Megtalálták az 1682-ben elsüllyedt fregatt, a Gloucester roncsait
Szenzációs régészeti felfedezésről számoltak be a Kelet-Angliai Egyetem kutatói: megtalálták az 1682-ben elsüllyedt Gloucester roncsait. A hajó Norfolk partjainál futott zátonyra május 6-án, a fedélzetén II. Jakab angol királlyal, aki a baleset idején még csak yorki herceg volt. A fregatton más előkelőségek is tartózkodtak, de Jakab volt a legfontosabb szereplő.
A Gloucester Portsmouthban bontott vitorlát, Jakab és kísérete Margate-ben csatlakozott a többi utashoz. Jakab Edinburgh-be tartott, a tervek szerint ott csatlakozott volna hozzá várandós felesége, és együtt tértek volna vissza II. Károly udvarába. Jakab hamarosan vitába keveredett a fregatt kapitányával az útvonalat illetően. Nem sokkal később a hajó zátonyra futott 45 kilométerre Greath Yarmouth városától, és elsüllyedt.
A korabeli beszámolók szerint Jakab alig élte túl az incidenst, mert ragaszkodott hozzá, hogy az utolsó pillanatig a hajó fedélzetén maradjon; miután korábban a lord nagyadmirális (Lord High Admiral) címet is viselte, feljogosítva érezte magát arra, hogy beleszóljon az útvonaltervbe, de feltehetően azt is kötelességének érezte, hogy utolsóként hagyja el a süllyedő hajót.
Végül Jakab döntött hatalmi szóval: James Ayres kapitány és az elsőtiszt, Benjamin Holmes is más útvonalat javasolt, de nyert a tekintély. A Gloucester ötven ágyújával és nagyjából 250 emberrel együtt elsüllyedt, és 340 éven keresztül senki sem tudta, hogy pontosan hol fekszenek a roncsai. Legalábbis a nagyközönség nem tudott róla: Julian és Lincoln Barnwell, az apjuk, Michael és egy barátjuk, James Little már 2007-ben rábukkantak a roncsokra.
Barnwellék nyomdászként dolgoznak és hobbiból búvárkodnak, Little korábban tengeralattjárón szolgált. A testvérek éveken keresztül kutattak a roncsok után, leginkább azért, mert Lincoln kiskorában látta a tévében a Mary Rose 1982-es kiemelését – ekkor elhatározta, hogy ők fogják megtalálni a Gloucestert. Négy búvárszezon kellett hozzá, de sikerült.
Két nyomdász és egy tengeralattjárós
A Mary Rose 1545-ben süllyedt el 415 emberrel a fedélzetén, és azt is egy ember, Alexander McKee megszállottságának köszönhetően fedezték fel, aki 1965 és 1970 között kutatott a roncs után. A roncs meglett, hosszas feltárási és régészeti munkálatok után végül a régészek és a lelkes önkéntesek tizenkét év munka után hozták felszínre. A párhuzam nem csak Lincolnnak tűnt fel: Claire Jowitt, a Kelet-Angliai Egyetem történészprofesszora szerint a Gloucester felfedezése a legfontosabb tengerészettörténeti mérföldkő, mióta rábukkantak a Tudorok hajójára (Jowitt frissen megjelent tanulmánya a Gloucester elsüllyedésének politikai vonzatairól itt olvasható).
A Gloucester roncsainak felfedezése után néhány évvel előkerült a hajó harangja is, amelynek alapján bebizonyosodott, hogy Barnwellék tényleg a fregatt roncsaira bukkantak rá. Nem véletlen, hogy a felfedezésből nem lett azonnal világszenzáció: a leletek védelme érdekében a roncs helyét titokban tartották, a lelőhely védelméről jelenleg a hadügyminisztérium és a Historic England és a Kelet-Angliai Egyetem szakemberei gondoskodnak.
A Barnwell-fivérek egy búvár-régész tanfolyam elvégzése után tovább dolgozhattak a roncs feltárásán, a jelenlegi leletanyagból 2023 tavaszán rendeznek kiállítást Norwichban. A leletek között több szemüveg, egy doboz kenőcs, navigációs készülékek, ruhák, ágyúk és borosüvegek is találhatóak, ezek közül több épségben megúszta a hajó pusztulását. A személyes tárgyak vizsgálatától a régészek azt remélik, hogy több áldozatot név szerint is sikerül azonosítani, a hajót a haditengerészet egyelőre a saját tulajdonának tekinti.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: