Japán kutatók kiderítették miért őrülnek meg a macskafélék az illatos macskamentától
A macskatartók jól ismerik azt a jelenséget, amikor házi kedvencük egy bizonyos növény közelében veszett állatként viselkedik.
Sokan és sokféleképp leírták már, hogy a házi macskák (Felis silvestris catus) húsevő természetük ellenére rendkívül sajátságos viszonyt ápolnak az illatos macskamenta (Nepeta cataria) nevű növénnyel. Miután felajzott fenevadként harapják és tépik, a növényi részekbe bele hemperegnek, a lehető legnagyobb felületen dörzsölve testüket a felszecskázott maradékba. Hasonló, ha nem is ugyanennyire heves reakciókról egyébként a vadon élő macskafélék kutatói is többször beszámoltak.
Japán kutatók már korábban megállapították, hogy az Európában is honos macskamenta, valamint az ázsiai házi kedvencekből hasonló reakciókat kiváltó japán minikivi (Actinidia polygama) leveleiben nagy mennyiségben találhatók olyan iridoidoknak nevezett biológiailag aktív vegyületek, amelyek számos rovarfélét, köztük a csípőszúnyogokat és más vérszívó élősködőket is elriasztják.
A CNN híradása szerint az erre fényt derítő japán kutatócsoport az iScience folyóiratban kedden, június 14-én megjelent tanulmánya arra is magyarázattal szolgál, hogy a macskák miért cincálják gyakran miszlikre ezeket a növényeket. A kutatók több körben, 16 házi kedvenc bevonásával azt vizsgálták, hogy milyen reakciókat váltanak ki az ép és a megsértett levelek az állatokból. Kiderült, hogy az összemorzsolt, sérült növényi részek iránt jóval nagyobb érdeklődést mutatnak. Ezek után különféle töménységű iridoidkoktélokat, valamint mindkét növényben megtalálható másik aktív vegyületet, a nepetalaktont tartalmazó oldatot készítettek. A macskák akkor kezdtek el reflexszerűen rágni, és megkergülni, amikor magas az iridoidkoncentrációjú koktélt szagoltatták velük a kutatók.
A japán vizsgálat azt is megállapította, hogy a nepetalakton az összes aktív vegyület több mint 90 százalékát teszi ki az ép macskamenta levelekben, de ez az arány a sérült levelekben már csak 45 százalékos, miközben az iridoidok aránya jelentős mértékben megnövekszik. A kutatók szerint ez azt jelenti, hogy a növény marcangolása, a levelek megrágása egy olyan önkéntelen – kevésbé tudományosan: ösztönös – viselkedés, amely az iridoidok által a szaglósejtekben kiváltott inger hatására manifesztálódik.
A japán kutatócsoport összegzése szerint eredményük arra is jó lehet, hogy a továbbiakban humánfelhasználásra is alkalmas természetes eredetű rovarrisztókat fejleszthessenek.
Kapcsolódó cikkeink a Qubiten: