katasztrófában elhunytak holttesteit. Az 1930-as években, amikor megtalálták a most vizsgált holttesteket, még nem állt rendelkezésre olyan technológia, amellyel hatékonyan és gyorsan lehetett volna a DNS-t vizsgálni, de a jó állapotban fennmaradt csontokból ma már a teljes genetikai kódot ki tudják olvasni.