Fogszabályzásra kell vinnem a kisfiamat, kaphatnék egy időpontot? Természetesen, 2023. március 28., délután fél 5!
Áprilisban történt, hogy az iskolai fogászati rutinvizsgálaton egy budapesti általános iskola alsó tagozatos diákja fogszabályzásra kapott beutalót. Az anya, hogy ne iskolaidőben kelljen intézni a hosszadalmasnak ígérkező vizsgálatsorozatot, a tanév utolsó heteiben feltárcsázta a megadott fogászati szakrendelő telefonszámát, és időpontot kért a vizsgálatra. Némi papírzörgést követően kapott is:
2023. március 28-án délután fél ötre.
A rendelőben dolgozó asszisztens azt is közölte a meghökkent szülővel, hogy felesleges máshol próbálkozni, mindenhol ilyen várólistákkal dolgoznak.
A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) várólistákat és előjegyzési listákat összesítő hivatalos nyilvántartása alapján jelenleg több mint 56 ezren várnak országszerte valamilyen beavatkozásra, a valóságban ennél azonban jóval többen is lehetnek. A fogászati vagy más szakrendelési beavatkozások például nem is tartoznak azok közé a beavatkozások közé, amelyeket a NEAK adatbázisa számon tart. Ha azonban csak a felsorolt kórházi műtéteket és orvosi eljárásra szoruló eseteket tekintjük, a Portfolio május végi cikke szerint akkor is sokkal magasabb lehet a várakozók száma a hivatalosan ismertnél, mivel a kórházak egy része egyszerűen nem közöl adatokat, hiába lenne kötelező. A műtétre váró betegeknek azt mondják, hogy már nem kell vezetni a központi várólistát. Emiatt a NEAK adatbázisa mindössze arra jó, hogy a várólisták becsült mértékéről valamiféle képet kapjunk, ezt szemléltetjük az alábbi ábrákon azokkal a területekkel, ahol a betegek legnagyobb számban a legtöbbet kénytelenek várni.
Még a hivatalos adatok szerint is több mint egy év lehet a várakozási idő egy térdprotézis-műtétre
Ahogy az adatokból látszik, a térd- és csípőprotézis-, valamint a szürkehályog-műtétekre állnak sorban a legtöbben, 8-10 ezer ember hónapokat vagy akár éveket is várakozhat egy-egy beavatkozásra. Rékassy Balázs egészségügyi közgazdász márciusban azt mondta a Qubitnek, hogy az ortopédián már a koronavírus-járvány előtt is hosszú várólisták voltak, de mára az állami ellátásban két évet is kénytelenek várni a betegek egy csípőprotézis- vagy térdprotézis-műtétre. Akinek igazán sürgős a csípője vagy a térde, fizet kétmillió forintot, és egy hónapon belül megműtik. Rékassy most, majdnem három hónap elteltével megerősítette, hogy a helyzet semmit sem változott.
A várakozási idők a NEAK adatbázisában néhol hiányosan jelennek meg, vagy pontosan ugyanazok az adatok találhatóak meg több beavatkozástípusnál is, sőt azt is megfigyelhettük, hogy a várakozók száma nem egyenesen arányos a várakozási időkkel, amiből arra lehet következtetni, hogy az adatok biztosan nem stimmelnek, és valóban csupán orientációs kiindulópontként használhatók.
Mindenesetre az látszik, hogy néhány beavatkozástípusnál még a hivatalos várólisták szerint is hónapokat, sőt egyes esetekben éveket kénytelenek várni a betegek. Ennek Rékassy szerint egyrészt az az oka, hogy a koronavírus-járvány miatt teljesen felborultak a betegutak: a páciensek csak kóvályognak a rendszerben, így azok, akik megengedhetik maguknak, kiszolgáltatottságukban magánellátóhoz fordulnak, ami tovább növeli a társadalmi esélyegyenlőtlenséget.
Az egészségügyi közgazdász szerint a szereplők nem motiváltak abban, hogy megváltozzon a helyzet. Rékassy elmondta, a kórházak még mindig fix finanszírozást kapnak, tehát a covid előtt, 2019 márciusában mért teljesítményükhöz igazított pénz most is eljut hozzájuk:
„Mivel az orvos fix fizetést kap, nem motivált abban, hogy többet dolgozzon, mint amennyit muszáj, és ott vannak még a milliárdos magánklinika-befektetők is, akik mindent megtesznek azért, hogy elcsábítsák az orvost a betegeivel együtt”.
25 ezer ápoló hiányzik a rendszerből, és a szakdolgozói hiány a legszűkebb keresztmetszet
Rékassy szerint további probléma, hogy 25 ezer ápoló hiányzik az állami egészségügyi rendszerből. „Az orvosellátottság nem olyan rossz, csak egyenetlen és öregedő. Például, ha megfelelő lenne a szabályozás és motivációs rendszer, és csak az mehetne el a szülészet terén magánba dolgozni, aki állami ellátásban is dolgozik, vagy az orvosok is érdekeltek lennének a hatékony betegellátásban, és vonzó lenne a háziorvosi szakma a fiatalok számára, sokkal jobb lehetne a helyzet.”
A szakember szerint jelenleg a szakdolgozói hiány a legszűkebb keresztmetszet, de a rendelkezésre álló eszközökről is lesújtó képet festett. „Műtétek maradnak el, mert nincs elég műtősnő, nincs megfelelő műtői felszerelés vagy olyan egyszerű ok miatt, mert nincs vagy nem működik a légkondi a műtőben.”
Az utóbbi években az állami rendszerrel párhuzamosan kiépülő magánegészségügyről Rékassy azt mondta, a teljesítménybérezés, jobban szervezett körülmények, egyszerűbb esetek vagy a betegekre fordítható több idő miatt jelenleg sok helyen vonzóbb ott dolgozni, mint az állami egészségügyben, viszont vannak olyan szakmák, ahol a magánellátás soha nem lehet és nem is lesz működőképes – ilyen a traumatológia, az onkológia vagy a speciális sebészetek. Hozzátette még, hogy a magánellátás nem is lehet megoldás a társadalom problémáira.
Ha szeretnénk javítani a közfinanszírozott egészségügyi ellátás hatékonyságán, meg kell teremteni azt a motivációs rendszert, ami az intézményeket és az orvosokat is érdekeltté teszi a jobb ellátásban, a hatékonyabb működésben. „Ez ma hiányzik, és ma még stratégiát se látunk ennek a megoldására” – jegyezte meg Rékassy, aki szerint az igény növekedése miatt a magánellátás további bővülése várható.
„Annak ellenére, hogy Magyarországon az állam aránytalanul keveset költ egészségügyre, azt sem hatékonyan teszi. Az egészségügy igen szétesett, a lakosság egészségi állapota az ország fejlettségéhez képest sokkal rosszabb. A jövő szempontjából a legvalószínűbb szcenárió, hogy az állam, ahogy eddig sem értette, most sem fogja tudni megérteni az egészségügy komplex, bonyolult rendszerét, és lényeges változtatásokat nem várhatunk” - mondta az egészségügyi közgazdász.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
